Kezdőoldal |
Publikációk

 

A bőr és különböző cellulitterápiák

Dr. Kohán József cikke megjelent a Nutrition & Health című lapban.

 

"A XIX. század legfontosabb felfedezése: Ha megváltoztatod a beállítottságodat, meg fognak változni az életkörülményeid is."

(William James)

A bőr felépítése, működése

A bőr az emberi test legnagyobb szerve. élettani szerepe sokrétű: közreműködik a légzésben (bőrlégzés) és a kiválasztásban is. Az élet szempontjából pótolhatatlan, működése szorosan kapcsolódik a többi szerv működéséhez. Szerkezete lényegében mindenütt egyforma, de vastagsága egyes testtájakon jelentős eltéréseket mutat. A bőr járulékos részei a szaruképződmények (szőr, köröm) és a mirigyek (faggyú-, verejték-, tej- és illatmirigy). Bármilyen probléma adódik a bőr feladatának ellátásával vagy megjelenésével, az a testi és szellemi egészségre egyaránt nagymértékben kihat.

A bőr három rétegből - a hám (epidermis), az irha (dermis) és a bőralja (subcutis) épül fel. Minden egyes rétegnek speciális feladata van.

Hám (epidermis): A bőr vékony, ellenálló, legkülső rétege az epidermis. Legfelső része - a stratum corneum . Amennyiben nincs rajta sérülés, megóvja a szervezetet a baktériumok, vírusok és más testidegen anyagok behatolásától, továbbá a szerveket, izmokat, idegeket és ereket is védi. A felszínt borító elszarusodó laphám ellenálló, rostos szerkezetű fehérjéből áll. A bőr legkülső, felhámrétegét több sorban egymásra rétegződő hámsejtek alkotják. Ezek felső sorai élettelen szaruvá válva lehámlanak, pótlásuk az alsó alapréteg osztódással szaporodó, élő sejtjeiből történik. A folyamatosan újraképződő - általában négy hét alatt teljesen kicserélődő, megújuló - felhám ruganyos, kitűnő hőszigetelő és elnyűhetetlen: amennyi lekopik róla, annyi pótlódik is A hám külső keratin rétege általában vastagabb azokon a testfelületeken, ahol nagyobb védelemre van szükség. Ilyenek például a tenyér és a talp.

Az epidermis legmélyebb rétegében helyezkednek el a melanociták (pigmentsejtek), melyek a melanint, a bőr színanyagát termelik. A pigmenttermelés napfény hatására fokozódik. Az emberi bőr színe a felhám és az irha rétegeiben található festékszemcsék mennyiségétől és elhelyezkedésétől függ, ez pedig genetikailag meghatározott.

Az epidermisben Langerhans-sejtek is találhatók, melyek a szervezet immunrendszerének részei. Segítenek felismerni a testidegen anyagokat, és szerepet játszanak a bőr allergiás folyamatainak kialakulásában.

Irha (dermis):A bőr következő rétege az irharéteg, mely vastag és rugalmas rostok alkotta vastag szövedék. Ez biztosítja a bőr rugalmasságát és szilárdságát, e rostok állapotától és víztartalmától függ a bőr üde, feszes vagy petyhüdt, ráncos külleme.

Az irha a bőr felszíne felé pontosan követhető, éles határral végződik, a határvonal azonban nem sima, hanem hullámos lefutású. A hámréteg szorosan követi az irha kiboltosulásait, így a két réteg sokkal nagyobb felszínen és jóval szilárdabban kapcsolódnak egymáshoz. Ennek a felhám tápanyagfelvételében van szerepe. A hámrétegben ugyanis már nincsenek tápláló vérerek (sérülése esetén ezért nem is vérzik), a tápanyagok kölcsönös mozgással, vékony hártyákon átszűrve (ozmózis és diffúzió útján) jutnak a hámréteg sejtjeihez. Az optimális működéshez ezért elengedhetetlen, hogy a hám- és irharéteg minél nagyobb felületen érintkezzék egymással

A dermis gazdagon tartalmaz mirigyeket, ereket, idegvégződéseket és szőrtüszőket.

A verejtékmirigyek hő hatására verejtéket termelnek, mely a bőrfelszínről elpárologva hűti a szervezetet. Ennek a folyamatnak különösen nagy jelentősége van a test méregtelenítésében is, mivel az izzadsággal sok káros anyag is távozik. A hónalj és a gát tájékán különleges verejtékmirigyek (ún. apokrin mirigyek) helyezkednek el, melyek nyúlós, zsíros váladékot választanak ki, amely az itt élő baktériumok bontása következtében jellegzetes szaggal jár. Alapfunkciójuk, a feromonképzés embernél kevésbé jelentős a szaglás csökkentebb volta miatt, bár kozmetikai cégek próbálják kihasználnia nemi vonzerő fokozására speciális parfümökben. Körülbelül kétmillió verejtékmirigyünk naponta 500-800 ml verejtéket termel, de fizikai megerőltetés, nehéz munka vagy izgalom hatására ennek sokszorosát, akár több liter verejtéket kell kiválasztaniuk és a bőr felszínére juttatniuk. A verejték elsősorban víz, de sok más oldott anyag mellett zsírsavak is találhatók benne. így - a szervezet egyéni működése hatására - ha rendellenesen sok, esetleg kevés tartalmat ürítenek a bőrfelszínre, illetve a tüszőbe, zsírossá vagy szárazzá teszik a bőrt, hajszálat. A túlzott izzadás káros, mert a szarusejteket fellazítva, fokozza a bőr átjárhatóságát.

A faggyúmirigyek naponta egy-két gramm faggyút választanak ki. A faggyú termelődése során a mirigyeket bélelő hámsejtek elzsírosodnak és szétesnek, majd a haj- és szőrszálmerevítő izmocska összehúzódásakor kipréselődnek. Normális működés esetén a faggyú bevonja, védi, puhítja a szaruréteget, ápolja, keni a hajszálakat és a bőrt, zsírsavtartalma folytán pedig a kórokozók szaporodását gátolja.

A dermisz erei táplálják a bőrt, és részt vesznek a test hőszabályozásában. Meleg hatására az erek kitágulnak, így nagyobb mennyiségű vér áramolhat a bőrfelszín közelébe, ahol a hőleadás történik. Hideg hatására az erek összehúzódnak, visszatartván a szervezet hőjét.

Az irhában futó, illetve végződő hajszál- és nyirokerek tömege mellett ugyancsak az irhában találhatók a bőr néhol a felhámba is átnyúló idegvégződései, amelyek a hideg-, meleg-, tapintás-, nyomás-, fájdalom-, viszketésérzés továbbítására szolgálnak. Egyes területeken több idegvégződés helyezkedik el, mint máshol, például az ujjbegyek és a lábujjak felszínén, így ezek a területek rendkívül érzékenyek az érintésre.

A test egyes területein az idegvégződések, verejtékmirigyek, faggyúmirigyek, szőrtüszők és véredények száma különböző lehet. A fejtetőn például sok szőrtüsző helyezkedik el, míg a talpon egy sincs.

Bőralja (subcutis):A dermisz rétege alatt helyezkedik el a bőralja, mely védi a szervezetet a hő-, illetve hideghatásoktól, párnázó funkciót lát el és energiaraktárként is szolgál. A zsírréteg vastagsága testrésztől függően más és más: néhány millimétertől (például a szemhéjon) több centiméterig terjedhet (például a has és a far területén). A női test bőralja zsírszövetben gazdagabb, mint a férfié, ezért alakja lágyabb vonású. A bőralja zsírrétege nemcsak az idomokat teszi formásabbá, hanem - a test felszínét mintegy kipárnázva - az ütéstől és a zúzódásoktól is védi a szerveket

A bőr védelmi feladatai:

Mechanikai védelem:

A felhám rétegeinek összekapcsolódó sejtjei, az irha nyúlékony, rugalmas rostrendszere és a bőralja zsírpárnái mechanikai védőhatást biztosítanak a testünket nap mint nap érő külső hatásokkal szemben.

Hővédelem:

A verejték elpárologtatása, a bőr ereinek szűkülése vagy tágulása (a bőrizmok összehúzódása következtében kialakuló "lúdbőr") és a bőralja zsírpárnáinak működése a bőr összehangolt hőszabályozó rendszere.

Fényvédelem:

A felhám festéksejtjei fokozott pigment-termelésükkel a bőr barnulását és a káros sugarak kiszűrését biztosítják. A nap ultraibolya sugarai nagy mennyiségben bőrgyulladást okozhatnak.

Kémiai védelem:

Elsősorban a felhám sav és a bőr lipid (vízben nem oldódó) köpenyének köszönhető, amely megakadályozza a különböző károsító vegyi anyagok bőrbe jutását.

Fertőzések elleni védelem:

A fertőzések elleni „első vonalas” védelmet a bőr „savköpenye” és a felhámsejtek több rétege alkotja. Az ezen a védelmi vonalon átjutó kórokozók ellen a bőr ereiből kilépő fehérvérsejtek és nyiroksejtek jelentenek védelmet.

Kiválasztó funkció

Az anyagcsere során képződő bomlástermékek a verejtékkel napi 500-800 milliliter mennyiségben választódnak ki a bőrön keresztül. Nagy melegben vagy nehéz testi munka hatására több liternyi verejték is termelődhet naponta. A faggyúmirigyek zsírral itatják át a szaruréteget, ami növeli az ellenálló képességet, üdévé és egészségessé teszi a bőrt. A verejtékmirigyek benedvesítik a bőrfelszínt, ha fokozottan működnek, nagy mennyiségű hőt képes leadni a szervezet. E mirigyek nemcsak vizet és sókat ürítenek ki, hanem sok káros anyagot is, ezért a védekező működésben és a méregtelenítésben is alapvető szerepük van. A verejtékkel továbbá kellemetlen illatot árasztó anyagok is ürülhetnek. Mivel a verejtékkel nemcsak vizet veszít az ember, hanem többek között fontos ásványi sókat is, ezek pótlásáról gondoskodni kell.

A bőr mint érzékszerv

Különböző mennyiségű idegvégződések - eltérő sűrűségben - testünk egész bőrfelszínén érzékelnek hideget, meleget, fájdalmat, viszketést, érintést. A bőr a legnagyobb felületű érzékszerv is. érzőideg-végződései nyomást, simogatást, csiklandozást, húzást, fájdalmat, meleget és hideget fognak fel. Bőrünkben rengeteg érzőideg-végződés van, csak a fájdalomérzékelő idegvégződések száma mintegy 3,5 millió. Hidegérzékelő végződésből csak néhány százezer, melegérzékelőből pedig csak néhány tízezer van. A csiklandozás és a viszketés érzése is a bőrhöz kapcsolódik. A csiklandozás érzését enyhe ingerek váltják ki, a viszketés viszont a bőrben lejátszódó kémiai folyamatok eredménye.

A bőr szépségét kortól függetlenül az adja meg, ha nem túl száraz, nem túl zsíros, feszes, de rugalmas, egyenletesen, ám nem túlzottan és foltosan pigmentált, s vele együtt a haj, a körmök és a szőrzet is a nemnek megfelelően fejlődnek.

Ezekért elsődlegesen örökletes tényező, a genetikai adottság a felelős, de az aktuális bőrállapot a külső és belső történések nyomán felszabaduló különböző kémiai anyagok - mediátorok - révén az ideg- és a hormonrendszer irányítása alatt áll. Befolyással van a bőr küllemére, viselkedésére a stresszen keresztül a tudat, a lélek is, gondoljunk csak a neurotikus emberek krónikus ekcémájára.

Cellulit vagy cellulitisz?

A bőr szépségének sokféle fokmérője létezik. Sokak szemében a színe, mások a bőr simaságát tartják fontosabbnak. újabban egyre többször találkozunk azonban - már egyre fiatalabb korban - a bőr egyenetlen, rücskös felszínét találóan a narancs bőréhez hasonlító cellulit kifejezéssel. Pontos jelentése: a (zsír)sejtek felpuffadása. Gyakran helytelenül cellulitisznek hívják, azonban ez egy bőrgyógyászati fogalom, egy bőrfertőzés (az orbánc) neve. Az összetévesztés elkerülése érdekében érdemes tisztázni, hogy csak cellulit a helyes név, bár a szövettani vizsgálatokkal enyhébb fokú, nem bakteriális eredetű gyulladás itt is kimutatható.

A cellulit kifejezést Nicole Ronsard francia táplálkozás-szakértő vezette be a 60-as évek végén. A szó eredetét tekintve megegyezik a cellulitisz kifejezéssel (amely a cell=sejt és az itis=betegség szavakból áll), jelentése azonban a köznyelvben teljesen átalakult, s a kettő továbbra sem összetévesztendő egymással! A cellulit tehát nem egy orvosi kifejezés, diagnózis.

A cellulitisz az orbánc szövődményes, súlyosabb formája, mely az izmok kötőszöveti tokjáig terjed. A bőr és a bőr alatti laza kötőszövet rétegeinek baktériumok által kiváltott diffúz, suppuratív (gennyes), gyorsan terjedő (invazív) gyulladása, mely érintheti az inakat, fasciát és az izmokat is. Necrotizáló cellulitis esetén jelentős szöveti elhalás jöhet létre. Fájdalmas duzzanat jellemzi, kékes-színű bulla képződéssel jár, melyből véres-gennyes váladék ürül. A seb fájdalmas, ödémás, sokszor égési sebre hasonlít, súlyosabb esetben az egész bőr elhalásával járhat a jelzett mélységig. Orvosi neve fasciitis necrotisans, ezt az újságok csak „húsfaló” betegségként emlegetik, s bár már Kleopátra idejében is ismert volt, új kórképként tüntetik fel. Csak legyengült betegeken alakul ki, akiknek immunrendszere nem tud megbirkózni a gennykeltő baktériumokkal. Igen ritka kórkép.

Míg a cellulitisz kifejezés a laza kötőszövet fájdalmas gyulladását takarja, addig a cellulit a bőr irha rétegében lerakódó salakanyagokat jelenti, amelyek a környező szövetekből magukhoz vonják a vizet, és egyre nagyobb gömböcskéket alakítanak ki. A felgyülemlett nedvesség ödémát okoz, a megduzzadt csomók egymással találkozva felszakítják a rostok rácsszerkezetét, így a bőr felülete a narancs héját utánzóan egyenetlenné válik.

Ha röviden akarunk fogalmazni: a cellulit a kötőszövet (a bőr alatti zsírszövet) ödémája, vizenyője, melynek oka a sejtekben felhalmozódott sok toxikus anyag. Fogyókúra általában azért nem megoldás, mert a sejtekben rekedt anyag fő tömege nem zsír, hanem víz (ennek ellenére vízhajtókra sem reagál).

A narancsbőr a felnőtt nők 90%-át érinti, szerencsére nagy részüket csak enyhébb formában, előfordulásanagyon ritka. Elsősorban a csípőtájon és combokon jelentkezik. Fokozatosan alakul ki. Az esetek 14%-ában már kamaszkorban megjelenik. 25%-a a klimatérium alatt, a többi pedig a terhesség során vagy a fogamzásgátló tabletta szedésekor jelentkezik. Kezdetben csak akkor látható, ha egy bőrredőt az ujjaink közé csípünk. Közepes súlyosságú esetben csak állva látszik, de fekve nem. Súlyosabb formájában állva és fekve egyaránt látszanak a behúzódások, ami narancshéjra vagy matrac felszínére emlékeztet. férfiaknál

A cellulit fokozatai:

0. fokozat: a matrac-jelenség a bőr ráncolásával még nem váltható ki, álló és fekvő helyzetben a comb és a far bőre sima. Karcsú nőkre, sportolókra jellemző.

1. fokozat: a bőrfelszín sima, de széthúzva már egyenetlen a felszín. A nőies típusok jellemzője, férfiaknál az androgénszint (férfi nemi hormon) csökkenésekor látható.

2. fokozat: a bőr fekve sima, de felállva látható a narancsbőr. Súlyfelesleggel rendelkező nőknél és csökkent androgénszintű férfiaknál látható jelenség.

3. fokozat: a matracfenomén állva és ülve is látható - sokszor ruhán keresztül is-, sőt, eltorzítja a végtagok és a far kontúrját. Elhízás és öregedés jeleként fordul elő.

Miért alakul ki a cellulit?

Feltételezik, hogy a cellulit kialakulására nagyobb az esély, ha viszonylag kevés az izom és több a zsír. Ugyancsak elősegíti a kialakulását a sok ülés (pl. irodai munka), mozgásszegény életmód, illetve a fogyás-hízás gyakori váltakozása, de sovány nőkön, sőt már serdülőkön sem ritka.

A bőr állagának megváltozása nemcsak esztétikai kérdés. Keletkezése mögött sokszor a szervezet hormonális egyensúlyának a megbillenése, helytelen táplálkozási szokások (sok hús, cukor, finomított élelmiszer, adalékanyagok), kevés folyadékfogyasztás bújik meg. A cellulitról hosszú évekig a bőrgyógyászok, kozmetikusok is azt gondolták, hogy a bőr alatti laza kötőszövet gyulladásáról van szó, s hogy elegendő a bőr felszínének kezelése. Ma már tudjuk, hogy a bőr feszességének csökkenése miatt nyirokpangás alakul ki, emiatt a zsírsejtekben lerakódik a salakanyag. A cellulites testrészben nyirokpangást, később értágulatot, érkárosodást okozhat a nyirokáramlás zavara. újabban a zsírszövetben lerakódó, a táplálkozással a szervezetbe kerülőis magyarázzák a jelenséget. mérgek lerakódásával

Bőrünk –mint azt fentebb bővebben kifejtettük- három rétegből épül fel. A felső, elszarusodó hámréteg alatt helyezkedik el az irha, amely erekkel, idegekkel, faggyú- és verejtékmirigyekkel átszőtt, és lényegében erős kötőszöveti rostokból áll, feladata a bőr táplálása, rugalmassá tétele. A legalsó réteg a bőralja, mely főként laza kötőszöveti rostokból és zsírsejtekből áll. Ez a réteg a nőknél vastagabb, míg az irha vékonyabb és gyengébb. Ha a kötőszöveti rostok meggyengülnek, a fokozott zsírlerakódás miatt meglazulhatnak, és már nem képesek tartást adni a felfúvódott zsírsejteknek, így azok összecsomósodnak, és narancshéjszerű kidomborodást hoznak létre a külső hámrétegen. Azokon a területeken, ahol cellulit található, rossz a bőr szöveteinek vér- és nyirokkeringése, ezáltal lassabb az anyagcseréje. A cellulites bőr ezért általában tapintásra is hidegebb.

Több tudós, így pl. Dr. Robert O. Young véleménye szerint a test a zsírsejtekben köti meg, a visszatartott vízzel hígítja, majd raktározza a szervezet által termelt, s főképp a táplálékkal bevitt mérgező anyagokat, savakat, és ezzel óvja a létfontosságú szerveinket, hogy a toxikus vegyületek szó szerint ne marják szét azokat. A zsírszövet ezen elmélet szerint is lényegében „mérgezett” vizet tartalmaz, nem valódi zsírt, ezért is hatástalanok gyakran egyes fogyókúrák. A cellulit esetén ugyanez a folyamat látható a bőrön.

Miért veszélyeztetettebbek a nők?

A női nemi jelleget kialakító női hormon, az ösztrogén hatására a bőraljában lévő zsírszövetben fokozódik a zsírsejtek (adipocyták) lerakódása. Férfiaknál ritkán alakul ki, ennek oka részben az ösztrogén jóval alacsonyabb szintje és a kötőszöveti rostok, a kollagén és az elasztin hálózatos szerkezetében található eltérés. Amíg a nőké téglalap, addig a férfiaké trapéz alakú, ami feszesebb kötést biztosít, így nagyobb ellenállásra képes.

A férfiak kötőszöveti rostjainak szerkezete tehát eltér a nőkétől - feszesebb kötésű, nagyobb ellenállású-, míg a női kötőszövet lazább. Ez élettani jelenség, ez teszi lehetővé például, hogy a bőr terhesség idején erősen meg tudjon nyúlni, valamint egyben biztosítja azt is, hogy a női szervezet több energiatartalékot halmozhasson fel zsírszövet formájában. Ha a terhes kismama valamiért nem jutna elég táplálékhoz, a zsírtartalékoknak köszönhetően a baba fejlődése nem áll meg. A vészhelyzet esetén aktivizálandó zsírtartalékok elsődleges raktára a felsőcomb, a csípő és a fenék.

A kialakulásért felelős tényezők

1. öröklődés és szociális tényezők

Genetikai adottságoktól függ, hogy a kötőszövetekben mennyi zsírsejt található. Sajnos a hajlam örökölhető, ezért főként a hízásra hajlamosabb emberekre jellemző a narancsbőr. Kiemelkedő jelentősége van a családi étkezési és életmódbeli szokások „öröklődésének” is, melynek ilyen relációban szintén alapvető szerepe van a cellulit kialakulásában. Ugyanígy szerepe van az adott társadalomra jellemző étkezési szokásoknak és kultúrának is. (Gondoljunk csak a fejlett országok sokszor túlhajszolt állampolgáraira, melyek a kor egyszerűen és gyorsan elkészíthető, ám adalékanyagokban gazdag „modern” ételeit preferálják, illetve azokra a társadalmakra, ahol jóval több zöldséget, gyümölcsöt, halat, tiszta vizet, stb. fogyasztanak, illetve megfelelő időt fordítanak mind az étkezésre, mind az elkészítésre.)

2. ösztrogén hormon

Ha a szervezetben megnő az ösztrogén mennyisége - például serdülőkorban, terhesség idején vagy fogamzásgátló tabletták szedése során -, akkor könnyebbé válik a zsír és a víz raktározása. Az ösztrogénekről ismert, hogy az ödéma készséget fokozzák. A narancsbőr kialakulhat vékony, nyúlánk testalkatúaknál is, de elsősorban a nőiesebb típusokat sújtja, akiknél magasabb a női nemi jelleg kialakításáért felelős ösztrogén-hormonszint. Férfiaknál is kialakulhat a cellulit, ha a férfi-női hormon egyensúlya valamilyen oknál fogva felborul. Előfordulhat, hogy a máj nem tudja megfelelően semlegesíteni és kiüríteni az ösztrogént. Ilyenkor a hormon, illetve a zsír lerakódását a bőr alatti kötőszövetekben, amelynek állaga kocsonyássá válik (gélszerű, zselészerű). A máj súlyosabb károsodása esetén gyakran egyéb nőies változások is bekövetkezhetnek pl. alkoholista, májzsugorban szenvedő férfiaknál előforduló mellnövekedés, mely gyakran féloldali hatására megváltozik a bőr alatti laza, rostos kötőszövet alapállománya, amely elősegíti a víz és só visszatartását (gynecomastia).

3. Nyirokkeringési zavar

A cellulit hátterében a nyirokrendszer elégtelen működése áll. A rugalmas rostok megnyúlása, a bőr feszességének csökkenése miatt nyirokpangás alakul ki, emiatt a zsírsejtekben lerakódnak az anyagcsere-salakanyagok. A salakanyagoktól felduzzadt zsírsejtek akadályozzák a szövetfolyadék útját, így a megfelelő anyagcsere, a méreganyagok kiválasztódása akadályozott.

4. Testsúlynövekedés

A túlsúllyal rendelkezőknél gyakoribb ez előbbi jelenség, mert zsírsejtjeik megnagyobbodott méretüknél fogva (tovább) lassítják a nyirok- és vérkeringést, így a káros anyagcseretermékek könnyebben felhalmozódnak a szövetek közti térben.

„Fejlesszünk ki magunkban egészséges félelmet az elhízással szemben.” Kenneth C. Cooper

5. Helytelen táplálkozás

Ha a zsírraktározás és a zsírégetés egyensúlyban van, a narancsbőr kialakulása kevésbé fenyeget. Ha viszont túl sok zsíros ételt fogyasztunk, az egyensúly felborul, és a túlzott raktározás lesz jellemző, melynek hatására akár százszoros méretűre is nőhetnek a zsírsejtek, látható elváltozást okozva a bőrön. Az élelmiszerekben található hormonok és egyéb adalékanyagok, a hús, a füstölt élelmiszerek, az édesség, az alkohol, a kávé és a kóla túlzott fogyasztása nagymértékben hozzájárulnak a salakosodáshoz. A szívtámogató, a keringésjavító és a hormon tartalmú gyógyszerek szedése, továbbá a kevés folyadék bevitel is kedvezőtlenül hat a bőr keringésére, mikrocirkulációjára.

6. Kevés folyadékfogyasztás

A folyadék meggyorsítja a nyirokkeringést, és elősegíti a salakanyagok gyorsabb kiürülését. Különösen hatékony méregtelenítést lehet elérni a savak lerakódások feloldására, kimosására alkalikus víz fogyasztásával. Csak a tiszta vizet tekinthetjük ebben az esetben is kívánatosnak, sem alkoholos, sem különböző édesítő, színező szereket tartalmazó üdítőital nem segít a probléma megoldásában.

7 Mozgáshiány

Az ülőmunka és a mozgásszegény életmód hatására nem megfelelő a test nyirok- és vérkeringése, anyagcseréje, zsírégetése, ami a méreganyagok lerakódását és a zsírsejtek növekedését is fokozza, ez pedig növeli a cellulit kialakulásának esélyét. Az erőteljes mozgásgyakorlatok mellett ajánlott a torna, futás vagy séta, kerékpározás vagy szobakerékpározás, úszás.

8. Stressz

A stressz, a túlhajszolt életmód szintén hozzájárulhat az anyagcsere felborulásához. Az állandó idegeskedés megzavarja az anyagcsere folyamatokat, így hátráltatja a méreganyagok távozását a szervezetből.

Cellulit ellen alkalmazott készítmények hatóanyagai

A leggyakrabban alkalmazott természetes anyagok külsőleg:

A cellulit ellen azok a külsőleg leghatásosabb szerek, melyek serkentik a bőrben a véráramlást, és csökkentik a nem kívánt zsírlerakódásokat, egyúttal kisimítják a bőr egyenetlenségeit. A krémek között találhatók olyan „termo-készítmények”, amelyek hőmérsékletkülönbség előidézésével aktiválják az anyagcserét. Az ampullás termékek magasabb koncentrációban tartalmazzák a hatóanyagokat, ezért kúraszerű, szakember által végzett alkalmazásuk javallott.

  • Rozmaring (Rosmarinus officinalis) – fokozza a vérellátást, bőranyagcserét. Rozmaring- és kávésavat tartalmaz, melyek elősegítik a salakanyagok eltávolítását.
  • Gyömbér (Zingiber officinalis) kivonat - fokozza a vérkeringést, tonizáló hatású.
  • Homoktövis (Hippophae rhamnoides) - Alkalmazása nagy hagyományokkal rendelkezik, főleg ázsiában – Kínában, Tibetben, valamint Oroszországban. Zsírbontó, anyagcsere gyorsító, erősíti a kötőszövetet.
  • Zöld tea (Camellia sinensis)- fő cellulit ellenes hatóanyaga a koffein, mely fokozza a lipidbontást, emellett keringésserkentő. A benne található xanténszármazékok szintén keringésserkentők, polifenoljai pedig antioxidáns hatásúak. Utóbbiak segítséget nyújtanak a sejteknek a szabad gyökök káros hatásaival szemben. Helyi, külsőleges alkalmazása frissíti és hidratálja a bőrt, fékezi az öregedési folyamatot, enyhíti a bőr izgalmi állapotát, megtisztít a méreganyagoktól.
  • Kankalin (Primula veris) - szaponintartalma javítja a helyi keringést.
  • Nopal fügekaktusz - csökkenti a kötőszövetek folyadék visszatartását.
  • A-, E-, F-, C-, D vitamin - bőrvédő, a kötőszövet megfelelő zsír-, víztartalmáért, normális anyagcsere folyamataiért felelősek, így a bőr rugalmasságáért is.
  • Jódtartalmú barna algák (Ascophyllum nodosum, Fucus vesiculosus, Fucus serratus. Laminaria digitata, Himmanthalia Elongata, Undaria Pinnatifida, Pelvetia)- a vénás pangást megelőzik.
  • Mélytengeri algakeverékek – méregtelenítő, keringést fokozó hatás.
  • L-Carnitin - anyagcsere fokozó, a szakirodalomban jól dokumentált zsírégető és bőrtápláló hatása. Az L-Karnitin áthatol a bőrfelszínen, és képes behatolni a kötőszövetbe.
  • Aloe Vera – méregtelenítő, sebgyógyító hatása évezredek óta ismert. Külsőleges alkalmazása emellett hidratáló hatású és javítja a bőr, illetve a nyálkahártya mikrokeringését.
  • Hyaluronav - Az emberi kötőszövetben fiziológiásan előforduló fontos alkotórész. Megfelelő mennyiségben felelős a bőr rugalmasságáért, vízfelvevő és folyadékmegkötő képességéért, így biztosítja a kollagén és elasztin rostok hidratációját is. A hyaluronsav mennyisége az újszülöttek kötőszövetében a legnagyobb, majd a termelődése a húszas életévekben csökkenni kezd. A 40 éves kor vízválasztó, ekkor a hyaluronsav termelődés a felére csökken, 60 éves korra pedig mennyisége 10%-a az eredetinek.
  • égertövis (Ruscus Aculeatus) - érfal erősítő, a vénás pangást gátolja meg.
  • Ginseng olaj/ Ginkgo biloba – a mikro-keringést fokozva segít elvezetni a zsírszövetben tárolt salakanyagokat szállító vizet.
  • Gránátalma kivonat - cellulit kialakulását gátolja.
  • Grapefruit olaj – pórusösszehúzó tulajdonsága és tisztító hatása van.
  • Vadgesztenye-kivonat - eszcin-tartalmú vízelvonó hatású, segíti a pangó folyadék és a méreganyagok kiürülését.
  • Cickafark olaj - bemasszírozva fokozza a nyirokkeringést).
  • Borostyánkivonat – keringést fokozó hatása van.
  • Aromaolajok: narancs-, grépfruit-, rozmaring-, majoránna-, levendula-, fahéj-, borsmenta- és eukaliptusz olajak - fürdőzés előtt alaposan ledörzsölve bőrünket, majd az olajat a fürdővízbe csepegtetve az illóolajok könnyebben beszívódnak a bőr mélyebb rétegeibe.

A leggyakrabban alkalmazott természetes anyagok belsőleg:

  • A víz a legjobb oldószer, mely segít a káros anyagok kimosásában. Különösen az ionizált lúgos víz fogyasztása ajánlatos, mivel a cellulit kezelésének egyik sarkallatos kérdésében, a lúgosításban is kiváló segítségünkre lehet.
  • Yucca - vízhajtással, az anyagcsere felgyorsításával fokozza a salak- és méreganyagok kiürülését, és ezzel lényeges javuláshoz vezessen anyagcsere-betegségek esetén. A belőle készült kivonat számos enzimet, szaponint, klorofillt, antioxidánsokat és más hatóanyagokat tartalmaz. A jukka legfontosabb hatása az, hogy valósággal méregteleníti a testet. Miközben elősegíti a szükséges tápanyagok tökéletes felszívódását, javítja az emésztést, erősíti és szabályozza a kiválasztási folyamatokat.
  • Lucerna (Medicago sativa) - A lucernából származó klorofillt évszázadok óta alkalmazzák a világ minden táján méregtelenítésre. A kísérletek tanúsága szerint a klorofil inaktiválhatja az étkezéssel a szervezetbe jutó kémiai karcinogéneket a májban és a vékonybélben, mielőtt azok kárt tehetnének a szervezetben. Elősegíti a toxinok kiürítését és a savak semlegesítését.
  • Garcinia cambogia (hatóanyaga: hidroxi-citrát (HCA) - a Dél-Indiában és Thaiföldön honos növény gyümölcsének kivonatából nyerhető, elnyomja az étvágyat, akadályozza az étkezéssel bevitt szénhidrátok zsírrá alakulását, így kevesebb zsír rakódik le a szervezetben. A HCA bevitele fokozza a szervezet saját hőtermelését étkezés közben – tehát a kalóriák elégetését..
  • Cink - bőr, kötőszövet anyagcseréjében játszik szerepet, antioxidáns.
  • Szelén - megakadályozzák a nehézfémek lerakódását és csökkenti a szabadgyökök roncsoló hatását.
  • Króm - esszenciális anyag, amely szükséges a fehérje-, a zsír- és a szénhidrát-anyagcseréhez. Biológiailag aktív formája a króm-pikolinát. Segíti az aminosavak beépülését, meggyorsítja a fehérjeszintézist, és jó hatással van az anyagcsere-folyamatokra, serkentheti a cukoranyagcserét, erősíti az inzulinhatást, stabilizálja az energiaháztartást, mivel folyamatosan szabályozza a vércukorszintet.
  • Kalcium - segíti a toxikus vegyületek kiürülését, szabályozza a test, vér pH-ját csökkentve az elsavasodás ártalmait.
  • Szilícium - a kötőszövet rugalmasabbá és szilárdabbá teszi.
  • A-, C- és E-vitamin - csökkentik a méreganyagok aktivitását, sejtkárosító hatását.
  • L-karnitin - anyagcsere fokozó. A zsírsavmolekulákat a mitokondriumokba szállítja, amelyek a sejtek „energiaképző telepei”. Az L-karnitin részt vesz a sejtszintű zsíranyagcserében, valamint az energiatermelő folyamatokban, emellett elősegíti a megfelelő izomműködést, ami szintén zsírégető hatású.
  • Koriander termés - fokozza az anyagcserét.
  • Vízhajtó hatású, anyagcserét fokozó teakeverékek - csalán, zsurló, gyermekláncfű, nyírfa, kökény, stb.
  • Szűztea, zöldalga - segítenek a nehézfémek és más toxikus vegyületek feloldásában és kiürítésben.
  • Tengeri édeskömény – vízhajtó hatású.
  • Bodza kivonat - védi a vénákat és a hajszálereket, valamint fokozza ellenálló képességüket.
  • Sáfrányos szeklice magolaj (CLA) - serkenti a zsírégetést, segíti a zsírtartalékok lebontását.
  • Homoktövis termésének teája - magas vitamin tartalmú és méregtelenítő.
  • Boróka – vízhajtó hatású, segít kiüríteni a vízoldékony toxinokat
  • Almaecet - zsíroldó hatása miatt különösen alkalmas a fogyókúrák során. Segít a szervezet zsírlebontásában a gyomorban és a belekben, csökkenti a veszélyes, hízást eredményező ételek iránti vágyat (csökkenti az éhségérzetet) az ecetsav fokozza a sejtek légzését és serkenti az anyagcserét. Mindkét esetben a szervezet bőségesen égeti a zsírokat.
  • Olívaolaj - megtisztítja a nyálkahártyákat a bekerülő toxikus anyagok egy.
  • Lenmag - veszélytelen rostos magocska, mely segít 'kimosni' a béltraktusban található salakanyagokat, optimalizálja a vérzsírokat.
  • Almamag - a benne található növényi rostok, a Petin és a cellulóz, sok toxikus anyagot megkötnek és eltávolítanak.
  • Articsóka - anyagai segítik máj méregtelenítését és a zsírlebontást.
  • Hajdina - szőlő-, feketeribizli-, papaya, paraguay-i tealevél-, piros szőlő levél és a kőrislevél kivonatok élénkítik a vénás keringést gátolják a szövetek vízvisszatartását.
  • Kék golgotavirág: A cellulit prevenciójára és terápiájára alkalmasnak látszó anyag a kék golgotavirágból (Passiflora caerules) kivont „krizin” izoflavon. Az ösztrogénszint normalizálásának egyik – hatásában régóta – ismert és bevált módja a fitoösztrogén tartalmú növények fogyasztása.

Szintetizált (általában bioszintézissel gyártott) anyagok külsőleg!

  • Adrénalyse-S - fokozza a zsírtartalékok kiürülését.
  • Aminokine-G - fokozza a kollagénrostok képződésé.
  • Fylastine - hatóanyaga segíti az elasztin-rostok termelését.
  • Lipo-Koffein™ - fokozza a vérkeringést.
  • Par-Elastyl™ - feszesíti, kisimítja a bőrt

Cellulit ellen alkalmazott különböző kezeléstípusok

Megkülönböztethetünk ún. meleg és hideg kezeléseket. A meleg kezeléseknek ellenjavallata, ha valaki szív és keringési betegségekben pl. magas vérnyomás betegségben szenved, vesebeteg, vagy bizonyos érproblémái vannak, pl. visszér. Ilyenkor nem szabad meleg kezelést alkalmazni, melegbe csomagolni. Ilyen esetekben előfordul, hogy a keringésfokozók mellé olyan hűtőanyagokat is tesznek, mint a mentol, a kámfor, vagy az árnika. Ebbe áztatják a fáslit, amibe betekerik a vendéget. A fásli nyomást gyakorol a cellulitos helyekre, ami segít a keringés fokozásában. Ma már léteznek a piacon fásliból készült speciális ruhák is, amiket a combokra, a karokra és a hasra lehet felhúzni.

Először nagyon hideget érez a vendég, de mégsem fázik, mert az aromák miatt beindul a fokozott keringés. A kezelésnek kellemes mellékhatása, hogy a meleg ellazítja az izmokat, a hideg viszont kiválóan feszesít. Néha váltakoznak a meleg és hideg kezelések, ezt mindig személyre szólóan kell alkalmazni. Hideg kezelésnél soha nem használnak gépet, a masszázs és a fáslizás után izotermikus takaróba teszik e pácienst, a meleg kezelésnél ezen kívül hőtakaróba is becsavarják.

A kezelés egyik speciális formája, mikor az alga és az iszap parafinban van, ezt kenik fel, majd a már előbb leírt módon csomagolják be a vendéget. Más esetben a kezelés holttengeri iszappal történik, amiben melegítő anyag is van, ilyenkor nincs szükség külön hőtakaróra. A kezelések között a vendégnek otthoni kiegészítésképp(lehetőleg hideg-melegvizes váltózuhany után), illetve speciális keringésfokozó krémet, esetleg gélt. mindennap kell otthon használnia dörzskefét, vagy a luffa szivacsot

Az agyagpakolást elsősorban nagyon erős, úgynevezett karfiolos cellulit kezelésénél alkalmazzák. Ebben az esetben is sokat segíthet otthoni kiegészítő kezelés, mely rendszerint bőrradírozásból és gyógynövényes krémha szakember által összeállított speciális étrend,diéta egészíti ki. Nagyon hatásos lehet léböjt beiktatása is, melyek során friss, adalékanyagoktól mentes zöldség és gyümölcsturmixokat, gyógynövény alapú teákat is fogyaszthat a páciens. Jó hatással lehet még a vércsoportdiéta illetve a testkontroll elméletére épülő étrend. használatából áll. Fontos, hogy a terápia akkor igazán hatékony,

Az intézményes keretek között végzett (nem otthoni!) kezelések általános menete

A kezelés első lépéseként nagyon erősen leradírozzák, ezzel megtisztítják az elhalt szarurétegtől a bőrt, így könnyebben be tudnak jutni a hatóanyagok. Ez történhet luffa szivaccsal, durvább törölközővel, ami kifejezetten mechanikai módszer, de leggyakrabban speciális testradírokat használnak. Néhány cég AHA savat is tesz a peelingjébe, vagyis a mechanikai és a kémiai radírozást egyesíti, ami kissé kellemetlen érzéssel járhat, mivel nagyon erős keringésfokozó hatású. Ezután viszik fel a hatóanyagot, ami lehet ampulla (ebben található a legnagyobb koncentrációban a hatóanyag), krém vagy gél, amit utána alaposan bemasszíroznak a bőrbe. Ezek a készítmények mind anyagcsere fokozók, de olyan kötőszöveti anyagokat (pl. hyaluronsavat) is tartalmazhatnak, amelyek a zsírt is megbontják. Ezek a vérbőséget okozó, keringést és anyagcserét fokozó anyagok bekerülnek a vér- és a nyirokáramlatba, majd a vesén keresztül távoznak a salakanyagokkal és a feloldott zsírszövettel együtt a szervezetből. A hatóanyagok bejuttatásához gyakran nyirokmasszázst is végez a kozmetikus. Egy kezelés negyven perctől akár másfél óráig is eltarthat.

Fizikai kezelések:

A cellulit jól kezelhető, de időben el kell kezdeni, és folyamatosan fenn kell tartani az ellene való küzdelmet. Fenntartó kezelésekre mindenképp szükség van, mert hamar újra visszatérnek a tünetek. A cellulit kezelésének célja a vér-, nyirok- és anyagcsere fokozása a salakanyag elszállítása érdekében és megszüntetni a folyadékpangást. A cellulit az adott területen zsírfelhalmozódással jár együtt, ezért sok esetben fontos lehet a zsír bontása, és a bomlástermékek elszállítása. Ezt el lehet érni helyi mechanikai behatásokkal (hő, fény, rádiófrekvencia, vákuum, ultrahang, kézi vagy gépi masszázs, stb.) és természetes vagy szintetikus tartalmú krémek, oldaltok, olajok bemasszírozásával, esetleg beinjekciózásával (mezoterápia).

A kellő hatás eléréséhez mindegyik eljárást kúraszerűen érdemes végezni. általában 6-10 kezelésre van szükség, attól függően, hogy milyen módszert alkalmazunk, illetve milyen mértékű cellulitot kell megszüntetni. Kiegészítésképp különböző teakeverékek, vitaminok és ásványi anyagok, cellulit kezelésben hatásos növényi kivonatokon alapuló étrend-kiegészítők rendszeres vagy kúraszerű fogyasztása ajánlott, melyek belsőleges hatásuknál fogva elősegíthetik a lokális kezelési eljárások hatékonyságát. Továbbra se feledkezzünk meg az egy-egy kúra elvégzése utáni fenntartó kezelésekről.

Célszerű a kezeléseket megfelelő testmozgással kiegészíteni illetve megtámogatni, így az eredmény nemcsak látványosabb, hanem tartósabb is lesz.

Infraszauna

A méregtelenítési folyamat egyik újonnan népszerűvé vált módja az infraszauna. A szauna négy oldalán és az alján egy-egy fűtőcső található, amely infrasugarakat bocsát ki. A hagyományos finn szaunához viszonyítva az elérendő hőmérséklet nem hetven fok, hanem csak negyven. Ez az alacsonyabb hőmérséklet sokkal kibírhatóbb, akár szívbetegek is használhatják.

Hatásmechanizmusa: a hő kitágítja a pórusokat, a fény infra sugarai kb. egy cm-rel a bőrfelszín alá hatolnak, egészen a zsírmolekulákig. Itt fellazítják a salak- és méreganyagokat, melyek a verejtékmirigyeken keresztül kiürülnek a szervezetből. Használata után hideg vizes zuhannyal természetes keringésfokozó hatást érhetünk el.

Nagyon jó és bárhol felállítható az infrakabin, mely az infraszaunához hasonlóan infravörös sugarakkal élénkíti a bőrben az anyagcserét, fokozza a keringést és az anyagcsere élénkítésével a kalória-felhasználást is jelentősen emeli. Enyhe cellulit esetén akár önmagában is megfelelő kezelés lehet. Az egyéb cellulit-ellenes kezelések és az izomtréning előtt bemelegítésnek is nagyon jó, mert a szövetek terhelhetőségét, így a kezelések hatékonyságát is emeli, miközben költségkímélő kezelés. Időnként sportolásnál is alkalmazzák az izmok bemelegítésére, illetve az izomláz mérséklésére, a túlterhelt izomban keletkezett tejsav elszállítására, izületi fájdalmak csökkentésére. Szinte bármikor bárkinél alkalmazható, kivéve lázas állapotban vagy daganatos betegség esetén.

Vákuumos kezelés

Az eljárás a köpölyözéshez hasonló. üvegharanggal felszippantják a bőrfelületet, az ott elhelyezkedő göböket szétroppantják. A kezelés során a zsírsejtek szétpukkannak, fokozódik a sejtmozgás, a sejtanyagcsere felgyorsul, egyúttal vérbőség alakul ki, ami miatt a bőr kipirosodik. A kezeléshez kontaktanyagot használnak, mely megkönnyíti a harangok csúszását és a vákuum kialakítását. Célszerű anyagcsere-élénkítő hatóanyagot tartalmazó gélt használni erre. A masszírozás igen erőteljes. Azoknál, akik ritkán kezeltetik magukat, és gyors eredményt szeretnének, egy-két kisebb véraláfutás nem számít hibának, annak a jele, hogy maximális intenzitással végezték a kezelést. A vákuum-masszázs a kötőszövet átépülését is stimulálja, ez is hozzájárul a feszesebb, szebb testkontúrhoz.

Kemény bőr esetén inkább az ultrahang használata javasolt a bőr puhítására, hiszen a vákuumos kezelés a puha bőrt tudja felszippantani. Ez a módszer a bőr feszesítéséhez is hozzájárul.

Vákuumkabin kezelés

A vacustyler-t eredetileg az űrhajósok vérkeringésének edzésére fejlesztették ki, akiknek a visszerei a súlytalanság állapotában elszoktak a terheléstől, így faluk nagyon laza volt. A Földre visszatérve a vér az alsó testfélbe áramlott, aminek eredményeként lábuk elzsibbadt, és nem tudtak lábra állni. Ennek megelőzésére, az erek tornáztatására szolgált eredetileg ez a berendezés, amely a nyirokkeringést is élénkíti.

A kozmetikai kezelésre kifejlesztett változatban a kezelt személy alsóteste kerül a hengerbe, amit deréknál légmentesen lezárnak. Működés közben a berendezés váltakozva magasabb nyomást és enyhe szívóhatást hoz létre. A magasabb nyomás kipréseli az ödémát a szövetekből, míg a szívóhatás a vérkeringést fokozza.

Hullámmasszázs

Az alsó testfélen egy változó, ún. „csúszóhullám” vonul végig. Itt is használnak anyagcsere-élénkítő hatóanyagot pakolásban. Azonnali nyiroködéma-mentesítő hatása van az alsó végtagokon, mivel a kezelt felület igen nagy. Az összetört zsírsejtek maradványainak elszállítására különösen alkalmas. Olyankor, ha valaki nem fogyaszt elegendő folyadékot, vagy ha nagyon lazák a nyirokkeringést támogató izmok és a kötőszöveti állomány, az egyik legjobb módszer a salakanyagok kiürítésére, és a cellulit megelőzésére, kezelésére.

Endermologie

Ez a módszer egy mély kötőszöveti, a számítógép által vezérelt szívóhatást a görgős masszázzsal kombináló gépi feszesítő cellulitmasszázs. A legújabb módszerek közé tartozik, melyet Franciaországban fejlesztettek ki. Silhoutte terápiának vagy alakszobrászatnak is nevezik. Egyszerre két dolog történik, a kezelőfejben lévő elektronikusan hajtott görgők masszírozzák a bőrfelületet, miközben egy vákuumos pumpa ritmikusan beszívja, majd elengedi a bőrszövetet.

Nagyon laza kötőszövetnél ajánlott, és kettes, hármas stádiumú cellulitnél. A testet egy harisnyával fedik be, ellenkező esetben kék-zöld foltok alakulnának ki a bőrön. A bőrfelületen többször végighaladnak a készülékkel, miközben a zsírcsomók szétroppannak. A masszázs segít a stressz leküzdésében is, nyugtató hatása van. Lassítja a bőr öregedését, feszessé, rugalmassá teszi. A módszer hatásos növekedési vagy terhességi csíkok, striák javítására, valamint a kötényhas kezelésére is.

Infravörös lámpa

Az infravörös lámpa természetes módon segíti a szervezet megtisztulását, méregtelenítését. Használatával csökken az izmok feszültsége, javul a végtagmerevség. A lámpa által kibocsátott hő javítja a vérkeringést, ezáltal fokozza az anyagcserét, és hatékonyabbá teszi az aromaterápiás kezeléseket.

Ultrahangos mélymasszázs

A legmodernebb kezelések közé tartozik az ultrahangos zsírbontás. Ezzel az eljárással a méregtelenítésre használt, különféle hatóanyagokat kb. egy cm mélységbe jutatják a bőrfelszín alá, ezzel meggyorsítva a sejtanyagcserét. Emellett a folyamatos ultrahangrezgés felmelegíti a sejteket, ami élénkíti a cellulitos zsírsejtek anyagcseréjét. Különösen egy-egy körülírt terület kezelésére alkalmas.

Az ultrahangos készülék magas frekvenciájú hanghullámokat hoz létre (1MHz), amelyek a készülék membránfeje segítségével a meghatározott testfelületen fejtik ki hatásukat. Ahogy a membránfej végigsiklik a bőr felületén, a hanghullámok mélyen (4-6 cm) behatolnak a kötőszövet alsó rétegeibe, itt hőt gerjesztenek, melynek hatására az erek kitágulnak, és a célterületre irányítják a véráramot. Az ily módon felgyorsult véráramlás szállítja a szükséges oxigént és tápanyagot, és eltávolítja a sejtekben felhalmozódott salakanyagokat.

A készülék segítségével a kötőszövetekben létrehozott hő egyrészt fellazítja a kötőszövetekben lerakódott, nehezen oldódó zsírokat, toxikus anyagokat, másrészt csillapítja a fájdalmat, gyulladásokat, oldja a meszesedést, az izomgörcsöket, és felgyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Test-tekercselés

A másik lehetőség a masszázsok mellett a test-tekercselés (body wrapping). Ilyenkor anyagcsere élénkítő hatóanyagokat kennek a bőrre, és „lélegző” fóliába csavarják a vendéget úgy, hogy a fólia megfelelő nyomást gyakoroljon mindenütt. Szakszerű felhelyezés esetén a nyomás felfelé haladva folyamatosan csökken, de még a hason is elég feszes a fólia ahhoz, hogy ne csússzon le, ugyanakkor nem szoríthatja el a nagyobb nyirokcsomókat, és nem akadályozhatja a légzést. Hibás tekercselés esetén a kezelt személy a visszerek mentén vagy a nyirokcsomóknál fájdalmat jelezhet. A módszer pontos működési módja nem ismert, de tény, hogy akár több centit is csökkenhet a körfogat a kezelt területen.

Hypoxitrainer

Viszonylag újabb, de hasonló elven működő gép a „hypoxitrainer”, amelynél az alsó testfél szintén váltakozó légnyomásnak van kitéve egy tojás alakú kamrában. A kamrában egy szobabiciklire emlékeztető eszköz van, melyen a kezelt személy kerekezik a kezelés alatt, 30-50 percig. Az izomtorna, a vérkeringés-nyirokkeringés élénkítése, a sejtek anyagcseréjének fokozása jelentősen javíthatják a cellulitot.

Mélyizom-tréning

Itt egy számítógép által vezérelt elektromos készülék mozgatja meg az izmokat. A kezelést többféle üzemmódban lehet végezni. Az egyik program a szervezet saját izmaival végeztet nyirokmasszázst. Az áram a sejteket közvetlenül is stimulálja, élénkíti anyagcseréjüket. A berendezésnek van olyan üzemmódja is, amely elsősorban vízhajtó hatású. Ez is hozzájárulhat a kedvező hatáshoz. A mélyizom torna nem csak rövid távon hat, hanem hosszabb távon is azzal, hogy az izmok tónusát javítja. Az erősebb izmok hatékonyabban pumpálják a szövetközti folyadékot, vagyis élénkítik a nyirokáramlást, emellett a testkontúrok is jobban kirajzolódnak az izmok erősödésével. A hatás főleg a fenéken és az előrebukó has esetében figyelhető jól meg.

A mezoterápiás cellulit kezelés

A mezoterápiás kezeléscsomag több alkalomból áll. A kezelésekre általában hetente kerül sor. A mezoterápia megkezdése előtt minden alkalommal érzéstelenítik a kezelendő bőrterület felszínét. A cellulit kezelés általában 1 órát vesz igénybe. Ez idő alatt a bőr alá, a zsírszövetbe apró tűszúrásokkal speciális hatóanyagot fecskendeznek, mely többek között hyaluronsavat, koffeint és cinket tartalmaz. Ezek az anyagok veszik fel a harcot a narancsbőr kiváltó tényezőivel szemben, így a bőr kötőszövetében visszamaradt felesleges bomlástermékekkel, a megduzzadt zsírsejtekkel. A kezelés végén a bőrfelszínt speciális krémmel kezelik, ami segíti az esetleg kialakuló véraláfutások felszívódását. A kezelések között a kezelt területet érdemes naponta krémezni, 5-10 percig masszírozni, és legalább 2 liter vizet fogyasztani.

Zsírszövet eltávolítás:

áramimpulzusok/Elektrolipolízis

Korunk egyik legtöbb vitát kiváltó esztétikai témaköre a sebészi beavatkozás nélküli zsírszövet-eltávolítás. A zsírsejtek sebészi beavatkozás nélküli redukcióját eredményező, forradalmi, kombinált unipoláris és bipoláris rádiófrekvenciás technológiát használó rádiófrekvenciás készülékek újraformálják (reshaping) a kötőszöveteket, és megelőzik a cellulit kialakulását. Az áramimpulzusok aktivizálják az enzimeket, a zsírpárnákat és szétaprózzák a tárolt triglycerideket, mozgásba hozzák a problémás zónákat, s azok a zsírok és az anyagcsere végtermékei elszállításra kész állapotba kerülnek.

A zsírok és a cellulit eltávolítása speciális hatások révén valósul meg: mélységi bőrmelegítés és bőrfeszítés kollagénképzés/feszítés szabályozással, a vér mikrokeringésének javítása valamint a megrekedt zsír- és toxinmaradékok nyirokelvezetése, a zsírsejtek elrendezése.

A felsorolt eljárásokból a jó kozmetikusok nem ötletszerűen választanak, hanem a vendég alkata szerint. Ehhez bizonyos szaktudás és gyakorlat szükséges, illetve az, hogy a kozmetikai szalonnak vagy rendelőnek többféle eszköze is legyen – hogy ne az eszközhöz kelljen keresni a vendéget, hanem fordítva. A nem jól megválasztott vagy nem megfelelő időben végzett kezelés akár teljesen hatástalan is lehet, még ha egyébként szakszerűen is végzik (többek között a menstruációs ciklushoz is alkalmazkodni kell).

Plasztikai sebészeti módszerek

A plasztikai sebész a narancsbőr tünetek enyhe és a leggyakoribb középsúlyos formáiban sajnos semmit sem tehet. A jelentős helyi zsírtöbblettel járó igen mély besüppedések esetében lehet csak számottevően javítani, mégpedig a felszínhez közel igen vékony kanülökkel végzett igen kíméletes zsírleszívással, a behúzó sövények felszabadításával és a leszívott saját zsír egy kis részének a behúzódások alá való feltöltésével, mely igen finom és aprólékos munkát, jó technikát és pontos előzetes tervezést igénylő beavatkozás. Nagyobb torzulások, kötényhas esetén jön szóba a hasfal rekonstrukciója, mely a megnyúlt, fölösleges bőrlebeny kimetszéséből áll (dermolipectomia).

A cellulit utókezelése

A cellulit esetén is nagyon fontos az utókezelés illetve a fenntartó kezelés. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bőséges folyadékfogyasztás fokozza a kezelések hatékonyságát, illetve segít megőrizni az eredményt. Másrészt minél több az izom és minél kevesebb a zsír, annál inkább javul a cellulit is. Ennek megfelelően a rendszeres testmozgás igen fontos. A méregtelenítést hatékonyabbá teszi a torna, kocogás, jóga stb., a szaunázás, infraszaunázás, masszázs (főleg nyirokmasszázs), vitaminok (főként B3-vitamin) és ásványanyagok (leginkább kalcium és magnézium) bevitele, növényi olajok (a zsíroldékony méreganyagok kiürítésére) és természetesen bőséges folyadék (a vízoldékony mérgek kioldására), 2-2,5 liter tiszta, lehetőleg lúgos víz fogyasztása. Utóbbi méregtelenítő és hidratáló hatása többszöröse a csapvízének, valamint hatékony antioxidáns is.

Az ülőmunkát végzőknek javasolt, hogy álljanak fel rendszeres időközönként, és heti néhány alkalom testmozgást is érdemes beilleszteni. Ha valakinek nincs ideje a szoros értelemben vett sportolásra, akkor is gyalogolhat intenzíven napi fél órát, s már az is sokat segíthet, ha a lépcsőt használja a lift helyett.

Hogy meddig tart az eredmény, azon múlik, sikerül-e a táplálkozás és az életmód rendezése.

A méregtelenítést hatékonyabbá teszi a testmozgás (torna, kocogás, jóga stb.), a szaunázás, infraszaunázás, masszázs (főleg nyirokmasszázs), vitaminok (főként B3-vitamin) és ásványanyagok (leginkább kalcium és magnézium) bevitele, növényi olajok (a zsíroldékony méreganyagok kiürítésére) és természetesen bőséges folyadék (a vízoldékony mérgek kioldására), 2-2,5 liter tiszta, lehetőleg lúgos víz fogyasztása. Utóbbi méregtelenítő és hidratáló hatása többszöröse a csapvízének, valamint hatékony antioxidáns is.

A méregtelenítést hatékonyabbá teszi a testmozgás (torna, kocogás, jóga stb.), a szaunázás, infraszaunázás, masszázs (főleg nyirokmasszázs), vitaminok (főként B3-vitamin) és ásványanyagok (leginkább kalcium és magnézium) bevitele, növényi olajok (a zsíroldékony méreganyagok kiürítésére) és természetesen bőséges folyadék (a vízoldékony mérgek kioldására), 2-2,5 liter tiszta, lehetőleg lúgos víz fogyasztása. Utóbbi méregtelenítő és hidratáló hatása többszöröse a csapvízének, valamint hatékony antioxidáns is.

Végül említsük meg a visszérbetegséget, mely nem kötelező, de gyakori kísérője a cellulitnek.

A cellulit és a visszér-tágulat találkozik egy ponton: mindkettő kialakulásában szerepet játszik a kötőszövet gyengesége. Ennek megfelelően a fentiekben leírt masszázsok a visszértágulatra hajlamosaknak is ajánlhatók. Visszér-gyulladás esetén viszont már nem alkalmazhatók.

Felhasznált irodalom:

  1. Ryan English: Apple Cider Vinegar In Treatment Of Cellulite
  2. Maverick Jensen: 2 Easy And Natural Treatments To Remove Cellulite
  3. Joey River: Understanding a Cellulite Issue - Find a Safe Way to Remove Cellulite!
  4. Lisette Hilton: Cellulite Problem Eliminated By Removing `Fibrous Bridges' - Dermatology Times; Mar2000, Vol. 21 Issue 3, p66, 1/2p
  5. Lionel Bissoon: The Cellulit Cure
  6. Nancy Amanda Redd: Body Drama
  7. Howard Murad: The Cellulite Solution
  8. Mitchel P. Goldman, Pier Antonio Bacci, Gustavo Leibaschoff, Doris Hexsel: Cellulite (Basic and Clinical Dermatology)
  9. Journal of Cosmetic Dermatology: Caffeine Slims Thighs
  10. Paul Lazar: Cellulite - 18 Ways to Fight It
  11. MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
  12. Az alkohol okozta májkárosodás klinikuma és kezelése, Dr. Lengyel Gabriella, Prof. Dr. Fehér János

Linkek:

  1. http://www.narancsbor.linkcenter.hu
  2. http.//www.biovital.hu
  3. http.//www.noiportal.hu
  4. http://www.szepsegbroker.hu
  5. https://www.drdiag.hu

 

 

A C-VITAMIN éS TáRSAI, A BIOFLAVONOIDOK

Dr. Kohán József cikke megjelent a Nutrition & Health című lapban.

„A vitamin olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg.”
Szent-Györgyi Albert

 

A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulájú, különféle kémiai összetételű, biológiailag aktív szerves vegyületek, melyek legjelentősebb részét a szervezet, maga nem képes előállítani, így azokat a táplálékkal kell bevinni.

A vitaminok közül egyesek a kémiailag hozzájuk hasonló szerkezetű anyagból, az elővitaminokból (provitaminok) képződnek. A zsíroldékony vitaminok közül néhány ilyen elővitaminokból képződik, ebben a formában kerül a szervezetbe. Az A-vitamin elővitaminja például a béta-karotin, amely a sárgarépában és a sütőtökben található meg. A vízoldékony vitaminoknak nincs provitaminja.

Léteznek olyan anyagok, melyek valamilyen vitamint kiszívnak az enzimekből, ezeket antivitaminoknak (vitamin-antagonistáknak) nevezzük. Az ilyen vegyületek a fehérjét és nem fehérjét tartalmazó molekulából álló, „koenzim”-ként működő komplexben a vitamin helyét elfoglalják, ennek következtében az enzim biológiailag hatástalanná válik. Vitaminhiányt, ill. vitaminelégtelenséget okoznak.
Vitaminhiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben a vitaminszegénység (hipovitaminózis), súlyosabb esetben vitaminhiány léphet fel. Túlzott bevitelük is káros lehet, ilyenkor hipervitaminózisról beszélünk (ez például vitamintabletták mértéktelen szedése esetén alakulhat ki), s ez szintén jellemző tünetekkel járhat. A hipervitaminózist kiváltó, korábban megállapított dózisokról sorra bizonyosodik be, hogy akár többszörösük sem okoz komoly egészségügyi kockázatot, ha azt nem tartósan alkalmazza a páciens.
A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, ám az étrend összeállításánál nemcsak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:
1. Zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
2. Vízben oldódó vitaminok.

A két csoport tagjai között nincs vegyi rokonság, de még a vízben oldódó B- és C-vitaminok között sem találunk ilyet. Viszont a kapcsolat a két csoport között rendkívül fontos: a P-vitamin segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól. A C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő.  A szervezet számára azonban mind a zsíroldékony, mind a vízoldékony vitaminok szükségesek, a szervezet védekező  mechanizmusát együttesen erősítik. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő betegségekből következtethetünk.

A vitaminok felfedezése

Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk, lengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.
Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak. Innentől ezen fontos anyagok jelzésére az ABC betűit használták.

A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 °C-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (például: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B7-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.

A vitaminról alkotott fogalmunk, az utóbbi évtizedek kutatásainak eredményeivel, tovább módosul. Kiderült egyes vitamin jellegű anyagokról, bár ennek ellenkezőjét gondolhatnánk, hogy más állatfajok számára egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Az emberben a B12-, és K-vitamin vitaminhiányos állapotát hiányos étrenddel nem lehet létrehozni, mert a normális bélbaktérium-flóra ezeket képes előállítani. Ha azonban a szervezetben (pl. a tápcsatorna egy részének műtéti eltávolítása miatt) felszívódási zavarok lépnek fel, vagy antibiotikumos kezelés következtében elpusztul a bél baktériumflórája – kialakulhat a hiánybetegség.

A leggyakoribb vitaminhiányos betegségek, tünetek:
• Farkasvakság (A-vitamin hiánya)
• Beri-beri (B1-vitamin hiánya)
• Pellagra (B3-vitamin hiánya)
• Vészes vérszegénység (B12-vitamin hiánya)
• Zsibbadás (B12 vitamin hiánya)
• Skorbut (C-vitamin hiánya)
• Angolkór (D-vitamin hiánya)
• Véralvadási zavar (K-vitamin hiánya)

A C-vitamin története

A C-vitamin hiányakor kialakuló betegség, a skorbut, az egyik legrégebben ismert hiánybetegség, már a XVI. század elején leírták. Ez a betegség nagy pusztításokat okozott háborúk és éhínségek idején, illetve a hajósnépeknél. Felismerték, hogy a gyümölcsöt is tartalmazó étrend a hosszú hajóutakon segít a skorbut megelőzésében. Az 1700-as évek közepén, amikor még semmit sem tudtak a vitaminokról, egy hajóorvos (J. Lind) rájött arra, hogy a hosszú hajóutakon jelentkező betegség a skorbut, mely fogínyvérzéssel, a fogak kihullásával, rossz sebgyógyulással jár.

1800-ig ez volt a tengerészek legrettegettebb betegsége, amíg egy angol hajóorvos, Lind a rendszeres vizsgálatok után rájött, hogy a kór nem támadja meg azokat, akik citrusféléket is fogyasztanak.

Csak 1912-ben tengerimalacokon végzett kísérletek során sikerült igazolni, hogy a skorbut valóban hiánybetegség. 1920-ban C-vitaminnak nevezték el azt a tápanyagkomponenst, amelynek hiánya a skorbutot okozza.

1937-ben Walter Haworth kémiai Nobel-díjat kapott az aszkorbinsav szerkezetének meghatározásáért (megosztva Paul Karrerrel, aki a vitaminokat kutatta), és ugyanebben az évben az orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert kapta, aki a C-vitamin biológiai hatásait tanulmányozta. Az 1920-as években, mikor felfedezték, néhányan még hexuronsavnak nevezték.

Dr. Szent-Györgyi Albert a 30-as évektől egy oxidációs folyamat reakciós késését kutatta, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy ez valamilyen redukáló anyag meglétére utal. észrevette, hogy ez az anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szükségük van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Egyébként az emberen kívül, még néhány faj van, amelynek a szervezete nem képes a C-vitamin előállítására, ez pedig a tengerimalac, a gyümölcsevő denevér, az emberszabású majmok, a pisztráng és a lazac.

Szent-Györgyi  pályafutásának elején a biológiai oxidációval foglalkozott, kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Már felfedezése előtt tudták, hogy a szervezet a tápanyagok hidrogénjének elégetéséből kap energiát (nem a szén és oxigén széndioxiddá alakulásából!). Heinrich Otto Wieland úgy gondolta, hogy „a molekulák dehidrogéneződése a biológiai oxidáció alapja, és ezt követően az oxigén közvetlenül tud reagálni az aktív hidrogénatomokkal”. Otto Heinrich Warburg feltételezése ezzel szemben az volt, hogy a biológiai oxidáció főszereplője az aktivált oxigén.

Szent-Györgyi Albert így idézte fel a történteket: „Engem érdekelt ez az ellentmondás, és találtam egy nagyon egyszerű módszert, amivel megmutattam, hogy mindkét félnek igaza van, az aktív hidrogént az aktív oxigén oxidálja. Egy jó kis cikket írtam erről.” Ez az eredmény később a 20. század egyik mérföldköve lett.

Szent-Györgyi úgy vélte, a hidrogén (proton + elektron formában) sorban vándorol anyagról anyagra, s közben a vegyületek lépésről-lépésre energiát adnak le. Végül a proton és elektron a levegő oxigénjével vízzé alakul. A biológiai égés során felszabaduló energia energiaigényes biológiai folyamatokat tesz lehetővé. Ebben a folyamatban pontosan kimutatta, hogy egyes dikarbonsavak (borostyánkősav, fumársav, almasav, oxálecetsav) a sejtlégzést katalitikusan fokozzák. Az oxidációs láncszemek jelentős részének felderítéséért kapott 1937-ben orvosi Nobel-díja, s nem magáért, a C-vitamin felfedezéséért.

Az ún. citrátkör teljes mechanizmusát barátja, Krebs tisztázta. (Szent-Györgyi - Krebs ciklus). Nobel-díjasunk felfedezte a C4 dikarbonsav-katalízist, ami a Krebs-féle körfolyamat alapját képezi. A peroxidáz-rendszerre vonatkozó felfedezései vezették el ama redukáló ágens felfedezéséhez, amely az oxidáláshoz szükséges, és később aszkorbinsavként vált ismertté. Megállapította a hexuronsav összetételét, amit azonosított az aszkorbinsavval, és ami nem más, mint a C-vitamin.

A sejtek anyagcseréje és az oxidáció kapcsolata

A sejtek lebontó folyamataiban felszabaduló energia jó része ATP-szintézisre fordítódik. A legfontosabb a szénhidrátok lebontása, mely a sejtekben a biológiai oxidáció folyamatában történik. A folyamat során a poliszaharidok először glükóz-foszfát építőegységekre bontódnak le.

A biológiai oxidáció első szakaszában a glikolízisben a glükóz-foszfát glicerinaldehid-foszfáttá alakul. A következő lépésekben három szénatomos piroszőlősavvá alakul, miközben a foszfát-csoportok leszakadása ATP keletkezését eredményezi. A glikolízis végén a piroszőlősav CO2 leadása közben két szénatomos acetilcsoporttá alakul, melyet a koenzim-A szállít el a citromsavciklus (biológiai oxidáció 2. lépése) színhelyére.

Itt a leváló acetilcsoportot felveszi a négy szénatomos oxálecetsav és hat szénatomos citromsavvá alakul. Ez több lépésben két CO2 leadása és nyolc NADH létrehozása során visszaalakul oxálecetsavvá.

A biológiai oxidáció befejező szakasza a terminális oxidáció. Ide szállítódik az előző két szakaszban leadott hidrogén. A rendszer első tagja a NADH-ról átvett elektronnal redukálódik, majd a sorban következő elektronfelvevő tagnak átadva azt oxidálódik. Ez mindaddig folytatódik, míg az elektron a végső elektronfelvevő molekulára nem ér. Ebben a rendszerben szállított elektronok lépésenként alacsonyabb energiaszintre kerülnek - ATP szintetizálódik.

A végső elektronfelvevő a légzésből származó oxigén, amely a hidorgénionokkal (NADH-ból) vízzé alakul. Míg a glikolízis során csak 2 mól ATP keletkezik, addig a terminális oxidáció során 36 mól egyetlen mól glükóz oxidációjából. Ez oxigéndús, aerob körülmények között játszódik így le. Ha a környezet nem tartalmaz elég oxigént, anaerob körülmények között zajlik le az anyagcsere-folyamat, s ekkor erjedésről beszélünk.

Az erjedés első lépései megegyeznek a glikolízis folyamatával a piroszőlősav-szubsztrátig. Innentől több út lehetséges. Az egyikben CO2 lép ki, a végtermék etanol, a másik során tejsav keletkezik. Mivel mindkét termék további oxidálással energiát tudna termelni, az erjedés energetikai szempontból nem gazdaságos: 1 mól glükóz erjedése során 2 mól ATP keletkezik.

Otto H. Warburg 1932-re izolálta az első "sárga enzimet" (flavinenzimet vagy flavoproteint), amely részt vesz a sejtek dehidrogénezési reakcióiban. Felfedezte, hogy az enzim egy fehérjét nem tartalmazó komponenssel (mai nevén koenzimmel), a flavin-adenin-dinukleotiddal együtt fejti ki hatását. 1935-ben egy másik koenzimben kimutatta a nikotinsavamidot. Ez a koenzim, amely szintén részt vesz a biológiai dehidrogénezésben, később a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid (NAD) nevet kapta. Warburg a fotoszintézist is tanulmányozta, és ő figyelte meg elsőként, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodásához jóval kevesebb oxigénre van szükség, mint az egészséges sejtekéhez.

Warburg legnagyobb érdeme a folyamatokat katalizáló sárga enzim (a citokróm rendszer része) felfedezése mellett, hogy rájött, a ráksejtek hasonló sejt-légzéssel, anaerobiózissal élnek, s nemhogy szükséges számukra az oxigén, inkább zavarja őket.

A Nobel-díjas tudós kísérletei során 42 állatfajnál alakított ki rákos betegséget kizárólag azáltal, hogy lecsökkentette vérükben a pH-értéket, és megfosztotta a sejteket az oxigéntől. észrevette, hogy a már enyhe savtúlsúly is drasztikusan lecsökkenti a vérben oxigénszintet. A túlzottan lúgos vérben is csökken az oxigén mennyisége, de a fokozottan savas környezet sokkal nagyobb problémát jelent.

Warburg kísérleteinek másik tanulsága az volt, hogy a ráksejtek – a legtöbb baktériumhoz hasonlóan – oxigénszegény környezetben szeretnek élni. Valahányszor lecsökkentette 35%-kal az oxigén szintjét egy egészséges sejtben, az elrákosodott. Kiderítette, hogy az oxigén mennyiségének növekedése megakadályozza a rákos sejtek burjánzását, és végső soron – akárcsak a lúgos környezet – el is pusztítja őket.

Az aszkorbinsav felfedezésének története

Szent-Györgyi Albert az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden – ahová Klebelsberg Kunó hívta haza 1930-ban a szegedi egyetem Orvos Vegytani Intézetének professzori állására – olyan forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra leginkább a marha mellékvese látszott alkalmasnak, melyet a Pick Szalámigyártól szerezték be, de az intézet szűkös pénzügyi keretei nehézségek elé állították a tudóst.

érdekes körülmények között jött rá arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök vagy épp a marha mellékvese. A legendák szerint nem szerette a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, rutinos, és higgadt férjként, veszekedés, vitatkozás helyett egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe dugta. Elfogyasztotta a vacsoráját, majd lement a laboratóriumába, és mivel sok más zöldség és gyümölcs után, amiket addig sikertelenül kipróbált, veszíteni valója nem lévén elővette a vacsoráról kimenekített paprikát, és munkához látott. állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás. Tudta, hogy megtalálta a C-vitamin aranybányáját. A korábbi apró, jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A szegedi paradicsompaprika 10 liter présnedvéből 6,5 gramm hexuronsavat tudtak kivonni.

Szent-Györgyi Albert emlékezése szerint: "Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. Ezt szétosztottam az egész világon, és onnan tudtuk meg, hogy mi a C-vitamin pontos kémiai szerkezete. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek az alapvető forrását."

Felfedezte, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen), vagyis a hexuron-sav azonos a C-vitaminnal. 1932. március 26-án az Orvosi Hetilapban volt a világon először nyomtatásban olvasható, hogy az identifikálás sikerült, "a hexuronsav nem más, mint a vitamin-C".

A fáma szerint az általa előállított új vegyületet, amely hasonlított a cukrokra, először ignose-nak ("ismeretlen cukor"-nak) nevezte el. A felfedezésről beszámoló cikket visszautasították a vegyület komolytalan neve miatt. Szent-Györgyi ekkor a Godnose ("Isten tudja cukor") nevet választotta. A második visszautasítást követte a hexuronsav elnevezés, amely később aszkorbinsavra („skorbut ellenes sav”) változott, méghozzá a skorbut megelőzésével kapcsolatos hatása miatt. Az ő leleményes névadása őrzi a paradicsompaprika (paprika és vitamin szavakból alkotott) „pritamin” találó elnevezését is.

Napjainkban az L-aszkorbinsavat többnyire nem a C-vitaminhiány megelőzésére használják, sokkal inkább antioxidáns, sejtvédő hatása adja használatának a fontosságát.

M. Nishikimi és munkatársai (1992) megállapították, hogy a tengerimalacnál az L-gulonolakton-oxidáz pszeudogén kevesebb mint 20 millió éve szenvedett mutációt.

Az aszkorbinsav az egyik legfontosabb vitamin, számos reakció elősegítője. Antioxidáns hatása fokozza a sejtek regenerációját, közömbösítve a szabadgyököket, elengedhetetlen a kötőszövet fontos alkotójának, a kollagénnek a képződéséhez, fontos szerepe van a sejtlégzésben, növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok szintjét a vérben, és így a szervezet sokkal aktívabban leküzdheti a fertőzéseket, betegségeket. Erősíti az izomszövetet, a hajszálerek falait, segíti a sebek gyógyulását, a kalcium, a vas felszívódását, nélkülözhetetlen a fogak, a fogíny és a csontok egészsége szempontjából. Sokféle enzimet aktivál, részt vesz a mellékvesekéreg-hormonok szintézisében, védelmet nyújt a stressz ellen, nagyobb mennyiségben segíthet egyes rosszindulatú daganatok gyógyításában, csökkenti a szürkehályog kialakulásának a kockázatát stb.

A C-vitamin szerkezete, kémiai tulajdonságai

Az aszkorbinsav cukorszármazéknak tekinthető, az L-aszkorbinsav a 2-dezoxi-2-keto-L-gulonsav γ-laktonjának en-diol alakjának tekinthető. Vízben jól oldódik. Optikailag aktív vegyület, jobbra forgat. Sokszor hallható, hogy a szintetikusan előállított, illetve a természetes aszkorbinsav szervezetre gyakorolt hatásában nincs különbség. Ez azonban nem teljesen igaz: a C-vitamin 2 izomerje (azonos atomszámú, de eltérő kapcsolódási sorrendű molekulák), az L- és D-aszkrobinsav közül az előbbi a bioaktív forma, vagyis csak ez rendelkezik teljes vitaminhatással. Míg a természetes forrásokban kizárólag ez található meg, a szintetikus úton előállított vegyületek D-aszkorbinsavat is tartalmaznak.

Mivel az utóbbit a szervezet nem képes hasznosítani, nagyobb mértékben ürül ki, mint az L-izomer. Ennek fényében logikusnak tűnik, hogy a vesekőképződés kockázatának emelkedését csak szintetikus aszkorbinsav bevitele mellett figyelték meg. Lásd később!

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum ascorbicum néven hivatalos.
Egyértékű savként viselkedik, erős redukálószer. Nemcsak a Fehling-oldatot redukálja, savas kémhatású vizes oldatban az ezüstionokat ezüstté, a jódot jodidionokká alakítja. Redukció során maga az L-aszkorbinsav dehidro-L-aszkorbinsavvá oxidálódik. Ilyen módon ürül a vesén keresztül, s ezért a C-vitamin nem lehet a kalcium-oxalát vesekövek okozója.

Enyhe oxidációja dehidro-L-aszkorbinsavvá reverzibilis, mivel a keletkezett vegyület redukcióval visszaalakítható L-aszkorbinsavvá. A dehidro-L-aszkorbinsav erélyes oxidációkor tovább oxidálódhat, az ilyen folyamatok (például a bomlása oxálsavra és L-treonsavra) viszont már irreverzíbilisek. Az enyhe oxidációkor képződő dehidro-L-aszkorbinsav nem redukáló hatású, és nem mutat savi jelleget. Az L-aszkorbinsav öttagú laktongyűrűt tartalmaz, ami feltűnően stabil, még tömény lúgok hatására sem hasad fel. Ez viszont a dehidro-L-aszkorbinsav laktongyűrűjére nem igaz.

Az L-aszkorbinsav en-diol szerkezetű. Azért hajlamos enolizációra, mert egyrészt a molekula ekkor két szomszédos karbonilcsoporotot tartalmazna, ami a molekulát instabillá tenné, másrészt így kialakulhat egy stabilizáló intramolekuláris hidrogénkötés. Savjellege és redukáló tulajdonsága egyaránt az en-diol szerkezetével magyarázható. Az enolok a fenolokhoz hasonlóan erősebb savak, mint az alkoholok, az en-diolok pedig a kétértékű fenolokhoz hasonlóan redukáló tulajdonságúak (a kétértékű fenolok kinonokká oxidálódhatnak). A vegyület egyértékű savjellegét is feltehetően az egyik hidroxilcsoport és a karbonilcsoport között kialakuló hidrogénkötés okozza.

A C-vitamin biokémiai szerepe

A C-vitamin a legfontosabb vízben oldódó antioxidáns az emberi plazmában ill. az emlősök sejtjeiben. Olyan mechanizmusok működnek ott, amelyek újrahasznosítják és akkumulálják az aszkorbinsavat egy koncentráció-gradienst kialakítva, ami arra utal, hogy a vitamin fontos sejten belüli és sejten kívüli funkciókkal rendelkezik.

A aszkorbinsav fontos szerepet tölt be számos reakcióban, köztük a mono-oxigenázok vagy di-oxigenázok működésében, amelyek molekuláris oxigént és Fe 2+-t vagy Cu2+-t is igényelnek kofaktorként. Az aszkorbinsav alapvetően két szerepet tölt be: vagy közvetlen elektronforrás az oxigén redukciójához, vagy protektív ágens, ami a vas és a réz redukált állapotát tartja fenn.

A C-vitamin nagy koncentrációban található meg az emlősök mellékvesevelőjében. A C-vitamin a dopamin β-mono-oxigenáz kofaktora, ahol hidrogén-donorként funkcionál. Ez az enzim a noradrenalin szintézisét katalizálja a neuronokban és a mellékvesevelőben, ami metilációval alakul át adrenalinná. Utóbbi serkenti az adeilát-cikláz működését, mely  ATP-ből cAMP-t termel. Ennek lebontását gátolja a C-vitamin, ami, megnöveli a szövetek cAMP-szintjét.

Számos reakcióban van szerepük az aszkorbinsav-függő dioxigenázoknak, amelyek a prokollagén prolin és lizin oldalláncának hidroxilációjáért felelősek, amely reakció a kollagén molekula tripla helix  konfigurációjának kialakulását eredményezi. Ebből következően a C-vitaminhiány abnormális szerkezetű kollagént eredményez, ami hatással van a bőr bazális memránjára, a kötőszövetekre, a kapilláris erekre, a szemlencsére és üvegtestre, valamint a csontok sejtközötti állományára is.

Az aszkorbinsav-hiány csökkent karnitin-szinthez vezet, ami megakadályozza a hosszú láncú zsírsavak mitokondriumba való transzportációját.

összességében a C-vitamin 8, emlősökben található enzim elektron-donorjaként funkcionál. Három a kollagén-képzésban, 2 a karnitin bioszintézisében, és egy-egy a noradrenalin szintéziséhez, peptidhormonok amidálásához, valamint a tirozin anyagcseréhez elengedhetetlenül szükséges enzim.

A táplálékkal bevitt vas több, mint 90%-a nem hem-vas, de ez nehezebben szívódik fel, mint a hem-vas. Az aszkorbinsav erőteljes mértékben, de dózisfüggő módon serkenti a nem hem-vas abszorpciót, azáltal, hogy a belekben a vasat redukált formában tartja, így elősegíti a felszívódást. Az aszkorbinsav segíti továbbá a vas vérbe történő transzportját.

Mint erős redukáló ágens, a C-vitaminnak számos biokémiai funkciója van. Az aszkorbinsav egy rövid életű intermedieren, aszkorbinsav szabadgyökön vagy monodehidro-aszkorbinsavon keresztül oxidálódik dehidro-aszkorbinsavvá. Ez az intermedier részt vesz a test reaktív oxigénfajtákkal (ROS) és szabadgyökökkel szembeni antioxidáns védelmében. Az aszkorbinsav antioxidáns működését elősegíti más redukciós ágensek, mint a glutation és a NADH jelenléte, amelyek közreműködnek az aszkorbinsav oxidációs termékeiből történő regenerációjában. Ez az oxidatív károsodás elleni védelem az olyan szövetekben számottevő, ahol nagy mennyiségben keletkeznek oxidáns termékek, és/vagy magas az oxigénkoncentráció, például a neutrofil granulocitákban, a monocitákban/makrofágokban, a tüdőben és a szemben. A szövet és a létrejövő gyök típusától függően az aszkorbinsav semlegesítheti a szuperoxidot, a hipoklórossavat, a szinglet oxigént vagy a hidroxil-gyököket. Az aszkorbinsav szerepet játszhat a sejten kívüli oxidánsok átalakításában is, például gátolja az alacsony sűrűségű lipoproteinek oxidatív módosulását, így véd az aterogenezis (érelemeszesedés) ellen, ami az LDL peroxidáció következményeként felléphet. Az extracelluláris aszkorbinsav semlegesítheti azokat az oxidánsokat is, amelyek az aktivált neutrofil granulocitákból vagy makrofágokból szabadulnak fel.

Redukáló tulajdonságainak köszönhetően az aszkorbinsavnak szemmel láthatóan nagy szerepe van a nitrit scavenging-ben. A nitrit a számos különböző élelmiszerrel elfogyasztott nitrátból képződik, és ezt követően a gyomorban amidálódhat, melynek következtében potenciálisan karcinogén nitrozo-vegyületekké alakul. Az aszkorbinsav képes gátolni a nitrozaminok kialakulását, mivel nitrit scavenger aktivitása sokkal gyorsabb, mint az amin-nitrit reakció. Egészséges önkéntesekkel végeztek kutatásokat, akik nitrozo-vegyületek kialakítására alkalmas prekurzor- és aminforrásként halételeket kaptak, valamint nitráttartalmú  ivóvizet, és megállapították, hogy az aszkorbinsav napi 1 g dózisban szignifikánsan csökkentette a rákkeltő N-nitrozodimetilamin (NDMA) megnövekedett mennyiségét.

Antioxidáns vagy prooxidáns?

Az Egyesült államokban 1995 áprilisában egy igen érdekes és fontos konferenciát tartottak "Az antioxidáns vitaminok prooxidációs hatásai" címmel. V. Herbert ennek összegzéseként a következőket írja: "Minden antioxidáns, ideértve az antioxidáns vitaminokat is, olyan redoxi-ágens, amely az esetek jelentős részében a szabad gyökök által okozható folyamatokkal szemben védelmet nyújt, más esetben azonban szabad gyökök képződését gerjesztheti". Ezért éles különbség tételét ajánlja a táplálékokban (például a gyümölcsökben stb.) redukált és oxidált formában egyidejűleg (!) jelenlévő C-vitamin, valamint a gyógyszeres tablettákban lévő, csak redukált formájú C-vitamin között.

A cikke második részében a következőkről olvashatunk: "Maguk a szabad gyökök sem tekinthetők egyértelműen károsnak, hiszen több szabad gyök vezérli életünk jó néhány, előnyös élettani folyamatát". A lélegzés közben a szervezetbe kerülő oxigén nélkül képtelenek volnánk élni, de ennek "ára van": az oxigénből ugyanis olyan szabadgyökök is képződnek, amelyek az egészségre kifejezetten károsak!

A C-vitamin instabilitása

Az aszkorbinsav kettős molekuláris viselkedése is jelzi, hogy nem stabil vegyületről van szó. A C-vitamin hő és fény hatására könnyen bomlik. A burgonya például szobahőmérsékleten tárolva havonta akár 15%-ot is veszít C-vitamin-tartalmából, míg pincehőmérsékleten (5-8 oC) ez a veszteség minimális. Hasonló a helyzet az alma esetében is. 20 °C-on C-vitamin-tartalma 2-3 hónap után 1/3-dal csökken. A kelkáposzta viszont C-vitamin-tartalmát mindössze néhány nap alatt teljesen elveszítheti. Zárt dobozban a narancslé C-vitamin tartalma gyakorlatilag változatlan marad, nagy veszteségek a felnyitás után keletkeznek; egy hét után a 30-50%-ot is elérheti.

A vitaminok lebomlását befolyásoló tényezők:

Habár a kedvezőtlen tárolási feltételek is jelentős vitaminveszteséghez vezethetnek, a legnagyobb tápanyagveszteség mégis az élelmiszerek előkészítési és elkészítési fázisában keletkezik.

A zöldségek tisztítása során jelentos a vitamin- és ásványianyag-veszteség, mivel ezen tápanyagok legnagyobb része a legkülső rétegben, a héjban koncentrálódik. A nyers burgonya tisztításánál például a C-vitamin-tartalom 12-35%-át távolítjuk el, de nem elhanyagolható a B1-, B2-vitamin és a niacinveszteség sem. A darabolás vagy szeletelés mértéke sem mindegy, ne aprítsunk kisebbre, mint feltétlenül szükséges. A darabolást csak röviddel az elkészítés előtt végezzük el, és ne hagyjuk a nyersanyagokat sokáig a levegőn állni. A mosás rövid ideig tartson, de ne menjen a tisztaság rovására. A hosszas áztatást célszerű elkerülni.

Az utolsó lépés az étel elkészítésénél a hőbehatás. Ezeknek az eljárásoknak a célja a mikroorganizmusok elpusztítása, és az emészthetőség megkönnyítése, az étel jellegének kialakítása, az élvezeti értékének növelése. Az egyes elkészítő műveletek során bekövetkező vitaminveszteséget befolyásolja a nyersanyag fajtája, az ételkészítés időtartama, hőfoka és a közege.

C-vitamin veszteség a zöldségek főzése során

A hosszú ideig tartó vízben forralás hatására a vitaminok (és ásványi anyagok) jelentős része a főzővízben kioldódik - különösen a B-vitamin-csoport tagjai -, illetve elbomlik (C-vitamin), és az alaplé leöntésekor teljesen kárba veszik. Egyik leggyakrabban használt zöldségalapanyagunk, a burgonya C-vitamin-vesztesége például párolás esetén 15-20%, míg 45 percig tartó főzés esetén a 60%-ot is elérheti.

Azok a vitaminok, amelyek a tárolás és ételkészítés után is megmaradnak, azok továbbra is veszélyben vannak a melegen tartás során. Fogyasztást követően igyekezzünk gyorsan lehűteni az ételt, majd hideg helyen tárolni. Kerüljük a hosszú melegen-tartást és a többszöri újramelegítést.

A C-vitamin előfordulása az élővilágban

Az L-aszkorbinsav megtalálható mind a növényi, mind az állati szervezetben. Egyes növények aszkorbinsav-tartalma különösen nagy. A csipkebogyó például körülbelül 400, a fenyőtű 200, a petrezselyemlevél 185, a paradicsompaprika 180, a zöldpaprika 125, a káposzta 87, a barack 50, a citrom 45, a burgonya 24 mg aszkorbinsavat tartalmaz 100 g-onként.

Előállítása

A C-vitamin első szerkezetbizonyító szintézisét két kutatócsoport (Reichstein és munkatársaik, illetve Hawroth, Hirst és munkatársaik) egyidejűleg valósította meg, elvileg azonos módon. Ez a szintézis L-xilózból indult ki, amit L-xiloszonná alakítottak. Ezt nyomnyi mennyiségű kálium-cianid tartalmazó hidrogén-cianiddal imino-L-aszkorbinsavvá alakították (ez a termék az L-xiloszon és a hidrogén-cianid reakciójában képződő L-xiloszon-ciánhidrin átrendeződése során képződött). Az imino-L-szkorbinsav savas hidrolízisével nyerték az L-aszkorbinsavat. Ez a szintézis ma már nem használatos, mivel a hozam gyenge, és az alapanyag, az L-xilóz drága. Ez a szintézis csak azért volt fontos, mert szerepet játszott az L-aszkorbinsav szerkezetének felderítésekor.

Az aszkorbinsav gazdaságosan előállítható a Reichstein és Grüssner által 1936-ban kidolgozott szintézissel, ami még ma is használatos. Ez a szintézis a legolcsóbb cukorból, a D-glükózból indul ki. Ezt először hidrogénezéssel szorbittá telítik, majd ezt mikrobiológiai oxidáció segítségével L-szorbózzá alakítják. Ennek hozama 60%. Az L-szorbózt acetonnal 2,3-4,6-diaceton-L-szorbózzá kondenzálják, majd ennek hidroximetil-csoportját kálium-permanganáttal karboxilcsoporttá oxidálják. Ekkor 2,3-4,6-diaceton-2-keto-L-gulonsav képződik. Ha ennek a vegyületnek a vizes oldatát rövid ideig melegítik, a védőcsoportok az oldat saját aciditása folytán lehidrolizálnak. Az ekkor képződő 2-L-gulonsavat sósav jelenlétében melegítik. Ekkor enolizáció történik és a gamma-laktongyűrű kialakul, aszkorbinsav képződik. A szintézis legkényesebb lépése a 2-keto-L-gulonsav aszkorbinsavvá alakítása. A szintézisre emiatt két változatot dolgoztak ki, ekkor a 2-keto-L-gulonsav 53%-os hozammal alakítható L-aszkorbinsavvá, és 100 gramm glükózból 20-30 g aszkorbinsav nyerhető.

Anyagcsere és kiválasztás

Az egészséges felnőttek a testen belüli C-vitamin készletük 3-4%-át veszítik el naponta. A C-vitamin metabolizmusa során ember esetében a dehidro-aszkorbinsav diketogulonáttá hidrolizálódik, irreverzibilisen, ami ezt követően oxálsavvá és treonsavvá oxidálódik. Ezek az anyagcsere-termékek, kis mennyiségű aszkorbinsav-2-szulfáttal és metabolizálatlan aszkorbinsavval együtt, kiválasztódnak a vizeletbe.

Ahogyan az anyagcsere-termékek esetében is, a C-vitamin kiválasztása az embernél lixonsav, xilonsav és xilóz formájában is megtörténhet, amelyek a diketogulonát dekarboxilációját követő bomlástermékek. Továbbá a C-vitamin egy kis része (< 2%) széndioxiddá metabolizálódik, és kilélegzés útján távozik a szervezetből. A tengerimalacok esetében azonban a C-vitamin 60-70%-a CO2-ként távozik a szervezetből. Az ember esetében azonban számos tényező növelheti a CO2-dá történő oxidáció arányát, beleértve a bevitt C-vitamin mennyiségét, feltehetően annak következtében, hogy a belekben a nem felszívott C-vitamin preszisztémás mikrobiológiai lebontásra kerül. A vas toxicitás szintén egy olyan tényező, ami serkenti a C-vitamin oxidációját, ami haemosiderosisban szenvedő betegek esetében megfigyelhető.

A C-vitamin általános metabolizmusát a bevitel mennyisége befolyásolja. Fiziológiás mennyiségből kevesebb, mint 10% választódik ki aszkorbinsavként és 90% anyagcsere-termékként, míg ennek fordítottja történik akkor, ha nagy dózist (1-2 g) fogyasztanak belőle. A vese tubulusok C-vitamin reabszorpciós képessége csökken, ha a plazmaszintek elérik a 0,75-1,0 mg/dl-t, ami megmagyarázza, miért haladja meg nagyon ritkán a plazma koncentráció az 1,4 mg/dl fölötti értéket igen magas beviteli szintek ellenére is.

Felszívódást segítő tényezők

A gyümölcsökben és zöldségekben előforduló flavonoidok fokozzák a C-vitamin felszívódását, amely leghatékonyabban kalcium és magnézum jelenlétében fejti ki hatását.

Felszívódást gátló tényezők

A szervezet C-vitamin készletét jelentősen csökkenti az alkohol, a fogamzásgátlók, az aszpirin, a tetraciklin és szteroidok. Az alkoholfogyasztás és a párhuzamos C-vitamin bevitel növeli a mikroszomális enzimindukciót, mely fokozott szabadgyök-felszabadulást eredményez.

A C-vitamin hiánytünetei

A klasszikus, súlyos C-vitamin hiány gyermekeknél a Möller-Barlow-kór, felnőtteknél a tankönyveinkből már jól ismert skorbut, mely már az ókorban is ismert, betegség volt, a „tenger pestisének” nevezték. A nem kielégítő C-vitamin ellátottság legáltalánosabb jele az általános fáradtság, csökkent vitalitás, mentális jólét megromlása, betegségek utáni lassú felépülés, a fertőzésekkel szembeni érzékenység, valamint az elhúzódó sebgyógyulás, esetleg elszórt, pontszerű vérzések (petechiák) a bőrön, fogínyvérzés.
Szent-Györgyi Albert így fogalmazott: „A skorbut nem a hiány első tünete. A skorbut a szervezet végső összeomlásának jele, a halál előtti tünetegyüttes, és nagyon széles szakadék van a skorbut és az egészséges állapot között… Ha a nem megfelelő táplálkozás miatt valaki meghűl, és tüdőgyulladásban meghal, a diagnózis tüdőgyulladás lesz, nem helytelen táplálkozás, s az orvosa valószínűleg csak a tüdőgyulladást kezelte.”

Néhány példa, arról, hogyan változik a betegségek kialakulásának kockázata C-vitamin hiány következtében.

Szív- és érrendszeri megbetegedések:

Kevesebben halnak meg szív- és érrendszeri megbetegedésben azok közül, akik sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. Napi 400 mg C-vitamin táplálékkal történő bevitele a minimális mennyiség a kockázatcsökkenéshez. C-vitamin hiányos férfiak között három és félszer több szívrohamot regisztráltak a vitaminnal megfelelően ellátottakhoz viszonyítva.

Magas vérnyomás:

Az átlagosnál alacsonyabb C-vitamin-szint magasabb vérnyomás értékkel párosul.

Daganatos megbetegedések:

Több C-vitamin bevitele növeli a daganatos betegek túlélési esélyeit. A C-vitamin hiány a gyomorrák kockázatát növeli. Megállapították, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben gazdagabb étrend alacsonyabb kockázattal jár a tüdőrák kialakulását illetően. 678 mellrákos nő közül azok, akik a legtöbb C-vitamint fogyasztották, mintegy 57 százalékkal csökkent a betegségből bekövetkező halál kockázata.

C-vitamin és rák

A tény, hogy a hagyományos terápiás módok súlyos mellékhatásokat okozhatnak és bizonyos ráktípusok csekély túlélési esélyekkel járnak, elősegítette, hogy a rák alternatív gyógyítási módszereit is egyre inkább kipróbálják. A molekuláris biológia fejlődése megnövelte annak valószínűségét, hogy a rákkezelés egyre inkább az olyan beavatkozásokra épüljön, amelyeket együttesen kemoprevenciónak hívnak, ez olyan hatóanyagok alkalmazását jelenti, amelyek a rák kialakulását gátolják, késleltetik vagy visszafordítják. Az oxidatív stressz, amelyet az oxidánsok termelésének növekedése vagy a fiziológiás antioxidáns-rendszerek hibás működése okozhat, rák kialakulásához vezethet, és ennek hatására az antioxidáns kiegészítők használata széles körben elterjedt. Az aszkorbinsav, melynek hiánya sokszor megfigyelhető a rákbetegek esetében, és amely egy vízben oldható erős antioxidáns, az egyetlen táplálékkiegészítő, amit a rákbetegek széles körben alkalmaznak.

Számos járványtani tanulmány mutatott rá az aszkorbinsav étrendi és kiegészítőként történő fogyasztásának fontosságára a különböző ráktípusok, köztük a húgyhólyag-, a mell-, a méhnyak-, a kolorektális, a nyelőcsövi, a tüdő-, a hasnyálmirigy-, a prosztata-, a nyálmirigy-, a gyomorrák, a leukémia és a non-Hodgkins limfóma megelőzésében.

Más epidemiológiai és környezet-tanulmányok rámutattak arra, hogy az L-aszkorbinsav protektív hatású, különösen az olyan nem hormonfüggő rosszindulatú elváltozások esetén, mint a száj-garatüregi tumorok.

Az aszkorbinsav feltételezett hatásmechanizmusai az alábbiak:

• az immunrendszer működésének serkentése
• a tumorok elszigeteléséhez szükséges kollagéntermelés stimulálása,
• a hialuronidáz gátlása, amely a tumor körüli alapállományt sértetlenül tartja és megakadályozza az áttétek képződését
• az onkogén vírusok gátlása
• a rákműtétek utáni sebgyógyulás felgyorsítása
• bizonyos kemoterápiás ágensek hatásának felerősítése
• más kemoterápiás anyagok, pl. adriomycin mérgező hatásának csökkentése
• a szabad gyökök által okozott károk megelőzése
• a rákkeltő anyagok semlegesítése

Az apoptózis csökkentheti a tumor kialakulásának veszélyét, mivel eltávolítja a genetikailag sérült sejteket, és a C-vitamin befolyásolhatja az apoptózist, megvédve ezeket a sejteket a reaktív oxigénfajták által kiváltott sejthaláltól.
A szelektív tumorsejthalált autoszkízis okozza, ami a vitamin indukált tumorsejthalál elsődleges formája, és amely számos mechanizmust foglal magában, köztük a vitamin redox ciklusából származó hidrogén-peroxid képződését, oxidációs stresszt, DNS fragmentációt, a nitrogén-monoxid kaszpáz –3 aktivációját és a sejtmembrán sérülését, ami az organellummentes citoplazma fokozatos elvesztésével jár.

Kimutatták, hogy a C és K3 vitamin külön-külön a savas és alkalikus DN-ázok (amelyek az állatok és az emberek esetében minden nem nekrotikus tumorsejtben elégtelen mennyiségben vannak jelen) aktivációján keresztül autoszkízist képes indukálni a tumorsejthalál korai szakaszában. Humán prosztata tumorsejteket (DU145) ültettek olyan nude egerekbe, amelyek elégtelen DN-áz aktivitással rendelkeztek. A C és K3 vitamin kombinált adagolását követően alkalikus DN-áz (DN-áz 1) és savas DN-áz (DN-áz II) aktivitást egyaránt detektáltak a krio-metszetekben. A metilénzöld festés kimutatta, hogy a DN-áz expressziót a tumorsejtek DNS-tartalmának csökkenése kísérte, ami különböző sejthalál típusok bekövetkezéséhez vezetett, túlnyomó részt autoszkízishez.

Megfigyelték in vitro, hogy a hidroxikobalamin (B12-vitamin) és a C-vitamin kombinációja szintén tumorsejthalált okoz, különösen az epidermisz eredetű humán gége karcinóma HEp-2 sejtekben, valószínűleg a sejtek redoxrendszerének sérülésének következtében.

A C-vitamin, mint a hagyományos rákterápia kiegészítője

A legtöbb rákbeteg a hagyományos kezelést valamilyen kiegészítő gyógyszer alkalmazásával kombinálja. Felmerült annak lehetősége, miszerint az antioxidánsok redukálhatják a sugárterápia és bizonyos kemoterápia-típusok által képzett oxidatív szabad gyököket és éppen ezért csökkentik a kezelés hatékonyságát. Azonban a kutatási eredmények áttekintése azt mutatta, hogy egyedül az exogén antioxidánsok fejtenek ki pozitív hatást számos rák típus esetében, továbbá sem emberekkel, sem állatokkal végzett kísérletek eredményei nem jeleztek hatékonyság-csökkenést abban az esetben, ha a sugár- vagy kemoterápiát anti-oxidáns kezeléssel kombinálták. Valójában az eredmények éppen azt mutatják, hogy számos rákterápiában használt ágens hatása erősödött, és a nem kívánatos események előfordulása is csökkent az antioxidánsok alkalmazása során.

A C-vitamin, úgy tűnik, a méhnyaki karcinóma-sejtek gyógyszer-érzékenységét is növeli, azáltal, hogy stabilizálja a P53-t. A méhnyakrák kialakulása általában a humán papilloma vírus (HPV) onkoproteinjeivel áll összefüggésben, amelyek interakcióba lépnek a P53-mal és így károsítják a sejtciklus szabályozását és működését. Kimutatták, hogy a C-vitamin képes stabilizálni a P53-at, amely a P53 célgénjének (bax) nagyobb mértékű kifejeződésével és a telomeráz tevékenység csökkenésével jár. A P53 és a bax felhalmozódása ezt követően érzékennyé teszi a HeLa sejteket a sejtciklus leállásával, valamint a cisplatin és az etoposid által indukált apoptózissal szemben.

A C-vitamin egyéb kedvező élettani hatásai

• Sok enzimet aktivál (papain, argináz, stb.),
• Fontos szerepe van a sejtlégzésben,
• Segíti az arginin, valamint ösztrogén hormonok hatását
• Részt vesz a kollagénképzésben, így hozzájárul a normál csontosodási folyamatokhoz, illetve segíti a sebgyógyulást. Hiányában ezért tünet lehet a sebek lassú gyógyulása, a csontnövekedés zavara, stb. is.
• Redukálja a szabad gyököket ezért az egyik legkiválóbb antioxidáns,
• Elősegíti a növényi eredetű vas redukcióját és a bélben a vas ettől függő felszívódását,
• Elősegíti a gyógyszerek, toxikus anyagok inaktiválását a májban,
• Fokozza a csontvelő működését és emeli a trombocita (vérlemezke) számot,
• A folsavval és a B12-vitaminnal együtt ösztönzi a vörösvértestek érését.

E vízben oldódó vitamin, (emiatt nem is lehet túladagolni) a szabadgyökök káros hatásával szemben védi szervezetünket. A zsírban oldódó E-vitaminnal együtt alkalmazva rendkívül hatásos. Ma már senki sem vitatja, hogy a szívinfarktus és a koszorúér-betegségek kockázatát jelentősen csökkenti.
Fontos szerepet játszik a növekedésben, a fogak és csontok fejlődésében.
Dohányosok számára kiemelten fontos ennek a vitaminnak a rendszeres használata, mert a dohányzás megnehezíti a bevitt C-vitamin felszívódását a szervezetben.
A C-vitamin és a vas is segítik egymás felszívódását és hasznosulását a szervezetben.
Szemünkben mintegy húszszor több a C-vitamin, mint a vérben. A vitaminnal jól ellátottak körében kisebb a szürke hályog kialakulásának kockázata.
A sejtek C-vitamin felvételét az inzulin serkenti, a magas vércukorszint viszont gátolja.
A vitamin fontos szerepet játszik immunrendszerünk működésében. Bár, fő hatását az immunrendszeri működés fokozásán keresztül fejti ki. Növeli a fehérvérsejtek számát, fokozza aktivitásukat. Vírus- és baktérium-ellenes hatása is bizonyított.
Akik könnyen megfáznak, könnyen megbetegednek, azok vérében a C-vitamin-szint mérhetően alacsonyabb a normál értéknél. A C-vitamin-készítmények enyhíthetik a nátha tüneteit, és elősegítik a gyógyulást.
Dr. Matthias Rath, az új Egészségkultúra egyik élharcosa így fogalmaz: „Minél több a C-vitamin, annál több a kollagén...”
Más vizsgálatok kimutatták, hogy a C-vitamin bizonyos védelmet nyújthat különösen az időseknek a légzőszervi megbetegedésekkel szemben, mivel gátolja a hisztamin felszabadulását, és nagy mennyiségben megakadályozhatja az allergének (pl. virágpor, állati szőr) kiváltotta gyulladáskeltő anyagok hatását a szervezetben. Több vizsgálat szerint a C-vitamin segít megelőzni és gyógyítani az asztma tüneteit is.

Immunfunkciók

Az immunválaszban résztvevő sejtek igen nagy koncentrációban tartalmazzák a C-vitamint, ez akár 40-60-szerese lehet a plazmában található szintnek. Az időskori és a krónikus elváltozások, mint a rák, összefüggésben állnak az immunrendszer gyengülésével, valamint kísérőjelenségként a C-vitamin alacsony szintje figyelhető meg a plazmában és a leukocitákban. Az aszkorbinsav valószínű szerepe a rák megelőzésében és kezelésében többek között az immunrendszer erősítése. Habár kevés bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a C-vitamin részt vesz a humorális immunválaszban (az immunoglobulinok termelésében), elősegítheti a kemotaxist, csökkentheti az allergiás reakciókat és megnövelheti az interferon-termelés mértékét.

A TáRSVITAMINOK, A BIOFLAVONOIDOK


A flavonoidok a növényekben pigmentként jelen lévő, antioxidáns hatású vegyületek összefoglaló neve, amelyeket Szent-Györgyi Albert fedezett fel 1936-ban.

A bioflavonoidok a definíció szerint olyan színes vegyületek csoportjába tartoznak, amelyek megtalálhatók sok gyümölcsben és jó néhány zöldségfélében, valamint lényeges szerepet játszanak a C-vitamin felszívódásában és annak a szervezetben történő feldolgozásában. A bioflavonoidok a fitokemikáliák egy nagyobb csoportjába tartoznak, mégpedig a polifenolok közé. Kulcsfontosságú polifenolok pl. a fenolsavak, a flavonoidok, a sztilbének, és a lignánok. Az étrendünkben leggyakrabban előforduló polifenolok a flavonoidok.

A flavonoidok erős antioxidánsként működnek, megvédve szervezetünket a szabadgyökök hatásaitól. Az érfalakat is erősítik, így elősegítik az akadálytalan keringést, megelőzik a zúzódásokat és bevérzéseket, valamint vannak flavonoidok, melyek erős gyulladásgátlók, melyek a szövetek károsodását csökkentik. A citrus bioflavonoidok elsősorban az érfal erősítésén keresztül fejtik ki hatásukat.

A természet bővelkedik polifenolokban. Ezek képezik a gyümölcsök, a bogyók és a bor festékanyagainak (pigmentjeinek) alapját – a mélyvöröstől a kékig –, illetve a narancshéj belső, szivacsszerű rétegének fehér színét. A sárga gyümölcsök és zöldségek színe azonban – néhány kivételtől eltekintve, mint például a xanthonok stb. – főként a karotinoidoknak köszönhető. A bioflavonoidok mindenütt fellelhető, nem mérgező, növényi eredetű vegyületek. Az őszi erdő csodálatos színei is főként a bioflavonoidoktól erednek, melyek csak akkor válnak láthatóvá, amikor a zöld festék – a klorofill – szintézise megszűnik.

A szakértők szerint a bioflavonoidok általános jelenléte (ubiquitáris jellege) a növényvilágban szerepük kivételes jelentőségét bizonyítja. A bioflavonoidok igen sokoldalú szerepet töltenek be a növényvilágban. Először is színt kölcsönöznek a virágoknak és a gyümölcsöknek, ami kétségkívül nagyon fontos a porzás (szaporodás) szempontjából. Bebizonyosodott, hogy a megfelelő színek megfelelő rovarokat vonzanak a megfelelő szirmokra. A biofalvonoidok ezenfelül képesek megvédeni a növényeket a környezeti stresszhatásokkal – az ibolyántúli sugárzással és az ózonnal – szemben. A polifenolok és bioflavonoidok e védő szerepe valószínűleg antioxidatív szerepüknek tulajdonítható. Ezenfelül számos bioflavonoid rendelkezik antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal. Felfedezték, hogy a bioflavonoidok szabályozzák az auxinnak, azon növényi hormonnak a szállítását, amely a növények fejlődését és növekedését irányítja. Ebben a tekintetben a kvercetin hatása a legerőteljesebb.

A citrusfélékből származó flavonoidok (rutin, heszperidin és kvercetin). A citrusféleségek lágy, fehér burkában található bioflavonoidok segítenek megőrizni (konzerválni) a C-vitamint az oxidálódástól és annak biológiai/biokémiai hatásaitól. Kimutatták, hogy ezek csökkentik a magas vérnyomást, és ami külön kiemelendő: enyhítik a különféle allergiákat. Mindazonáltal ezen vegyületcsoport tagjai eddig csupán mellékszereplők voltak a biokémiai színpadon. A természetben leginkább a C-vitamin környezetében találhatók meg azok a bioflavonoidok, melyek közül a legismertebbek: a rutin, a heszperidin és a kvercetin. Manapság viszont a korábban P-vitaminnak nevezett citrusfélékből eredő komplexum egyik tagjának, a kvercetinnek felismerésével és rakétaszerű felemelkedésével a bioflavonoidok szupersztárokká váltak.

A különféle narancsok (Lat. Citrus aurontium L. var. dulcis; Citrus sininsis Gall.), a citrom (lat. Citrus Limonum Risso; Citrus medica var Limonum L.), a mandarin (lat. Citrus reticulata) és a grapefruit (lat. Citrus paradisi) a fehér színű bioflavonoidok gazdag forrása. A citrusfélék héjának taplószerű lágy belseje fehér színű, szagtalan és íztelen. Amikor meghámozzuk a gyümölcsöt, ezt a belső szivacsos réteget rendszeresen eldobjuk. A polifenolok íze lehet keserű, fanyar, olykor édeskés. összehúzó, baktérium- és vírusölő tulajdonságokkal rendelkeznek, és számos más kórokozóra (mikrobára) is pusztító hatással vannak. A polifenolok hozzájárulnak a kávé, a tea, a bor, a banán és a vanília ízéhez éppúgy, mint a fekete bors és a csípős paprika (Cayenne-bors) ízéhez. A polifenolokat állatbőrök cserzésére, élelmiszerek antioxidációs védelmére használják, oxidációjuk miatt a felvágott gyümölcs színe egy idő után rozsdabarnára változik.

Ezek az anyagok valójában nem is vitaminok, csak Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezéséért orvosi Nobel-díjban részesült hazánkfia nevezte el őket annak idején az erek áteresztőképességére (permeabilitására) utalva P-vitaminnak (antipermeabilitás-vitaminnak).
Ő tulajdonképpen a C-vitamin felfedezése során mintegy melléktermékként bukkant rá a bioflavonoidokra. Egyik barátjának fogínyvérzése volt, és ennek gyógyítására tisztítatlan C-vitamint adott neki, amitől a vérzés hamarosan el is múlt. Később a barát ínyvérzése újra visszatért, amire Szent-Györgyi ismét C-vitaminnal próbálkozott, amely akkortájt már tisztított formában is rendelkezésre állt. A C-vitamin e formájától még erőteljesebb hatásra számított, ami azonban meglepetésére nem következett be, ellenkezőleg: a beteg ínye változatlanul tovább vérzett.


Szent-Györgyi ekkor újra megvizsgálta az először használt készítményt, és megállapította, hogy a vérzésgátló hatásért egy szennyeződésnek tartott anyag felelős. Mivel ez a vegyileg akkor még nem azonosított tényező csökkentette a vérerek áteresztőképességét (antipermeabilitás hatás), ezért P-vitaminnak nevezte el. Vegyileg a bioflavonoidokat a harmincas években azonosították, és mintegy három évtizedig sikeresen alkalmazták is a gyógyszeres terápiában, elsősorban a hajszálerek védelme céljából, mígnem 1968-ban az amerikai gyógyszerellenőrző hatóság, az FDA eltávolította őket a piacról, önkényesen kijelentvén, hogy „ezek az emberben nem hatásosak semmilyen kórkép esetén sem”.

Ennek következtében az orvosok nem írtak fel többé bioflavonoidokat, ami persze a nagyközönséget nem akadályozta meg abban, hogy a természetes táplálkozást támogató szaküzletekből továbbra is beszerezzék azokat. A bioflavonoidokat többnyire csak „cseles úton” lehetett forgalmazni olyan kombinált készítményeken keresztül, amelyekben ezek a C-vitaminhoz kötötten voltak jelen. A kilencvenes évek derekán viszont újra feltámadt az érdeklődés a bioflavonoidok iránt. A gyógyszerkutatás egyik vezető világlapja, a Trends in Pharmacological Sciences akkor ezt írta: „A természetben előforduló flavonoidoknak hatékony allergiaellenes (antiallergiás), gyulladáscsökkentő és vírusellenes tulajdonságaik vannak. Mivel ezek az anyagok általában a normál étrend részét képezik, felvetődik a kérdés: vajon nem töltenek-e be olyan szerepet, amely módosítja a szervezet természetes biológiai anyagokra adott válaszát?” Erre a szemléletváltásra azért kerülhetett sor, mert a sommás ítéletek ellenére akadt néhány tudós, aki csak azért sem hagyott fel a flavonoidok tanulmányozásával.

A C-vitamin felszívódásában, oxidációjának gátlásában segítenek a bioflavonoidok, ezért a leghatásosabbak a természetes alapanyagokból készült C-vitamin termékek.  Már 2003-ban született egy összegző elemzés, amely azt a következtetést vonta le a legjobb minőségű klinikai kísérletekből, hogy a kiegészítő mesterséges vitaminok fogyasztása nem növeli a szívbetegségben szenvedők túlélési esélyeit. Számos tanulmány hívta fel a figyelmet arra is, hogy a rákbetegségben szenvedőknél vagy dohányzóknál és veszélyeztetetteknél a mesterséges vitaminok ill. bizonyos ásványi anyagok fogyasztása rendkívül káros lehet.

Egy 2007-es tanulmány azt állapította meg, hogy a prosztata rákkal veszélyeztettek körében a nagy dózisú mesterséges multivitaminok és ásványi anyagok (főleg béta-karotin, szelén és cink) fogyasztása megnöveli az előrehaladott, halálos kimenetelű prosztatarák kialakulásának valószínűségét. Korábban más elemzések megállapították, hogy dohányzóknál, emlő daganatban, fej és nyak és gasztrointesztinális tumorokban szenvedőknél a mesterséges vitaminok és ásványi anyagok (szelén kivételével) elősegíthetik a tumorok kialakulását ill. kiújulását. Azoknál, akik nem szenvednek hiánybetegségekben, a mesterséges vitaminok, ásványi anyagok szedése, dózisfüggően súlyos következményekkel járhat.

Mi lehet az oka, hogy a mesterséges antioxidáns kiegészítők, különösen akkor, ha nagy mennyiségben fogyasztják őket, károsíthatják a szervezetet?
Többszörös genetikai károsodásban szenvedő, elrákosodó sejtek általában elpusztítják önmagukat, még mielőtt rákos sejtekké válnának. Ezt az önpusztító mechanizmust a mesterséges antioxidánsok gátolhatják, mivel ehhez szabad gyökökre van szüksége a sejteknek, amiket a mesterséges antioxidánsok kivonhatnak a szervezetből. Hasonló módon az immunsejtek működését is károsíthatják a mesterséges vitaminok és ásványi anyagok, legyengítve ezzel a szervezet védekezőképességét baktériumok, vírusok és ráksejtek ellen, mivel bizonyos immunsejteknek szabadgyökökre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működjenek.

új felfedezés, hogy a mesterséges vitaminok legyengíthetik a szervezet szabad gyök ellenes belső védelmi rendszerét is. Egy egér- kísérletben a hosszú időn keresztül fogyasztott mesterséges C-vitamin legyengítette a szervezet belső oxidatív károsodással szembeni védelmi rendszerét, ellensúlyozva a C-vitamin antioxidáns hatását. Oxidációs folyamatok fontos szerepet játszanak az idegrendszer egészséges működésében, elősegítik az agy egészséges működését és nélkülözhetetlenek az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában.

A szintetikus vitaminok, amiket ma majdnem minden egyes gyógyszermárkában forgalmaznak, veszélyesek lehetnek az egészségünkre. Például a C-vitamin (aszkorbinsav) szintetikus formája megvastagíthatja az szív artéria falait 2.5-szörösen, ami szívbetegséghez vezethet. Az A, E, B, stb. vitaminok szintetikus formája is legalább ennyire veszélyes lehet.

A legtöbb piacon levő vitamin, amit most gyártanak,  inkább szintetikus vitamint tartalmaz, mint teljes vitaminokat, amit zöldségből vagy gyümölcsből nyernek, mivel a szintetikus vitaminokat olcsóbb  előállítani. A vitaminok alapvetőek az anyagcseréhez, növekedéshez és az élethez. Kutatások szerint a mai tápanyagban hiányos ételek miatt minden embernek szüksége van multivitaminokra. Ellenkező esetben a testünknek kell pótolnia a tápanyag hiányát. Sok ember elkerülhette volna a szívbetegséget, cukorbetegséget, rákot, és más betegségeket, hogyha megfelelő táplálkozásban lett volna részük. De nem minden vitamin tesz jót nekünk.

Annak érdekében, hogy a szervezetünk fel tudja szívni és fel tudja használni a vitamint, a vitamin minden részére szükség van. Ahhoz, hogy a testünk fel tudja szívni például a C vitamint (aszkorbinsavat), a szervezetnek be kell szereznie az egész ételkomplex többi részét úgy, hogy "elrabolja" a saját kollagén szövetéből a hiányzó elemeket, még inkább kimerítve így a test vitaminkészletét. A rugalmas és kollagén rostok az érfalakban, a bőr irha rétegében és a szemlencsében vannak nagy mennyiségben, így a vérben feldúsuló mesterséges C-vitamin onnan vonja ki a természetben mindig az aszkorbinsav párjaként jelen levő P-vitamint (rutint) és egyéb bioflavonoidokat, s ezáltal roncsolja az előbb említett szöveteket.

A „tört” vitaminok (szintetikus vitaminok) a legújabb kutatások alapján kialakítanak egy kábítószerszerű reakciót a szervezetben, és kimutatták, hogy megnöveli a rák, a születési hibák és szívbetegségek kockázatát. Ezek serkentik az idegsejtek működését, kiváltják az eufória és az energia   pillanatnyi megnövekedését, de hosszú távú kárt okoznak a testnek.
Teljes ételvitaminokra van tehát szükség, olyanokra, amelyek nem rabolják el a szervezetből az értékes tápanyagot, de ellátják az egyedi sejteket tápanyaggal, ezeket pedig a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrendben lehet megtalálni.

Maga Szent-Györgyi vette először észre a C-vitamin tanulmányozása során, hogy a növényi eredetű vitamin nagyobb mértékben szívódik fel, mint a mesterségesen előállított, valamint egyúttal kevésbé érzékeny a levegő oxidáló hatására. Először P-vitaminnak nevezte el a védőhatásért felelős vegyületet, de hamar rájött, hogy a vitamin elnevezés nem felel meg a valóságnak. A „P-vitamin” (kémiai nevén rutin) nem pontosan teljesíti a szükséges feltételeket, jelen esetben nem nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára. Később az is kiderült, hogy nem egy vegyületről, hanem egy egész molekulacsoportról van szó. Ma több mint 4000 flavonoidról tudunk.

A flavonoidok - a bioflavonoid kifejezés gyakorlatilag azonos jelentésű szó - egészségre gyakorolt hatása nemcsak a C-vitaminnal kapcsolatban került előtérbe. Az ókorban és a középkorban, amikor a húsevés elsősorban a gazdagok kiváltsága volt, a lakosság zöme sokkal több növényi eredetű táplálékot fogyasztott, mint ma. Később egyre több ember számára vált elérhetővé a hús. Jelentős mértékben csökkent a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztása. Ezzel párhuzamosan olyan betegségek, mint pl. a rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, számos mozgásszervi betegség kialakulása rohamos növekedésnek indult.

A flavonoidoknak az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében játszott szerepét az utóbbi évek tudományos kutatásai megkérdőjelezhetetlenné teszik. A vizsgálatok kimutatták a flavonoidok szívet és érrendszert védő, immunerősítő, daganatellenes, gyulladáscsökkentő, allergiaellenes, májregeneráló hatását. Egyetemi klinikán végzett állatkísérletek igazolják a terméknek a szív és érrendszer rizikófaktoraira (triglicerid, koleszterin, LDL, HDL), valamint az érszűkületekre és érelmeszesedésre kifejtett eredményes hatását.

 

 

 

A szabadgyökök rendkívül romboló hatásúak. Károsítják sejtjeinket, ami korai öregedéshez vezethet, csökkent immunműködést, gyulladásokat, végül degeneratív megbetegedéseket okoz. A szabadgyökök romboló hatásának csökkentésében a növényi antioxidánsok biológiai tevékenysége óriási jelentőségű, ezek az egészség megőrzésében felbecsülhetetlen értékű szövetségeseink. A kutatások hangsúlyozzák a resveratrol antioxidáns és mutáció ellenes megelőzésben, valamint a daganatok fejlődésének mindhárom szakaszában. A növényi antioxidánsok sejtfiatalítóak, a hagyományos kezelések mellékhatásait csökkentik.

A bioflavonoidok egyik legfontosabb és legismertebb biológiai hatása, hogy fékezik a szervezetben zajló káros oxidációval járó folyamatokat. Többször esett már szó a szabadgyökökről, ezekről a jelentős energiafelesleget cipelő molekulákról, melyek azáltal, hogy igyekeznek energiafeleslegüktől megszabadulni, létfontosságú molekulákat roncsolnak szét a szervezetünkben. A roncsolás gyakran oxidációs folyamat keretében zajlik, melynek lefutását a flavonoidok képesek gátolni.

Kézenfekvő az az elmélet, hogy a növényi eredetű tápanyagok bevitelének csökkentésével növekedhet azoknak a betegségeknek a kialakulása, melyek lefutásában a már említett szabadgyökök fontos szerepet játszanak. Természetesen a kép ennél sokkal árnyaltabb. Ez egyben oka is annak, hogy csak kevés flavonoidból lett gyógyszer eddig. Az oxidációs folyamatok gátlása önmagában nem elegendő egy betegség megállításához, bár jelentős mértékben elősegítheti azt. Manapság egy vegyület gyógyszerré alakulásának feltétele egy jól körülírható, jellegzetes hatás ismerete. A flavonoidok esetében ezek kutatása manapság is tart.

Másik gondot a flavonoidok forrása jelenti. A hatékony gyógyszeres kezelésben jelentős szerepet játszik a készítmény ára is. Márpedig a flavonoidok nem olcsó vegyületek. A növényekből történő kinyerésük költséges, mert kevés van belőlük egy növényben, és számos hasonló szerkezetű molekulával együtt fordulnak elő, melyek szétválasztása sokszor nem egyszerű feladat. Az sem mindig tisztázott, hogy egy ilyen természetes eredetű keverék nem hatékonyabb-e, mint egy kiválasztott tagja? A mesterséges úton történő előállítás viszont a molekula bonyolult szerkezetének köszönhetően drága. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges út nem ad lehetőséget a természetes keverékeket utánzó elegyek gazdaságos előállítására.

A flavonoidok szerep a szervezetben

A flavonoidok legismertebb tulajdonsága gyökfogó képességük, melynek következtében minden olyan esetben segítik a felépülést, amikor a betegség kifejlődésében az oxidációs folyamatok meghatározó szerepet játszanak. Ugyanez a megállapítás érvényes a megelőzésre is. Nehéz lenne felsorolni, hány betegség kialakulása sorolható ide.

Ezek a megfigyelések egybevágnak a hagyományos, gyógynövények használatán alapuló népi gyógyászat megfigyeléseivel is. A flavonoidok számos, a gyökfogó hatásuktól eltérő fiziológiai hatással is rendelkeznek. Ezek teljes körét ma még nem ismerjük pontosan. A hatás elve a molekulaszerkezetek hasonlóságán alapul, sokszor enzimek aktivitásának módosításával jön létre. Egyes flavonoidok - főleg a szójában találhatók - ösztrogénszerű hatással is rendelkeznek. Az ösztrogénhez hasonló szerkezetű flavonoidok hatása természetesen gyengébb, mint az eredeti hormoné, de sok esetben ez a jó, hiszen az ösztrogénkezelés ma még sok ellentmondással járó művelet. Akinél a kisebb dózis is hatékony, az könnyebben kezelhető ezen az úton, csökkentve ezzel a sokszor ijesztő mellékhatások mértékét.

Flavonoid hiány kialakulása, tünetei

A flavonoid hiány ismeretlen fogalom a humán gyógyászatban. Ez az oka annak is, hogy bár a flavonoidok jelentős biológiai folyamatmódosító hatással rendelkeznek, nem nélkülözhetetlenek a szervezet számára. Szervezetünk képes hatásukat más úton helyettesíteni. Ebből az is következik, hogy nincs olyan tünet együttes sem, amely flavonoid hiányra lenne visszavezethető!

Flavonoid források

Legfontosabb flavonoid források a gyümölcsök. Elsősorban a citrusfélék (főleg a narancs és grépfrút), a sárgabarack, a cseresznye, a meggy, az alma, a szőlő, a ribizli és az áfonya flavonoid tartalma jelentős. Emellett számos más zöldség, mint pl.: a zöld bors, a brokkoli, a hagyma és a paradicsom is tartalmaz komoly mennyiségű flavonoidot. Nem szabad megfeledkeznünk a teákról (elsősorban a zöldteáról), valamint a vörösbor flavonoid tartalmáról sem. Az ősi távol-keleti gyógyászat eszköztárában a különböző teák meghatározó helyen szerepeltek.

A vörösborfogyasztás előnyös hatása korunk nagy kérdése. Előnyei eddigi ismereteink szerint nagyobbak, mint az alkoholbevitel okozta károk. A problémát csak az okozza, hogy úgy tűnik, a vörösbor jótékony hatásnak nélkülözhetetlen szereplője az alkohol is, melynek károsodás nélkül fogyasztható mennyisége egyénenként változik, és nem mérhető. Ez a két tény az, ami miatt a klasszikus orvoslás a borfogyasztást nagyon óvatosan kezeli, hiszen mértékéről valójában nehéz pontos adatokat kapni.

A flavonoid, mint gyógyszer

Az eddig ismert flavonoidok közül kettő már eljutott arra a szintre, hogy gyógyszerként megvásárolható. A két vegyület a rutin és a silymarin.

A rutin nem csak, mint antioxidáns alkalmazható, de előnyösen módosítja a hajszálerek áteresztőképességét is. Visszérbetegségben szenvedők fájdalmát több rutintartalmú készítmény is képes mérsékelni. Emellett azok a gyermekek, akiknek gyakran vérzik az orruk, a vérzés nehezen áll el, a rutin rendszeres bevitele pár hónap alatt képes a vérzések gyakoriságát és hevességét drasztikusan csökkenteni. A napi 20 mg rutin folyamatos szedése gyakorlatilag több hónapon keresztül folytatható, káros mellékhatások ilyen időtartam során nem ismertek.

A rutint szokták a C-vitamin hatásának fokozása érdekében is adni. Amennyiben valakinek könnyen bevérzik a szeme, annak ajánlott egy C-vitamin-rutin kombináció szedése egy-két hétig. Gyorsul a vérerek regenerálódása és csökken az újabb bevérzések kockázata is. Hasonló a helyzet azoknál is, akik könnyen „kékülnek, lilulnak” viszonylag enyhe mechanikai behatások következtében is. Náluk a hajszálerek törékenysége nagyobb az átlagosnál. A rutin ezt hatékonyan mérsékli.

A silymarint elsősorban májgyulladások kezelésére ajánlják. Alkalmazása orvosi felügyeletet igényel. Hatása a szuperoxid dizmutáz enzim aktivitásának fokozásán alapszik.

A flavonoidok mellékhatása

Gyakorlatilag nem ismertek.

A flavonoid pótlás igénye és megvalósítása

A flavonoid pótlás önmagában nem értelmezhető fogalom, mert amiből nem létezik hiány, azt nem kell pótolni. Ugyanakkor a flavonoid bevitel önmagában is hatékony lehet, ezért többféle megfontolásból különféle ajánlások látnak napvilágot, melyek megfogadása mindenki egyéni belátására van bízva. általában napi egy gramm flavonoidot tartalmazó gyümölcsmennyiség elfogyasztása okoz hosszabb távon kedvező hatást egészségünkre. Azt persze nehéz megmondani, hogy mennyi gyümölcsben található ennyi flavonoid. A túlzott, esetleg kizárólagos zöldség- és gyümölcsfogyasztás káros hatása nem flavonoid tartalmának következménye.

A C-vitamin szükséglete

Több tényezőtől is függ: nehéz fizikai munka, a sport, tartós stressz, alkoholfogyasztás, gyógyszerek (pl. barbiturátok, tetraciklin tartalmú antibiotikumok, fogamzásgátló tabletták, stb.), városi, szmogdús környezet, dohányzás, terhesség, stb. során szükséglete magnő. Változik a szükséglet az életkor függvényében is.

Minimum dózis, javasolt adag és a valóság

A C-vitamin státusza emberben az étrendi beviteltől, a metabolikus igénytől és a vese klírensztől függ. A jelenlegi C-vitamin bevitelre vonatkozó RDA-előírás egészséges, nemdohányzó férfiak vagy nők számára 60 mg/nap. Ez azon az átlagos, 46 mg/napos igényen alapul, amely a hiánybetegség, a skorbut kialakulásának megakadályozásához szükséges. Az RDA az a napi átlagos étrendi beviteli mennyiség, ami közel minden egészséges felnőtt egyén tápanyagszükségleteit fedezi, de mivel a megnövelt bevitel az olyan krónikus betegségek, mint a rák és a szívbetegségek előfordulásának veszélyét csökkenti, emiatt napi 90-100 mg elfogyasztása szükséges, és javasolták egy új, 120 mg/napban meghatározott RDA mennyiség bevezetését. Az olyan fontos életműködések, mint az immunválasz, a tüdőfunkciók és a vasfelszívás, mind a C-vitamin beviteltől függnek, és legkevesebb napi 150-200 mg már képes ezeket a funkciókat serkenteni. Az emberek esetében nagy mennyiségben áll rendelkezésre bizonyíték arra nézve, hogy a C-vitamin készletek az akut vagy krónikus betegségek idején, például rákbetegségekkor kiürülnek. Ilyen körülmények mellett, amikor a C-vitamin szintje lecsökken, a normális koncentráció eléréséhez még nagyobb aszkorbinsav-bevitelre van szükség. Az irodalom szerint a 200 mg-os, és az ennél sokkal nagyobb napi bevitel is biztonságos. Számos kutatás széleskörű áttekintése erősítette meg, hogy az RDA mennyiségnél magasabb C-vitamin bevitel biztonságos. összesen 8 placebo-kontrollált és 6 nyílt vizsgálatot végeztek, ahol akár 10 g C-vitamint is elfogyasztottak naponta, 3 éven át.

A C-vitamin hivatalosan ma is érvényben lévő ajánlott napi mennyiségét (Recommended Dietary Allowance, RDA) az 1950-es években határozták meg. Ekkor a kutatások még igencsak gyerekcipőben jártak (a vegyületet 1928-ban sikerült izolálnia Szent-Györgyi Albertnek). Az Amerikai Táplálkozástani Intézet határozta meg az egyes vitaminok és ásványi anyagok optimális napi mennyiségét. Az értékeket elvileg úgy adták meg, hogy az egészséges emberek 97-98%-ának szükségleteit kielégítsék, életkortól és nemtől függetlenül.

A nemzetközi táplálkozástudományban az igencsak konzervatív elvek alapján megállapított ajánlott napi adag (RDA) fogalmát mindinkább felváltja az optimális napi bevitel (Optimal Dietary Allowance ODA) alkalmazása. Bár a C-vitamin valóban szükséges mennyiségét illetően sincs nemzetközi konszenzus, a legtöbb szakember szerint valójában napi 500-1000 mg a szervezet által jól hasznosítható és a veseműködést sem terhelő mennyiség.

Megadózis

A fogalomnak nincs pontos meghatározása, a "szokatlanul nagy dózisokat" nevezik így. Ha szigorúan értelmezzük, minden RDA-nál nagyobb dózist ide sorolhatunk, de ha abból indulunk ki, hogy az RDA az újabb kísérletek fényében sokszor túl alacsonynak bizonyul, akkor a határ valahol e fölött van. C-vitamin esetében a napi 500 mg-ot már megadózisnak szokták hívni.

A megadózis mellett érvelők híres tudósok illusztris társaságával támogathatják meg álláspontjukat: a kétszeres Nobel-díjas kémikus orvos, Linus Pauling még Szent-Györgyinél is magasabb adagokban szedte a C-vitamint (10.000-18.000 mg/nap). Őt szokás emlegetni az ortomolekuláris biológia atyjaként. Pauling figyelmét az terelte a 1970-es években a magasabb vitamin és ásványanyag bevitel felé, hogy Dr. Irwin Stone vegyész tíz évvel korábban vizsgálni kezdte a C-vitamin hatásait.

Stone úgy gondolta, hogy elődeink szervezete - a legtöbb ma élő állatokéhoz hasonlóan - képes volt az aszkorbinsav-szintézisre, majd ez valamikor 25-70 millió éve egy szerencsétlen génmutáció folytán megváltozott. (Lásd előbb Nishikimi felfedezését!) Meggyőződése volt, hogy a szóban forgó genetikai rendellenesség - tekintve, hogy a C-vitamin a szervezetben számos létfontosságú biokémiai folyamat résztvevője - nagyban megnövelte a betegségek kialakulásának esélyét, és ez csakis kiegészítő pótlással kompenzálható.

Az elmélet szerint a mutáns gént hordozó egyedek sokáig esőerdőkben éltek, ahol növényekben gazdag táplálkozásuknak köszönhetően nem származott hátrányuk a változásból, ellentétben a modern emberrel, akinek a helyzetét megnehezítik az életmód és a környezeti hatások.

Lehet, hogy az aszkorbinsav-szintetizáló képesség elvesztésével már nem tudjuk létrehozni az élet esszenciáját. Szent-Györgyi Albert erről az volt a véleménye: „...a régi bibliai történet az elveszett paradicsomról tulajdonképpen a bőséges aszkorbinsav-ellátottságról, a trópusi dzsungelről szól.” Ott fölöslegben volt a táplálékban a C-vitamin, tehát amikor „kiűzettünk a paradicsomból”, elvesztettük aszkorbinsav-forrásainkat. Továbbfűzve Szent-Györgyi gondolatmenetét, feltételezhetjük, hogy a „kiűzetés” már az aszkorbinsav-szintetizáló képesség elvesztésével megkezdődött, s a trópusi erdők pusztulásával fejeződik be.

Szent-Györgyi Albert, amikor beteg volt, a napi adagját 1 grammról 8 grammra emelte.
Michael Colgan, a világ egyik leghíresebb táplálkozási szakértője 5 gramm C-vitamint fogyaszt naponta.
Linus Carl Pauling, a német származású, amerikai vegyész, kétszeres Nobel-díjas naponta 10-18 g C-vitamint fogyasztott. 1973-ban megalapította az Institute of Orthomolecular Medicine (Ortomolekuláris Orvoslás Inézetét), későbbi nevén a Linus Pauling Institute of Science and Medicine-t (Linus Pauling Tudományos és Orvosi Intézetet), ahol azt kívánta tanulmányozni, hogyan előzhetők meg, és kezelhetők a betegségek optimális, „ortomolekuláris” mennyiségű vitamin és ásványi anyag bevitelével. Elsősorban naponkénti C-vitamin megadózis (6–18 gramm) adagolásával kezelte pácienseit, s önmagát.
Pauling saját kutatási eredményei nyomán kijelentette, hogy a C-vitamin számos lényeges élettani hatását csupán megadózisban képes kifejteni. Legnagyobb port kavart vizsgálata kétségkívül az, amelyben Dr. Ewan Cameron skót orvossal karöltve végstádiumban lévő rákbetegeknél tanulmányozta a vegyület hatását.
Napi 1000 mg intravénásan adott C-vitaminnal, majd az ezt követő orális adagolással több mint 1000 beteg életét sikerült átlagosan fél évvel meghosszabbítaniuk, ráadásul a páciensek közérzete is jelentősen javult. Eredményeiket az akadémikus rákgyógyászat sokáig nem fogadta el, ugyanis a Mayo Klinika 1978-as kettős vak kontrollvizsgálatában nem talált szignifikáns összefüggést a C-vitamin nagydózisú adagolása és a rák között.
A Mayo Klinika eredményeivel csupán az volt a probléma, hogy az anyagot nem intravénásan, hanem csak szájon át juttatták az alanyok szervezetébe. Hogy ez mennyire nem mindegy a rákterápia és a C-vitamin összefüggésében, azt a National Institute of Health kutatói által végzett újabb vizsgálatok is bizonyították.
Dr. Cameron, aki egy nagy skót kórház sebészeként dolgozik, napi 10 g C-vitamint rendelt el rákos betegek százainál, úgy találta, hogy a C-vitamin nagymértékű javulást hozott mind klinikai értelemben, mind a betegek közérzetének javulása tekintetében. Ezenkívül enyhítette a fájdalmat, és javította az általános túlélési statisztikát is. A tudós egy enzimre összpontosított, amelyet egyfajta rosszindulatú, rákos daganat termel. Ez az enzim a hialuronidáz, amely a szövetek kollagénjét roncsolja. A támadás során elgyengíti a szövet külső részét annyira, hogy a rákos sejteket bejuttathassa (invázió). A doktor megfigyelte, hogy a C-vitamin gátolja ezt a folyamatot, és felépíti a kollagént, miközben az immunrendszert is erősíti.
1990-ben egy következő tanulmány, amelyben Dr. Ahram Hoffer és Linus Pauling olyan rákbetegek magas dózisú (napi 12 g) C-vitaminos kezelését kísérte figyelemmel, akiknek a betegsége a műtétek, a kemo- és sugárterápia ellenére is tovább fejlődött. A páciensek más tápanyagokat is kaptak nagy dózisban ezzel egy időben, így például 1,3 és 3 g között B3 vitamint, 250 mg B6 vitamint és más B-vitaminokat, 800 NE E-vitamint, 30 000 NE béta-karotint és 200-tól 500 mg szelént. A kísérletben részt vett negyven olyan beteg, akik között volt mellrákos, petefészekrákos, méhrákos, méhnyakrákos, és hatvanegy másik, akiknek más típusú rákjuk volt; ők mindannyian a kiegészített étrendben részesültek. Természetesen volt egy kontrollcsoport is, amelybe harmincegy olyan beteg tartozott, akik nem kaptak ezekből az anyagokból.
Ez utóbbi csoportban a leghosszabb túlélési idő 5,7 hónap volt. Abban a csoportban, ahol alkalmazták a kiegészítő kúrát, az arra jól reagáló betegek, ami 80 százalékos arányban teljesült, átlag 122 hónappal élték túl mell-, petefészek-, méh-, illetve méhnyakrákos megbetegedésüket. A többi, más ráktípussal kezelt beteg 72 hónappal élte túl megbetegedését. Még abban a húsz százalékot kitevő csoportban is, ahol a betegek csak gyengén reagáltak a kezelésre, a túlélési idő legalább kétszerese volt a diétában nem részesülőkkel összeg hasonlítva.
A sors fintora, hogy 1994-ben Linus Carl Pauling 93 éves korában prosztatarákban halt meg, miután alávetette magát a sugárkezelésének. Bár kijelentette, a nagydózisú vitaminterápiával még húsz évvel késleltetni tudja a betegség előrehaladását, sajnos – talán a kezelés következtében – 1 évvel élte túl a diagnózist úgy, hogy ezen időszakban csak vitaminterápiában (napi 10-18 gramm) részesült.
Mark Levine és kollégái 2008 júniusában publikált tanulmányuk szerint parenterális úton (a tápcsatornát kikerülve) juttatták agresszív tumorfajtákban szenvedő egerek szervezetébe az aszkorbinsavat. Ennek hatására a daganatok mérete szignifikánsan csökkent, az egészséges sejtek azonban nem sérültek.
A felfedezésben az jelentette az igazi áttörést, hogy az aszkorbinsav általánosan ismert antioxidáns hatásával ellentétben ebben az esetben prooxidánsként viselkedett: hatására a tumorsejteket körülvevő folyadékban hidrogén-peroxid jött létre, ami azok pusztulását okozta.
A tanulmány lényeges pontja az a megállapítás, miszerint szájon át történő adagolásnál a vérplazma C-vitamin-koncentrációja korlátozott, és a rák esetén terápiás hatással bíró szintet csakis parenterális adagolással lehet biztosítani.

A túlzásba vitt C-vitamin-pótlással kapcsolatban ritkábban ugyan, de hallani lehet azt az ellenérvet, miszerint megsemmisítheti a szervezetben a B12-vitamint. Ha ez így lenne, az különösen a vegetáriánusoknak okozna problémát, hiszen ez a vitamin - mivel csak állati eredetű forrásokban található meg - számukra amúgy is kényes pont. Ráadásul egészségtudatosságuknál fogva épp ők lehetnek az egyik csoport, akik előszeretettel élnek megadózisú C-vitamin-pótlással.

úgy tűnik azonban, hogy emiatt nem kell aggódni: bár egyes in vitro környezetekben (nem élő szervezetben, hanem pl. kémcsőben végzett kísérlet során) az aszkorbinsav valóban képes megsemmisíteni a B12-vitamint, in vivo (élő szervezetben zajló kísérleteknél) ezt a hatást nem figyelték meg sem patkányokban, sem az embernél. Sőt, amikor olyan in vitro környezetet teremtettek, amely hasonlít a gyomorban uralkodóhoz, a B12-vitamin szintén nem sérült az aszkorbinsav hatására.

Dr. Rudolph Ballentine, a vegetariánus étkezés nagy szószólója ennek ellenére azt javasolja, hogy ha valaki huzamosabb ideig 500 mg-nál több C-vitamint szed, ellenőriztesse a B12-szintjét.

A kérdéshez persze hozzátartozik az a tény is, hogy megadózisú C-vitamin-bevitelt növényi források közvetlen fogyasztásával igen nehéz elérni: a sokat emlegetett csipkebogyó 100 grammjában például fajtától és érettségi foktól függően 300-1500 mg-nyi található. Napi 2-3 csésze, áztatással készült csipkebogyóteával 70-100 mg-os adag vihető be, ami nagyjából az RDA-nak felel meg. Nagyon tudatosan kell tehát táplálkoznunk, ha napi 500-1000 mg-nyi C-vitamint természetes úton szeretnénk magunkhoz venni.

Az a tény, hogy a szájon át történő adagolással elérhető legnagyobb plazmakoncentrációt a kutatóknak 4 óránként adott 300 mg-nyi C-vitaminnal sikerült elérniük, kapásból kérdésessé teszi az 1000 mg-os tabletták létjogosultságát. Mivel vízoldékony vitaminként a felesleges aszkorbinsav 4-6 óra alatt kiürül a vizelettel, ésszerűbbnek tűnik a napi többszöri, kisebb dózisokban való pótlás. új megoldást jelentettek a folyamatosan felszívódó, lassan széteső vitamin tabletták ill. a zsíroldékony C-vitamin, az aszkorbin-palmitát.

Hogy pontosan mennyi az egyébként kívánatos dózis, arra vonatkozóan biztos útmutatás sajnos nem létezik. érdekes megközelítés, ha megnézzük, hogy mennyi C-vitamint termelnek, illetve visznek be a táplálékkal az állatok. Az így kapott összmennyiséget az emberre vonatkoztatva a szükséges napi adag minimum 200 és 900 mg közé tehető.

A valós C-vitamin igény

Hogy milyen tényezők növelik meg a C-vitamin-igényt, elsősorban a manapság gyakran emlegetett oxidatív stresszt kell figyelembe venni. Bizonyos környezeti hatások nyomán a szervezetben olyan részlegesen redukált oxigénvegyületek jönnek létre, amelyek hiányzó elektronjaikat más szerves molekuláktól igyekeznek elvenni, miközben oxidálják azokat.

Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű antioxidáns anyag (a C-vitamin mellett ide tartozik még az A- és E-vitamin, a béta-karotin, a magnézium, a szelén, a cink, a Q10-koenzim és a flavonoidok), amely képes redukálni ezeket a reaktív oxigénformákat, a test létfontosságú biomolekulái sérülnek. Felgyülemlésük szignifikáns összefüggést mutat például a szív- és érrendszeri betegségekkel, illetve a rákos daganatok kialakulásával.

Oxidatív stresszt jelenthet a nagymértékű fizikai megterhelés (sportolóknál), a szennyezett városi levegő és a dohányfüst, a nehézfémek, rovarirtók, gyomirtók, tartósítószerek, valamint az egyes gyógyszerek (fogamzásgátlók, antibiotikumok) lebontása nyomán keletkező anyagok. Aki tehát ezekben érintett, annak fontos a magasabb dózisú antioxidáns-bevitel.

Lázas és fertőző betegségek esetén megnő a C-vitamin-igény, így ezek rövid távon szintén igazolhatják a nagyobb adag szedését. Egyes gyógyszer-kölcsönhatások is ismertek - a kutatók azt találták, hogy ha 500 mg aszkorbinsavat 900 mg aszpirinnel együtt vittek be a szervezetbe, elmaradt a vérplazma C-vitamin-koncentrációjának emelkedése, ami aszpirin nélkül egyértelműen kimutatható volt.

Tengerimalacokon végzett hasonló kísérletben az állatok ürülékében pedig magasabb aszkorbinsav-koncentrációt mértek acetil-szalicilát és C-vitamin együttes adása után. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az aszpirin gátolhatja a C-vitamin gyomor- és bélrendszerből való felszívódását.
Mindezeket összevetve elmondhatjuk tehát, hogy a C-vitamin-igény egyénileg és időben is nagyon változó. Ugyanakkor az evolúciós biológia, illetve az aszkorbinsav pozitív hatásait vizsgáló megannyi kutatás alapján úgy tűnik, hogy a napi szükséglet még alapvetően egészséges és extrém környezeti hatásoknak nem kitett embereknél is inkább az RDA-nál magasabb tartományok felé tolódik el, és valahol 200 mg/nap értéknél kezdődik.

A „legdrágább vizelet”

A fölöslegben felvett aszkorbinsav - vízoldékony lévén - könnyen távozik a vizelettel. Joggal mondhatnánk tehát: ha túl sok aszkorbinsavat fogyasztunk, csak elpocsékoljuk. Hallani olyan nézetet, hogy ezzel a világ legdrágább vizeletét állítjuk elő. De vajon mennyi az a túl sok?

Dr. Michael Colgan nagy létszámú csoporton végzett vizsgálata szerint az emberek egynegyede napi 1,5 gramm C-vitamin fogyasztása után érte el a vese ürítési küszöbét, a páciensek több mint fele napi 2,5 grammnál, és akadt négy személy, akiknél napi 5 gramm volt a határ. Mégis, ha a bevitt C-vitamin napi adagját 50-ről 500 milligrammra növelték, megkétszereződött a vérplazma aszkorbinsav-szintje, s a napi 5 grammot elérve újra megkétszereződött.

Vajon károssá válhat-e a túlzott adagú C-vitamin ?

A vesekőképződésről, a húgysavszint növekedéséről, a túladagolt C-vitamin okozta skorbut jellegű betegségről szóló jelentések egyelőre megalapozatlannak bizonyultak. A nagy dózisú aszkorbinsav igazából csak a bélrendszerre lehetne veszélyes, de erre sem találtak bizonyítékot. 14 éven keresztül vizsgáltak 11 000 pácienst, és megállapították, hogy a bélrendszer aszkorbinsav-tűrő képessége egészséges emberekben 10-15 gramm C-vitaminig terjed, 30 és 60 gramm között van a közönséges náthában szenvedőkben, míg rendkívül súlyos fertőzés esetén 199 gramm fölé emelkedik. A legjobb gyógyulási eredményt akkor érték el, amikor legalább 3 vagy több gramm C-vitamint adagoltak minden negyedik órában.

Szerencsénkre a C-vitamin az ember számára az egyik legkevésbé toxikus vegyület. Egy vizsgálatban például több mint 3000 személy kapott különféle adagú – 10 grammtól a bélrendszer tűrőképességének felső határáig terjedő mennyiségű – C-vitamint, s nem észleltek mérgezésre utaló tüneteket.

Mennyi lehet az optimális napi C-vitamin-szükségletünk?

Az aszkorbinsav-szintézisre képes állatok naponta 3 – 15 grammnyit termelnek ebből a molekulából. Ha ezt átszámítjuk egy 70 kilós ember testtömegére, az jön ki, hogy nekünk valahol 1 és 10 gramm/nap között állapítható meg a C-vitamin-szükségletünk. Ehhez képest a mai átlagember jó, ha napi 80-100 milligramm C-vitamint fogyaszt. A megfelelő adagot nagyban befolyásolják az életkörülmények. Ha valaki sok alkoholt fogyaszt, szennyezett levegőjű városban él, rendszeresen szed szalicilsav-származékokat tartalmazó gyógyszert vagy dohányzik, egyszóval az életét meghatározza a stressz, tanácsos az adagot akár 10 grammra is növelni. Dohányosok esetében minden egyes elszívott cigarettára legalább plusz 50 milligramm C-vitamint kellene számolni.

A C-vitamin tehát valóban különleges: Szent-Györgyi Albert szerint nem is vitaminként, hanem élelmiszerként kellene fogyasztanunk. Azt mondta, tekintsük az aszkorbinsavat háztartási cikknek. Kilós kiszerelésben kellene árusítani, s az üzletekben egy sorban álljon a cukorral, a liszttel és a sóval.

A C-vitamin és a vesekő

Mivel napjainkban egyre több mérgező (gyakran rákkeltő) vegyületet, toxint, növényvédőszert, antibiotikumot tartalmaznak ételeink, italaink, emiatt nincs olyan ember, aki egészségesen tudna táplálkozni. Ráadásul a szervezetnek a fent említett anyagok közömbösítésére sokkal több vitaminra és egyéb antioxidánsra van szüksége, mint a legtöbb orvos által ismert vitamin-táblázatok szerkesztésének idején - akár 10-15 évvel ezelőtt. Nem tudunk olyan mennyiséget elfogyasztani ezen anyagokat tartalmazó élelmiszereinkből, hogy azokból elég vitamint, ásványanyagot, nyomelemet juttassunk szervezetünkbe az említett káros hatások kiküszöböléséhez.

érdemes tehát a most következő gondolatokon elmerengeni, s hozzáteszem, ez csak a napi C-vitamin szükségletünk szemszögéből nézi a problémát!

Az, hogy mennyi C-vitamin elegendő naponta, a tudósok és orvosok között is heves vitákat vált ki még mindig. Az általánosan elfogadott adag a régebben a skorbut megelőzésére javasolt napi 60-80 milligramm, ám ez a nézet napjainkban tarthatatlan. Ez a mennyiség a náci orvosok kísérletei alapján arra volt elég, hogy a hajók és tengeralattjárók legénysége ne haljon meg a rettegett betegség tünetei közt. Ha tehát csak ennyi C-vitamint fogyasztunk naponta, akkor tulajdonképpen állandóan a skorbut szubklinikai állapotában élünk. Mindehhez hozzátehetjük, hogy egy cigaretta elszívása (akár passzívan is) 50-100 mg C-vitamint tesz tönkre szervezetünkben. Egyébként sem lehet meghatározni senkinek a minimum és maximum beviteli dózisát, mert a szükséglete a nap folyamán is változhat annak függvényében, hogy milyen körülmények között él, van-e stressz hatás, környezeti ártalmak, egyéb betegsége?

Bár Szent-Györgyi Albert szerint legalább 1000 mg C-vitamin bevitele lenne kívánatos mindenkinek, sőt Linus Pauling inkább 7-8 grammot ajánlott naponta, sokan attól féltik a betegeket és az „egészséges” vitaminszedőket, hogy a túlzott aszkorbinsav bevitel vesekövet okoz náluk. Ennek magva abból adódik, hogy az aszkorbinsav metabolizmusának végterméke az oxálsav a leggyakoribb vesekő, a kalcium-oxalátkő okozója lehet.

A legtöbb kutató viszont állítja, nem oxálsav, hanem dehidro-aszkorbinsav (DHHA) formájában ürül a veséken keresztül a C-vitamin.

Lássuk, milyen megfigyelésekre alapozták a kutatók különféle feltételezésüket! Az időrendiséget meghagyva azokat a megállapításokat emelem ki vastag betűkkel, melyek a nagydózisú C-vitamin adagolást veszélyesnek tartják. Mint látni fogjuk, ez a kisebb része a megfigyeléseknek, mégis ezeknek van máig nagyobb visszhangjuk. Nagybetűkkel pedig azokat a tényeket sorolom fel, melyek az ellenkezőjét állítják – a C-vitamin alkalmas kövek oldására!

1. 1946. McCormick: véleménye szerint a C-vitaminhiány az oka a testben a kőképződésnek.
2. 1954. Lamden és Chrystowski megfigyelése alapján a 4 000 mg alatti dózisban  szájon át adott a C-vitamin nem növeli az oxalát-kiválasztást.
3. 1958. Hodgkinson: A csökkent kalcium-bevitel emeli az oxalát felszívódását a bélen keresztül.
4. 1960. Tallquist és Vaananen vizsgálatai szerint a rebarbara fokozza az oxalát-ürítést.
5. 1961. Long and Carson: szájon át szedve a C-vitamint az DHHA-ként ürül.
6. 1962. Zarembski és Hodgkinson megállapította, a Rebarbara, spenót, petrezselyem, citrusfélék és a tea gyakori oka lehet a vesekőnek.
7. 1964. Kalliala and Kauste szintén igazolta, a rebarbara fokozza az oxalát-ürítést.
8. 1966. Takenouchi: kísérleteiben kimutatta, a C-vitamin 80 %-a DHHA formájában ürül.
9. 1969. Zarembski and Hodgkinson szerint a szardínia és a hering is fokozza az oxalát-képződést.
10. 1973. Hagler és Herman úgy találta, a C-vitamin magas dózis esetén, szájon át adva emeli a Ca-oxalát kő kockázatát.
11. 1973. Hagler és Herman vizsgálatai azt mutatták, a zselatin, egyes aminosavak (triptofan, fenilalanin, aszpartamsav, tirozin, treonin és aszparagin) valamint a kreatinin, purinok, glukóz és más szénhidrátok és más, meghatározatlan anyagok is okozhatnak oxalát-szint emelkedést.
12. 1973. Hagler és Herman később úgy találták, az egyik legegyszerűbb aminosav, a glicin a legfőbb oka az oxalát-képződésnek.
13. 1974. Cameron és Campbell: 3 000 - 4 000 mg dózisban adtak szájon át C-vitamint, mellékhatásként Puffadást, hasmenést, átmeneti görcsöket tapasztaltak.
14. 1976. Wilk Az általánosan jellemző 100 mg C-vitamin + 300 mg segédanyagokat tartalmazó készítményekben a hamisan a C-vitaminnak tulajdonított mellékhatásokat utóbbiak okozzák. Azaz a segédanyagok gyanúsabbak.
15. 1977. Tiselius és Almgard szerint a szájon át adott C-vitamin nyomán emelkedik a vizelet oxalát-szintje.
16. 1979. Creagan: 10 000 mg C-vitamint adott szájon át placebo kontroll vizsgálataiban 123 előrehaladott rákbetegségben szenvedő betegnél. Enyhe hányinger éppúgy előfordult a C-vitamin adásakor, mint a placebónál
17. 1979. Ludvigsson dupla vak kísérlete kapcsán azt találta, az 1 - 24 hónap után követés során a betegeknél lényeges mellékhatás nem jelentkezett.
18. 1979. Basu is igazolta a C-vitamin DHHA-ként ürül a vizeletben.
19. 1980. Hatch szerint a magas C-vitamin bevitelre emelkedik a vizelet oxalát-szintje.
20. 1981. Cathcart: 200 000 mg-nyi dózisban, szájon át adott C-vitamint AIDS-ben. Mellékhatást nem észlelt.
21. 1981. Schmidt a szájon át magas dózisban adott C-vitaminról úgy vélekedett, inkább a megváltozott oxalát-anyagcsere az oka, ha vesekő képződik. Ő is azt tartotta, nem mindig metabolizálódik oxaláttá a C-vitamin.
22. 1981. Hughes megfigyelése szerint a szájon át adott nagydózisú aszkorbinsav hatására emelkedett a vizelet oxalát-szintje, egy (!!) betegnél vesekő jelentkezett.
23. 1982. Kalokerinos 300 000 mg adagban adott C-vitamint szájon át, következményként krónikus jó egészséget tapasztalt.
24. 1982. Bussey 400 - 4 000 mg C-vitamint adott dupla vak kísérletben, per os, 1 - 24 hónap után követéssel nem talált mellékhatást.
25. 1982. Hanck szerint szájon át adva a C-vitamint nincs mellékhatás.
26. 1983. Lux és May 500 - 5 000 mg aszkorbinsavat adtak szájon át betegeiknek, nem észleltek mellékhatást.
27. 1983. Fituri kísérleteiben 8 000 mg C-vitamint adagolt szájon át egészséges egyéneknek. A 8 fős csoportot megfigyelve azt tapasztalta 1 hét után, nem emelkedik a vér és vizelet oxalát-szinje.
28. 1984. Cathcart 25 000 - 125 000 mg aszkorbinsavat adott betegeinek szájon át. Hasmenés, gyomorégés jelentkezett néhány esetben.
29. 1984. Cook 2 000 mg C-vitamint adott szájon át 16 - 24 hónap-ig. 4 esetben vashiány alakult ki.
30. 1985. Cathcart 4 000 - 200 000 mg aszkorbinsavat adagolt szájon át AIDS-ben. 11 000 fő 14 éves után követése eredménye: javulás az általános állapotban, mellékhatásként 3 esetben múló bőrpír jelentkezett.
31. 1985. Moertel 10 000 mg-nyi C-vitamin bevitellel végzett, placebo kontroll per os vizsgálatokat végzett vastagbél rákos betegeknél. A 100 fő 2,5 - 15,5 hónapos kezelése során a  mellékhatás: néhány esetben gyomorégésről számoltak be a páciensek.
32. 1986. Melethil szerint 500 - 5 000 mg aszkorbinsavat szájon át adva nincsen mellékhatás.
33. 1986. GAKER éS BUTCHER C-VITAMINT + ANTIBIOTIKUMOT + VíZHAJTóT ADOTT SZáJON áT EGY 81 éVES NŐNEK. ENNEK EREDMéNYEKéNT EXTRéM NAGY VESEKöVE FELOLDóDOTT. MELLéKHATáST NEM éSZLELT.
34. 1986. Gotz vizsgálatai szerint kutyában a lipoic acid csökkenti az oxalát-kristály képződését.
35. 1988. McKeown-Eyssen 400 - 4 000 mg C-vitamint adott betegeinek szájon át, a dupla vak kísérlet 1 - 24 hónapig tartott. Mellékhatást nem észlelt.
36. 1988. Brox véleménye szerint 500 - 5 000 mg aszkorbinsav szájon át nem okoz panaszokat.
37. 1988. SINGH PP, SHARMA DC, RATHORE V, SURANA SS 60 MG C-VITAMINT ADOTT SZáJON áT 3 HóNAPIG. MEGFIGYELéSE SZERINT AZ L-ASCORBINSAV (EZ A TERMéSZETES FORMA) MAGNéZIUMMAL éS CITRáTTAL CSöKKENTI A KŐKéPZŐDéST. A magas savszint csökkenti a kalciumkő kiválását. Mellékhatást nem tapasztalt.
38. 1990. Godeau és Bierling véleménye: 500 - 5 000 mg C-vitamin szájon át adva nem okoz panaszokat.
39. 1990. Mai 2 000 mg aszkorbinsav mellé 6 mg szelént + 480 mg E-vitamint adott betegeinek 5 héten át.  A placebót szedőknél fejfájás jelentkezett. Az aszkorbinsavat kapók közül 10 páciensnél arcpír jelentkezett.
40. 1991. Taylor 400 - 4 000 mg C-vitamint adott dupla vak per os, 1 - 24 hónapig tartó vizsgálatában. Mellékhatást nem észlelt.
41. 1991. Osilesi vizsgálataiban az 1 - 24 hónapig magas dózisban adott aszkorbinsav a dupla vak per os kísérletben nem váltott ki mellékhatásokat.
42. 1991. DAVIES éS MUNKATáRSAI KIMUTATTáK, HOGY AZ ASZKORBINSAV DHHA FORMáJáBAN üRüL. A C-vitamin metabolizmus útja:
A C-vitamin  (aszkorbinsav) DHAA-vá (dehidro-aszkorbinsavvá) alakul. A DHAA diketogulonsavvá alakul. A diketogulonsav  lixonsavvá, xilózzá, treonsavvá vagy  oxálsavvá (oxalát) alakul.
43. 1992. Rose and Bode szintén igazolta, az aszkorbinsav DHHA formájában ürül.
44. 1992. Urivetzky és társai szerint 100 - 2 000 mg dózisban adott aszkorbinsav A Ca-oxalát kő kockázatát emeli.
45. 1993. Cathcart szájon át AIDS-ben magas dózisban C-vitamnint 20 000 fős anyagában. Javulás észlelt az általános állapotban. Mellékhatásokról nem számolt be.
46. 1993. Reaven szerint biztonságos a 500 - 5 000 mg szájon át adott aszkorbinsav.
47. 1993. Bode szintén azt találta, a vizeletben DHHA ürül a C-vitamin szedése nyomán, és nem oxálsav.
48. 1993. BELFIELD éS ZUCKER 500 - 8 000 MG C-VITAMINT ADOTT áLLATKíSéRLETBEN KUTYáKNAK, MELYEKNEK HóLYAGKöVE FELOLDóDOTT A VESEKŐ C-VITAMINRA. MELLéKHATáSRóL NEM SZáMOLT BE.
49. 1993. Curhan szájon át nagydózisú C-vitamint 45 619 férfinek. Szerinte a magas kalcium-bevitel csökkenti a panaszt okozó vesekő kockázatát! Mellékhatást nem figyelt meg.
50. 1994. Jayanthi véleménye, az aszkorbinsav magas dózis esetén, szájon át adva, egészségeseknél nem okoz vesekövet.
51. 1994. Jayanthi patkánykísérletekben azt találta a lipoic acid csökkenti az oxalát-kristály képződését.
52. 1994. Wandzilak 1 000 - 10 000 mg C-vitamint adott szájon át 15 fős csoportjának 5 - 5 napig. 2 páciensnek hasmenése volt.
53. 1995. Bendich és Langseth szájon át adott 400 - 4 000 mg-os adagokban C-vitamint dupla vak kísérletükben 1 - 24 hónapig. Mellékhatást nem észleltek.
54. 1995. Sharma és Mathur szerint 500 - 5 000 mg-nyi aszkorbinsav szájon át adva nem okoz panaszokat.
55. 1996. Curhan GC, Willett WC, Rimm EB és Stampfer MJ 250 - 1 500 mg C-vitamint adott szájon át 45 251 egészséges férfinek. 6 év után vizsgálata szerint 751 esetben (1,66% -ban) alakult ki a betegekben vesekő. (Hazai adatok szerint a magyar lakosság 2-3%-a szenved vesekőbetegségben.)
56. 1996. Levine 1 000 mg, szájon át adott aszkorbinsav hatására 7 főnél enyhén emelkedett oxalát és húgysav-ürítést tapasztalt.
57. 1997. GERSTER SZERINT VISZONT MAGAS DóZIS ESETéN, SZáJON áT ADVA A C-VITAMINT CSöKKEN A VESEKŐ KOCKáZATA.  MELLéKHATáSRóL NEM SZáMOLT BE.
58. 1997. CURHAN SZINTéN NAGY BETEGANYAGON, 91 731 NŐ ESETéT VIZSGáLTA, AKIKET SZáJON áT KEZELT C-VITAMINNAL. MEGFIGYELéSE SZERINT A MAGAS KáLCIUM-BEVITEL CSöKKENTI A PANASZT OKOZó VESEKŐ KOCKáZATáT.
59. 1997. GERSTER H. 100 - 1 500 MG C-VITAMIN + B6-VITAMIN ADáSA CSöKKENTI A VESEKŐ KOCKáZATáT. MELLéKHATáST NEM éSZLELT.
60. 1998, Bass dupla vak vizsgálatban a szájon át adagolt C-vitamin koraszülötteknél biztonságos.
61. 1998. Auer véleménye: a glyoxylat és a glycolat az elsődleges oka az oxalátnak. Nem egyértelmű az oxalát C-vitamin-eredete.
62. 1998. GRASES MEGáLLAPíTáSA: A SZABADGYöKöK KáLCIUM-OXALáT KRISTáLY KIVáLáSáHOZ VEZETNEK, A C-VITAMINT EZT AKADáLYOZZA MEG.
63. 1998. Auer 4 x 1 000 mg aszkorbinsavat adott szájon át 5 napig betegeinek. Szerinte nem emelkedik a vesekő kockázata.
64. 1999. Curhan szájon át 85 557 egészséges nőnek adagolt C-vitamint, 14 év után követése nyomán azt találta, a 85 557 főnél 1 078 esetben (1,26% -ban) alakult ki vesekő.
65. 1999. SIMON AND HUDES: 1,0 MG/DL ASZKORBINSAV-VéRSZINTNéL 28%-KAL CSöKKEN A VESEKŐ KOCKáZATA FéRFIAKNáL. MELLéKHATáSRóL NEM SZáMOLT BE.
66. 1999. Gokce 500 - 2 000 mg C-vitamin dupla vak, placebo kontrollos per os adása kapcsán leírta, 21 érbetegénél 30 nap után javult a keringés a brachiális erekben. Mellékhatást nem tapasztalt.
67. 2000. Ogawa véleménye szerint a glyoxylate és a glycolate az elsődleges oka az oxalát-képződésnek.
68. 2000. SCHWILLE MEGáLLAPíTOTTA, A C-VITAMIN CSöKKENTI A VESEKŐ-KéPZŐDéST AZ ARRA HAJLAMOS EGYéNEKBEN IS.
69. 2001. Casciari 50 000 mg aszkorbinsavat adott intravénásan végstádiumú rákos betegeknek. Nem találta toxikusnak az adagot.
70. 2001. Massey szerint a kakaó, csokoládé, répafélék, paprika, búzafélék, pekándió, földimogyoró, okra, fagyasztott bab és citromhéj okozhat leginkább vesekövet.
71. 2001. Morton 100 - 5 000 mg-nyi C-vitamin adagolás retrospektív tanulmányában a kezelést kapott 994-ből 277 nőnél azt találta, 12,4 évnyi vitaminszedés sem okozott panaszokat, viszont javult keringés a brachiális erekben.
72. 2002. SELVAM MEGáLLAPíTOTTA: AZ ANTIOXIDáNS TERáPIA CSöKKENTI A VESEKŐ-KéPZŐDéST.

Az igazsághoz tartozik még, hogy a vitaminkészítmények zöme ma mesterséges alapanyagokból áll, aminek az a következménye, hogy csak kb. 20 %-uk szívódik fel a bélcsatornában. Nem tudjuk, ez a töredék rész vajon nem okoz-e problémát a szervezetben, lévén a mesterséges molekulák jobbra forgatók, míg a testünk a balra forgató molekulákat használja (lásd a különféle aminosavakat: pl. L-karnitin, L-aszparagin vagy a hormonokat: L-tiroxin, neurotranszmittereket: L-DOPA stb.). Egy kivétel akad, abból csak a jobbra forgató formát használják sejtjeink, ez a glukóz vagy találó néven dextróz.

Hogy még bonyolultabb legyen az optikai izoméria hatása, megemlítem, hogy  Dr. Johannes Kuhl elképzelése teljesen a fiziológiai, jobbra forgató tejsavak alkalmazására összpontosít. Fogyasztásuk során, a tapasztalatok alapján, a megterhelő, felesleges savak a szövetekből eltávoznak, ezáltal megkezdődhet egy egészséges sejtmegújulás. Kuhl szerint a jobbra forgató D-tejsavak a sejtlégzés során hasznosulnak, míg a balra forgató L-tejsavak a sejtlégzést akadályozzák. A rákkutató ezért a saját készítésű, savanyított tejes ételek fogyasztását hirdette, csakúgy, mint az íróét, tejsavóét és a tejsavval erjesztett zöldségekét (például savanyú káposzta).

A másik gond a C-vitaminnal, hogy ellentétben az állatvilág képviselőivel, melyek közül csak néhány (pl. a gyümölcsevő denevér és a tengerimalac) képtelen az aszkorbinsav előállítására, a mi mellékvesénk tárolni sem képes azt. Ez az oka, hogy a bevitt, vízoldékony C-vitamin 70-80 %-át mindenképp kiürítik a vesék. A megoldás az, hogy lassan felszívódó formában viszik be az aszkorbinsavat a készítményekbe, ami egész nap fokozatosan juttatja a szervezetet a fontos anyaghoz. Segíti ezt a hatást, mint ezt korábban már megemlítettem, ha bioflavonoidokat, elsősorban P-vitamint (kémiai nevén rutint) adnak a tablettákhoz. A szintén Szent-Györgyi Albert által felfedezett vitamin szinte a hagyma héjához hasonlóan védi az aszkorbinsavat a lebomlástól, oxidációtól, így a kombinált készítmények, melyek tulajdonképpen utánozzák a C-vitamin természetes „csomagolását”, biztosítják az egyenletes és teljes felszívódást, hasznosulást.

A könnyen oldódó készítmények – pl. a pezsgőtabletták – ezért nem lehetnek értékes vitaminforrások, sőt magas sótartalmuk miatt néha pont ellenkező hatást váltanak ki: nemhogy segítenék a rugalmas rostok képződését, inkább szürke hályogot, kataraktát okoznak.

érdemes tehát olyan készítmények közül választani, melyek fokozatos felszívódásúak (angolul: time released).

Még egy tényt kell megemlíteni, amikor a szintetikus vitaminokról beszélünk. Nem mindegy, milyen segédanyagok vannak e tablettákban, amik általában a gyógyszerek 99%-ában előfordulnak. Régen csak olyan ballasztanyagok fordultak elő a készítményekben, melyek a kis hatóanyag mellett a tabletták, kapszulák, pilulák zömét alkották ugyan, de legalább semlegesek, ártalmatlanok voltak. Manapság a különféle E-betűk tömkelege fordul elő a gyógytermékekben, gyógyszerekben is, melyek közül nem egy (pl. titán-dioxid, lauril-szulfát stb.) rákkeltő, de legalább is veszélyes anyag. (Az OéTI és az OGYI állásfoglalása szerint a hazánkban forgalmazott ilyen segédanyagok nincsenek az európai rákkeltők listáján, így nem veszélyesek.)

A legújabb kutatások ezek elkerüléséhez arra irányulnak, hogy ha lehet, csak a hasznos anyagokat, vitaminokat tartalmazzák a készítmények, melyek ezáltal inkább a folyékony halmazállapotúak lesznek pl. spray formájában vagy kanalas szerekben, esetleg sűrítményekben.

Az Amerikai Orvosok Szakmai Kézikönyve (Physicians' Desk Reference - Orvosi Referencia Könyv) megemlíti, hogy a folyékony spray formában a szájnyálkahártyán keresztül történő bevitel esetén a felszívódási érték elérheti a 98 % értéket, szemben az átlagos tablettákból az emberi szervezetben felszívódó vitamin és ásványi anyagok mennyiségének csak 10-20 %-ával. Az ilyen kiszerelés előnye a szájnyálkahártyán történő gyors felszívódás, hasznosulás, hátránya viszont a gyors kiürülés.

A folyékony vitamint tartalmazó készítmények további előnyei:

• Nagyobb arányban felhasznált természetes hatóanyagok,
• A fizikai/szellemi aktivitáshoz igazítható a bevitt vitamin adagja, megoszlása,
• Praktikus a kiszerelése, a napi dózis könnyen adagolható, és mindig kéznél van, amikor szükséges,
• A vízben oldódó vitaminok a nap folyamán egyenletesen elosztva kerülnek bevitelre a szervezetbe,
• Könnyen lenyelhető,
• Folyékony állapotából kifolyólag hatékonyabb a felszívódása és a hasznosulása,
• Nem tartalmaz tartósítószereket, élesztőt, glutént, cukrot, sót, keményítőt, búzaszármazékot, kukoricaszármazékot, tejet, tojást.

Az új generációs vitaminok másik csoportjánál a hatóanyagok lágyzselatin burokban, folyékony állapotban vannak, s így szintén gyorsabban szívódhatnak fel. A lágyzselatint a könnyen meg tudjuk emészteni, így ezzel nem terheljük meg a szervezetet. Az ilyen kapszulák felülete már a szájban sikamlóssá válik, és ha a páciens a kapszulát nem nyeli le, hanem a szájában tartja, kb. 10 percen belül mindenféle mechanikai behatás, azaz szétrágás nélkül úgy "felolvad", hogy tartalma kiömlik, és felszívódása azonnal megkezdődik.

Mindent összevetve érdemes a vitaminokat eredeti formájukban (lehetőség szerint biotermékekből) bevinni, és a fokozottabb igényt megbízható készítményekkel kielégítve természetes eredetű táplálék kiegészítőkkel biztosítani. Sajnos, ezek a szerek nem a legolcsóbbak, de még mindig kevesebbe kerülnek, mint a vitaminhiányok kapcsán kialakult különböző betegségek kezelése, gyógyszerei.

 

 


Felhasznált irodalom:

1. Dr. Iliás ákos, Dr. Faludi Péter, Dr. Taller András: Magyarország, 2008: skorbut? Esteleírás képekben; LAM 2008; 18(8-9):590
2. A C-vitamin segít legyőzni a rákot - Orvos - Rák betegség 2007. Forrás:

www.mok.hu
3. A C-vitamin csökkenti a vérnyomást (WEBBeteg - Cs. K.; Forrás: Diet & Health)
4. A C-vitamin fontossága (Forrás: United States Department of Agriculture,
Nutrient Database for Standard Reference.)
5. Az oxidatív stressz szerepe és a szabadgyökfogók preventív hatása arteriosclerosisban Orvosi Hetilap 1997;138(36 Suppl 2)
6. Az antioxidánsok szerepe a táplálkozásban Scientific American Magyar kiadás 1996; 7(4)
7. Az antioxidánsok az Alzheimer-kór megelőzésében International Health News,ROTTERDAM, HOLLANDIA.
8. A Crohn-betegség és az antioxidánsok IHN magyar kiadás 2003;12(4) International Health News, TORONTO, KANADA
9. Az antioxidánsok megmenthetik a szívrohamok áldozatait The New York Times Health News Service 2000; Medincorp.
10. Az antioxidánsok megóvnak a vesekárosodástól IHN 2003;12(1) International Health News, TAJPEJ, TAJVAN
11. A passzív dohányzás és az antioxidánsok Medincorp, New Scientist Smoking related disorders 2001;2(1)
12. új bizonyítékok az antioxidánsok jótékony hatásairaThe New York Times Health News Service 2000; Medincorp, NEW ORLEANS - Medical Tribune News Service
13. Az antioxidánsok lelassítják a diabeteszes idegkárosodást The New York Times Health News Service 2000; Medincorp SAN DIEGO
14. A prosztatarák és az antioxidánsok IHN magyar kiadás 2003;12(6) International Health News BALTIMORE, USA.
15. Az antioxidánsok működésének magyarázata IHN magyar kiadás 1996;5(50) International Health News, DüSSELDORF, NéMETORSZáG American Journal of Clinical Nutrition, Vol. 62 (suppl), Dec 1995, pp. 1315S-21S
16. A táplálék-kiegészítők szerepe a rheumatoid arthritis megelőzésében IHN 2003;12(6) International Health News ROCHESTER, USA
17. Az antioxidánsok és perifériás artériás betegség American Journal of Epidemiology, Vol. 154, July 15, 2001, pp. 145-49
18. Az antioxidánsok szerepe a hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásában CARDIFF, NAGY-BRITANNIA. American Journal of Gastroenterology, Vol. 94, August 1999, pp. 2135-40
19. Az öregedés és az antioxidánsok BOSTON, USA - American Journal of Clinical Nutrition, Vol. 71 (suppl), June 2000, pp. 166S-68S
20. Növényi élelmiszerek szerepe az egészségmegőrzésben Egészségtudomány 2001;45(3):244-255 Magyar Higiénikusok Társasága
21. Dr. Dörnyei József: Az antioxidánsok és az oxidatív szabadgyökök
22. Bolla Erika: Az élelmiszerek tárolása során bekövetkező vitaminveszteségről
23. Bolla Erika: Az előkészítés és elkészítés során bekövetkező vitaminveszteségről
24. Dr. Biró - Dr. Lindner: Tápanyagtáblázat (Medicina Kiadó, Budapest, 1999.).
25. Dr. H. O.: érvédő vitaminok Ideál - Reforméletmód magazin 2002;14(12):27-27   Celsus Kft.
26. A vitaminok felnőttek számára fogyasztásra javasolt ajánlott napi mennyiségét a Magyar élelmiszerkönyv 1-1-90-496 sz. előírása is tartalmazza.
27. The Safety of Vitamins and Minerals - European Responsible Nutrition Alliance ERNAŠ 2002.
28. Szent-Györgyi Albert: Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts (Budapest-Leipzig, 1937)
29. Szent-Györgyi Albert Chemistry of Muscular Contraction (New York, 1951)
30. Szent-Györgyi Albert Bioenergetics (New York, 1957)
31. Szent-Györgyi Albert Bioelectronics (New York, 1968)
32. Szent-Györgyi Albert Egy biológus gondolatai (Budapest, 1970)
33. Szent-Györgyi Albert Az élő állapot (Budapest, 1973)
34. Szent-Györgyi Albert Az élet jellege (Budapest, 1975)
35. Szent-Györgyi Albert Válogatott tanulmányok (Budapest, 1983
36.  A 90 éves Szent-Györgyi Albert (Orvosi Hetilap, 1983. 124. 40. sz.)
37. Szent-Györgyi Albert emléke (Orvosi Hetilap, 1987. 128. 2. sz.)
38. Szentgyörgyi Zsuzsa: Századunk nagy tudósa: Szent-Györgyi Albert
39. Szent-Györgyi Albert: Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok. Bp., 1937;
40. Szent-Györgyi Albert Chemistry of Muscular Cantraction. (Second ed) New York, 1951;
41. Szent-Györgyi Albert The Crazy Ape. Written by a Biologist for the Young. New York, 1970 (Magyarul 1989);
42. STRAUB F. Brunó: The charismatic teacher at Szeged: Szent-Györgyi Albert. Acta Biochi. Biophys. Hung. 22, 2-3 (1987) p. 135-139.;
43. BíRó Endre: Szent-Györgyi Albert tudományos munkássága. Természet Világa, 118, 3 (1987) p. 116-120.;
44. MOSS, Ralph W.: Free Radical. Szent-Györgyi Albert and the Battle of Vitamin C. New York, 1987;
45. BAY Zoltán, NAGY Ferenc: Szent-Györgyi Albert. Dokumentumok, riportok. Bp., 1989
46. Albert Szent-Györgyi Prize for Progress in Cancer Research announced; National Foundation for Cancer Research Deadline for nominations is September 1, 2005.
47. Kürti Gábor: Vitamin ABC – Gyógyítás táplálékkiegészítőkkel
48. Dr. Szabó Oszkár: Vitaminszerű anyagok: bioflavonoidok (Természetgyógyász Magazin, 2002. március)
49. Sebastian J. Padayatty and Mark Levine: Exploring the actions of vitamin C
50. Khaw KT, Bingham S, Welch A, Luben R, Wareham N, Oakes S, et al. Relation between plasma ascorbic acid and mortality in men and women in EPIC-Norfolk prospective study: a prospective population study. European Prospective Investigation in to Cancer and Nutrition. Lancet 2001;357(9257):657-63.
51. Duffy SJ, Gokce N, Holbrook M, Huang A, Frei B, Keaney JF Jr, et al. Treatment of hypertension with ascorbic acid. Lancet 1999;354(9195): 2048-9.
52. Ness AR, Chee D, Elliott P. Vitamin C and blood pressure — an overview. J Hum Hypertens 1997;11(6):343-50.
53. Kostis JB, Wilson AC, Lacy CR. Hypertension and ascorbic acid. Lancet 2000;355(9211):1272-4.
54. Padayatty SJ, Levine M. New insights into the physiology and pharmacology of vitamin C [editorial]. CMAJ 2001;164(3):353-5.
55. Marie McCullough: Vitamin C: Cancer Cure? | Philadelphia Inquirer | 06.19.2006
56. Cziszelszky Judit: C-vitamin megadózis – Mennyi elég?
57. Dr. Braun László: Kiűzetés a paradicsomból
58. Dr. Braun László: A C-vitamin útja
59. Linus C. Pauling: Vitamin C and the Common Cold (A C-vitamin és a közönséges nátha; 1970
60. Linus C. Pauling: Cancer and Vitamin C (A rák és a C-vitamin; 1979)
61. Linus C. Pauling: How to Live Longer and Feel Better (Hogyan éljünk tovább és hogyan érezzük magunkat jobban; 1986)
62.  Pais IstváNn: A szelén és az antioxidánsok  Természet Világa 128. évf. 9. sz. 1997. szeptember, 422-423. o.
63. V. HERBERT (1996a): Introduction (Symposium: Prooxidant effects of antioxidant vitamins). J. Nutr. 126: 1197-1200
64. V HERBERT (1996b): Vitamin-C driven free radical generation from iron. J. Nutr. 126: 1213-1220
65. Duarte, T. L.; Lunec, J. When is an antioxidant not an antioxidant? A review of novel actions and reactions of vitamin C. Free Rad Res 39:671-686; 2005.
66. Marionnet, C.; Vioux-Chagnoleau, C.; Pierrard, C.; Sok, J.; Asselineau, D.; Bernerd, F. Morphogenesis of dermal-epidermal junction in a model of reconstructed skin: beneficial effects of vitamin C. Exp Dermatol 15:625-633; 2006.
67. Duarte, T. L.; Jones, G. D. D. Vitamin C modulation of H2O2-induced damage and iron homeostasis in human cells. Free Radic Biol Med 43:1165-1175; 2007.
68. Hata, R.; Senoo, H. L-ascorbic acid 2-phosphate stimulates collagen accumulation, cell proliferation, and formation of a three-dimensional tissuelike substance by skin fibroblasts. J Cell Physiol 138:8-16; 1989.
69. Hata, R.; Sunada, H.; Arai, K.; Sato, T.; Ninomiya, Y.; Nagai, Y.; Senoo, H. Regulation of collagen metabolism and cell growth by epidermal growth factor and ascorbate in cultured human skin fibroblasts. Eur J Biochem 173:261-267; 1988.
70. Phillips, C. L.; Combs, S. B.; Pinnell, S. R. Effects of ascorbic acid on proliferation and collagen synthesis in relation to the donor age of human dermal fibroblasts. J Invest Dermatol 103:228-232; 1994.
71. Peterkofsky, B. Ascorbate requirement for hydroxylation and secretion of procollagen - relationship to inhibition of collagen synthesis in scurvy. Am J Clin Nutr 54:S1135-S1140; 1991.
72. Jagetia, G. C.; Rajanikant, G. K.; Rao, K. V. M. N. Ascorbic acid increases healing of excision wounds of mice whole body exposed to different doses of gamma-radiation. Burns 33:484-94; 2007.
73. Prof. Szedlák-Vadócz Valéria M.D. PhD: Polifenolok és bioflavonoidok CaliNews 2006.


 

Gyógynövények az egészségért

Az oregánó – a gyógynövények ásza

Dr. Kohán József cikke megjelent a Nutrition & Health című lapban.

Gyógynövénynek nevezzük mindazon növényeket, amelyeknek valamely részét a bennük lévő hatóanyagok miatt gyógyászati célokra használjuk. A gyógynövényekben előforduló anyagok sokféleségét, az élettani szempontból fontos, aktív (bioaktív) anyagokat nevezzük hatóanyagnak. Ezek a gyógynövény normál anyagcseréje során keletkeznek. Minél kisebb koncentráció mellett igazolható egy ilyen anyag által kiváltott fiziológiai változás, annál erősebb hatású a tanulmányozott anyag, vegyület, molekula.

A gyógynövényi hatóanyagokat a következőképpen csoportosítják:

1.      Alkánok, alkének, poliinek.

2.      Terpenoidok (mevalonát úton képződő izoprénoidok).

2.1.1.      Monoterpének: ezek az illóolajok fő komponensei, (10 C-atomos molekulák).

2.1.2.      Szeszkviterpenoidok: illóolajmolekulák vagy keserű ízű vegyületek (fitohormon, abszcizinsav).

2.1.3.      Diterpének (20 C-atomos molekulák).

2.1.4.      Triterpének (30 C-atomos molekulák), szteroidok, szaponinok.

2.1.5.      Tetraterpének (40 C-atomos molekulák), karotinoidok, xantofilok.

3.      Fenoloidok (fenil-alanin, Ma-CoA, cukrokból képződő aromás vegyületek).

3.1.1.      Fenolsavak.

3.1.2.      Flavonoidok.

3.1.3.      Polifenolok, illetve tanninok stb.

Az előzőekben felsorolt vegyületeket „kémiai rezisztenciafaktorok”-nak is nevezik. A növények patogén mikroorganizmusokkal (vírusok, baktériumok, gombák) és kártevő állatokkal (rovarok, rágcsálók) szembeni ellenálló képessége főleg ezen speciális anyagok jelenlétének köszönhető. Emellett fontos ezek antioxidánsokat és a szabad gyököket (főleg szuperoxid, peroxil stb.) hatástalanító tulajdonsága is.

A hatóanyagok kémiai szerkezete is különböző lehet.

A fotoszintézis reakcióterében, a növényi sejt kloroplasztiszának membránjában van jelen a legfontosabb hidrofil antioxidáns, az aszkorbát, a legfontosabb lipofil antioxidánsok, a tokoferolok, valamint a citoprotektív tulajdonságú karotinoidok. Kiemelkedő emellett a sárga színű flavonoidok szuperoxid- és hidroxil szabad gyököket hatástalanító aktivitása is. A flavonoidok megvédik a fotoszintézist végző levélszöveteket a káros UV-B sugárzástól, hatástalanítják a képződő szuperoxidgyököket. A viráglevelekben, termés- és maghéjakban szerepük van a biogén és abiotikus stresszorok kivédésében, de egyben – mint rovarcsalogatók – a beporzást is elősegítik.

A szabad gyökök erősen reaktívak, s gyakran nemcsak a kórokozót pusztítják el, hanem a gazdasejt saját membránjait is károsíthatják, ami a sejt pusztulásával (apoptózissal), szövetkárosodással (nekrózissal) járhat. Ezeket a szabad gyököket a növény- és állatvilágban egyaránt a szuperoxid-diszmutáz, peroxidáz, kataláz enzimrendszer semlegesíti, de a méregtelenítésben nagyon fontos feladatot látnak el az úgynevezett „söprögető” (scavenger) molekulák, amelyek a gerjesztett molekulák energiáját lefékezik, miközben oxidált származékaik általában fehérjemolekulákhoz kötődnek. Ezek már nem toxikusak a gazdasejtre nézve, és általában metabolizálódva eltávoznak. Ilyen tulajdonsága van a növényvilágban oly fontos és gyakori flavonoidok többségének. Sok flavonoid antivirális, antibakteriális és antimikotikus hatása is ismert és igazolható.

Az illóolajok egyes komponensei rovarűző, mások csalogató tulajdonsággal rendelkeznek, azaz védekeznek, illetve csalogatnak, ezáltal elősegítik a beporzást és megtermékenyülést a virágban (szelektív védekezés, szelektív beporzás).

Az ember számára táplálkozás-élettani szempontból ezen hatóanyagok abban játszanak szerepet, hogy egy növény milyen illatú, illetve milyen ízű. A fűszernövények sokféle íze, fajra specifikus hatóanyag-tartalma, azok farmakológiai hatásmechanizmusa mind-mind meghatározza alkalmazhatóságuk területét, valamint felhasználhatóságuk egyéb szempontjait.

A hatóanyagok csoportosítása

Alkaloidák

A növényvilágban elterjedt hatóanyagok, amelyek a növények minden részében jelen lehetnek. Nitrogéntartalmú, lúgos kémhatású vegyületek. Jelenleg több mint 3.000 alkaloida típusú vegyületet ismerünk, melyek az emberi szervezetben már milligrammnyi mennyiségben is igen erős hatást fejtenek ki. Néhány milligrammnál nagyobb mennyiségben az emberi szervezetbe jutott alkaloida hatása szinte minden esetben mérgező, esetleg halálos is lehet, ezért házi szerként csak nagyon ritka esetben használhatók. A gyógyszeripar viszont nagyon sok fontos gyógyszer alapanyagaként hasznosítja az alkaloidákat: leginkább görcsoldó, fájdalomcsillapító, bódító, élénkítő hatásuk miatt.

Jellegzetes alkaloid tartalmú (mérgező) gyógynövények:

– dohánylevél,

– nadragulya,

– csattanómaszlag,

– beléndek,

– mák,

– anyarozs.

Az úgynevezett purinvázas alkaloidok csoportjába tartozik az élvezeti szerként használt kávé, tea, kakaó és kóla.

Cseranyagok

A csersavszármazékok a növények korhadását gátolják. Fanyar, összehúzó, vízben oldódó vegyületek, elsősorban hasmenés, bél-gyomorhurut kezelésére, külsőleg gyulladt testrészek borogatására, aranyér esetén ülőfürdőre használják. Hatásukra a fehérjék kicsapódnak. Az így kicsapódott fehérje a gyulladt nyálkahártyán védőréteget képez, ezáltal csökken a fájdalom, javul a keringés, és lokálisan mérséklődik a gyulladás azon a nyálkahártyán, amellyel a hatóanyag érintkezett. A nehézfémeket is megkötik csapadék formájában, így azok könnyebben kiürülnek a tápcsatornából.

Flavonoidok

A növényvilágban nagyon elterjedt vegyületek. általában festékanyagok, és így a növények, virágok színét adják. Napjainkban több mint 2.000 flavonoid típusú vegyületet ismerünk. Felfedezésükben hatalmas szerepet játszottak Szent-Györgyi Albert kutatásai. élettani hatásuk: immunstimulálás, gyulladáscsökkentés, csökkentik a hajszálerek törékenységét is, nyugtató hatásúak, májvédő, valamint szívritmus szabályozó hatásúak. Az érfalak rugalmas rostjainak képződéséhez szükséges P-vitamin (rutin) szintén Nobel-díjasunknak köszönhető. Ennek híján nem szívódik fel a C-vitamin sem, illetve hamarabb kiürül a szervezetből.

Glikozidok

összetett vegyületek, amelyeknek legjelentősebb képviselői az erős hatású, szívre ható glikozidok, valamint az antraglikozidok csoportjába tartoznak. A szívre ható glikozidok gyógynövényei erős hatásúak (mérgezőek), ezért csak gyógyászati alapanyagként használhatók fel.

Az antraglikozid tartalmú drogok hatásmechanizmusa a következő: a gyógynövény vizes kivonatába (tea) kerülő antraglikozid inaktív (nem működő) hatóanyag, amely a vastagbélig változatlanul eljut, majd a vastagbél baktériumai által termelt bétaglikozidáz enzim az antraglikozidot cukorra és antrakinonra hasítja. Az antrakinon már aktív hatóanyag, amely a vastagbélben növeli a bélperisztaltikát, és ezzel egy időben csökkenti a vastagbél vízvisszaszívó képességét. így a vastagbélben hígabb marad a béltartalom, és a növekvő bélperisztaltika megszünteti a székrekedést.

Keserűanyagok

Eltérő szerkezetű anyagok. Közös jellemzőjük az erősen keserű íz. A keserű íz hatására az agyban képződő ingerek fokozzák az emésztőenzim termelését és a bélperisztaltikát. Ezáltal javul az emésztés és csökken a puffadási hajlam. Fő hatásuk: étvágyjavítók és emésztésjavítók.

Vitaminok

Olyan eltérő szerkezetű szerves anyagok, amelyek az emberi szervezet zavartalan életfolyamataihoz feltétlenül szükségesek. Ezek hiánya különböző betegségekhez vezethet, pl. idegműködési problémákat (B1-vitamin) vagy anyagcserezavarokat (B2-vitamin), illetve skorbutot (C-vitamin) vagy bőrgyulladást (H-vitamin) okozhat. A P-vitamin hiányában csökken a véralvadási képesség, illetve U-vitamin hiányában növekszik a gyomorfekélyre való hajlam.

Illóolajok

Jellemzőik az illékonyság és az általában kellemes illat. Vízben oldhatatlanok. Fő összetevőik a C10H16 összegképletű terpének különböző izomerjei, de ezeken kívül alkoholok, aldehidek, ketonok, laktonok, észterek, kén- és nitrogéntartalmú vegyületek, fenolok és sok egyéb, még nem azonosított vegyület is található az elegyekben. Több mint 500 komponenst határoztak már meg, egy-egy olaj ezek közül 5-20 vegyületből áll.

Szaguk jellemző az egyes növényekre. Az illóolajok nevüktől eltérően nem olajok, mivel az olajok fő tulajdonsága az, hogy fehér papírra cseppentve zsíros nyomot hagynak és szobahőmérsékleten jelentéktelen a párolgásuk. Ezzel ellentétben az illóolajoknak éppen az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten is jelentős gyorsasággal párolognak és párolgásuk után sem hagynak nyomot.

Ezen tulajdonságát használjuk fel az illóolajok tisztaságának megállapítására is, ugyanis ha el is illan a fehér papírra cseppentett illóolaj, ám a papíron a legkisebb nyomát látjuk a cseppnek, akkor nem 100 százalékosan tiszta olajról van szó. Az illóolajok tehát sok vegyületből álló, vegyes komponensű, folyékony halmazállapotú, 100 százalékban illékony anyagok elegyei, amelyek alkotórészei miatt jelentős gyógyhatással rendelkeznek. Fényre, hőre, levegőre érzékenyek, mert azok elősegítik az oxidációt és a gyantásodást.

Az illóolajok színe áttetsző, bár van ámbra vagy sárga színű olaj is, mint például a pacsuli- vagy narancsolaj. Mivel a növény valódi esszenciáját tartalmazzák, ezért csak kis mennyiséget kell belőlük használni. Nem szabad összetéveszteni őket a parfümolajokkal, mivel ez utóbbi anyagokat mesterségesen állítják elő, ezért terápiás hatásuk nincs.

Forráspontjuk általában 150-300°C között van, vízgőzzel azonban már 100°C körül átdesztillálhatók.

Az illóolajok főbb felhasználási területei:

·         izomlazítás,

·         légzéskönnyítés,

·         gyulladáscsökkentés,

·         fájdalomcsökkentés,

·         méregtelenítés,

·         vízhajtás,

·         levertség elleni hatás,

·         stb.

Felhasználhatók lehetnek még epehígító és epehajtó, emésztést serkentő, pozitív hormonhatású, nyugtató, antimikrobás hatásuk miatt is.

A leggyakrabban alkalmazott illóolajok:

·         kamilla,

·         menta,

·         levendula,

·         kakukkfű

·         macskagyökér.

Fontos megemlíteni, hogy ezek az aromaterápiás anyagok túladagolhatók, sőt, mérgezést is okozhatnak, külső alkalmazás előtt pedig érdemes allergiatesztet végezni.

Az illóolajok története

Már az ókorban is használtak illóolajokat, elsősorban testápolás céljára, illatosításra, néha még a test festésére is, de igazán nagy szerepet a szakrális tevékenységekben kaptak. Papi beavatás elképzelhetetlen volt illóolaj nélkül, az uralkodókat pedig szintén illóolajokkal kenték fel. A Biblia szövegében megtalálható tömjén, mirha és balzsam ugyancsak illóolaj.

Arábia illatai világszerte ismertek voltak már az ókorban is. Az alapanyagként szolgáló növények fő szállítója Babilónia volt. Ők maguk is jelentős mértékben használtak szantált, mirhát, cédrust, ciprust, fenyőt, borókát és rózsát. Az illóolajos testápolás nem csupán a gazdagok között, hanem az teljes népesség körében is mindennapos volt. ünnepeiken és vallási szertartások alatt rengeteg füstölőt használtak, és sok illatos gyantájú fát égettek, akárcsak Asszíriában.

Köztudott, hogy az egyiptomi királysírokba, a használati tárgyak mellé illatszeres palackokat is tettek, ám az illóolajokat a halottak mumifikálásához is felhasználták azok baktériumölő és konzerváló hatása miatt.

Az egyiptomiak voltak azok, akik elsőként foglalkoztak azzal a módszerrel, amit ma aromaterápiának hívunk. A meleg, száraz, sivatagos éghajlat szükségessé tette az illóolajos bőrápolást, de ezeket az olajokat emellett az egészség megőrzésére és gyógyításra is alkalmazták. A piramisépítő rabszolgáknak mindennap egy vöröshagymát és egy gerezd fokhagymát adtak, mivel a fokhagyma illóolajai hihetetlen erőt és kitartást kölcsönöztek nekik, emellett megvédték őket a betegségektől. Amikor az egyiptomi kultúra hanyatlani kezdett, a botanikus kertjeik továbbra is híresek maradtak és vonzották magukhoz az akkori világ vezető tudósait.

A kínai kultúrában a nagy mennyiségű illóolaj adagolásakor fellépő kábító hatást aknázták ki. Többféle aromás növényt használtak. Sheng Nun Gyógynövény Könyve, amely több mint 300 gyógynövényt ír le, i. e. 2700-ból származik, ez alapján tehát már az egyiptomiak előtt alkalmazták járványok ellen a fahéjat, a borsot és a gyömbért.

A Védák szerint i. e. 1600-ban Indiában is ismerték az illatos növényeket. A Rámájana eposz szerint négy különösen hasznos gyógyfű hozott hasznot a sebesülteknek. Az eposz kifejezetten arról beszél, hogy a betegek a „füvek illatától” gyógyultak meg. Az egyik legfontosabb gyógymódjuk, a masszázs elképzelhetetlen illóolajok nélkül.

A görög orvostudomány a keleti gyógymódokat ötvözte az egyiptomiakkal. Nagy mennyiségben használtak illóolajokat azért, hogy előidézzék a jövendőmondók transzállapotát. Nagy Sándor indiai hadjárata során sok egzotikus gyógynövényt és fűszernövényt vitt haza, amit Aszklépiosz gyógyító szentélyeinek személyzete alkalmazott. I. e. 146-ban Dioszkoridész mintegy 500 növényt ismertet De Materi Medica című művében.

A rómaiak szintén felhasználták az aromás növényeket és olajokat. Ők voltak az elsők, akik nem csupán a vadon élő gyógynövényeket alkalmazták, hanem termesztették is őket. Galénosz gyógyszerkönyve 473 növényi eredetű készítményről tesz említést. A Római Birodalomban legfőképpen mégis a testápolásban terjedt el az illóolajok használata. Szolón athéni rendelete azonban megtiltotta a férfiaknak az illatos kenőcsök használatát. Még közmondás is született erről: „Non bene olet, qui bene semper ole”, azaz „Nincs annak jó szaga, ki mindig illatos”. A rómaiak a parfümök és illatos kenőcsök készítőit és kereskedőit mégis nagy becsben tartották, Capuában külön utcájuk is volt.

A középkorban, a népvándorlások idején az illatszerek eltűntek Európából, csak Bizáncban éltek tovább. Az arab orvosok (főleg Avicenna) azonban tovább kutatták az illóolajokat, míg végül felfedezték, hogyan lehet lepárlással előállítani aromás kivonatokat. Főleg virágillatú olajokat nyertek így, a legismertebb a rózsaolaj volt. A keresztes háborúkból a lovagok illóolajokat és fűszereket is hoztak magukkal, a szerzetesek a kolostorokban szintén foglalkoztak gyógynövénytermesztéssel és illóolaj-készítéssel. A legerősebb illatú növényeket tekintették a leghatékonyabbaknak.

Amerikából is érkeztek új gyógynövények és illóolajok. Az aztékok híresek voltak gyógynövényeken alapuló orvoslásukról. Montezumának botanikus kertjei is voltak.

Bingeni Szent Hildegárd apátnő a középkor egyik leghíresebb orvosa volt. Könyveiben ír az édesköményről, a fahéjról, a fehérborsról, a szegfűborsról, a fodormentáról, a fokhagymáról, a kaporról, a levenduláról, a petrezselyemről, a szerecsendióról és a zsályáról.

A templomokban több okból is alkalmaztak füstölőket: emelték az ünnepélyességet, ugyanakkor fertőtlenítő hatásuk révén megóvták az összegyűlt embereket attól, hogy átadják egymásnak betegségeiket. A pestisjárványok idején a védekezés fontos részét képezte a füstölés, amit a boróka fájának égetésével hajtottak végre. Az 1630. évi toulouse-i pestisjárvány idején felfigyeltek négy tolvajra, akik bár sorra kirabolták a meghaltak házait, mégse kapták el a betegséget. Amikor elfogták és halálraítélték őket, a titokért cserébe meghagyták életüket. Elárulták, hogy olyan borecettel dörzsölték be a testüket, amiben zsályát, kakukkfüvet, majorannát, levendulát, rozmaringot és más aromás növényeket oldottak fel. Ezek a növények mind baktériumölő hatásúak, és a „négy tolvaj receptje” egészen a 19. század végéig hivatalos szerként szerepelt a francia gyógyszerkönyvben.

A középkor után, a felvilágosodás idején az illóolajok az orvosok és vándor gyógyszerészek eszköztárának fontos részei lettek. A 16. századtól a 18. század végéig csaknem egész Európát bejárták a felvidéki tótok (olejkárok), akik olajkészítményeiket, főleg fenyőalapúakat, valamint többféle gyógynövényt árultak. Huszáregyenruhába öltöztek, és „magyar doktornak” nevezték magukat. 1786-ban betiltották a tevékenységüket, részben azért, mert mérgező anyagokkal – például arzénnel vagy belladonnával – házaltak.

A polgárság előretörésével újra a testápolás részévé lettek az illatok, egyre többet alkalmaztak illóolajokat. A 16. században már hóborttá vált a francia udvarban az illatosítás, mondhatni ez volt az illatok reneszánsza. Nem csupán magukat, hanem szinte mindent illatosítottak a szökőkutak vizétől a borokon át a levélpapírig. A puritánok azonban eltiltották a nőket az illatszerektől, azok „csábításra és rontásra való tulajdonságai” miatt.

A gyógyításban is alkalmaztak illatokat. Ezek a régi, aromaalapú gyógyszerek egészen a 20. század kezdetéig a gyógyszerkönyvekben is megtalálhatók voltak.

A kis lepárlóüzemek helyét mára már átvette a nagyüzemi gyártás, ahol kozmetikai célokra mesterségesen is elő tudnak állítani illóolajokat. A mesterségesen előállított illóolajok azonban nem alkalmasak terápiás célra, az egészségi állapotra gyakorolt jótékony hatásokat csak a természetes illóolajok képesek kifejteni.

Az oregánó vagy szurokfű

Az oregánó vagy szurokfű (Origanum vulgare L.) az ajakosvirágúak nemzetségébe, a szurokfüvek családjába tartozó fűszer- és gyógynövény. Nevezik még közönséges szurokfűnek, vadmajoránnának is. Elnevezése a görög oros ganos (a hegyek öröme) kifejezésből ered.

A 30-80 cm-t is elérő, aromás illatú, évelő növény szára gazdagon elágazó, négyélű, keresztben átellenes állású levelei tojásdadok, szőrösek. Kétcimpájú, apró, bíborszínű, ajakos virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő álörvekből fejlődnek ki. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva a paradicsomos ételek ízesítője). A spanyolok elterjesztették Latin-Amerikában is. Leginkább a meszes talajokat kedveli.

Az oregánóval kapcsolatban sok félreértés van a köztudatban, mivel sok más növényt is oreganonak neveznek. Például a majoránna is gyakran oregánóként említődik, mivel közeli rokona a valódi oregánónak, és a faj elnevezése (Origanum majorana) is hasonló.

Alfajai:

  • O. vulgare subsp. glandulosum,
  • O. vulgare subsp. gracile,
  • O. vulgare subsp. hirtum,
  • O. vulgare subsp. virens,
  • O. vulgare subsp. viridulum,
  • O. vulgare subsp. vulgare.

íze a majoránna és a kakukkfű keverékére emlékeztet, kissé kesernyés. A növények között az ásványi anyagokban leggazdagabb növények egyike. Valamikor varázserőt tulajdonítottak az oregánónak. Tartalmaz éterolajat, timoltartalmú illóolajat, vaszöldítő csersavat, keserűanyagot és gyantát.

Az oregánó gazdag A-, C-vitaminban és niacinban, valamint ásványi anyagokban is (kalcium, magnézium, cink, vas, kálium, réz, bór és mangán). Emellett több, kémiailag aktív egyéb komponenst is tartalmaz (mint például a timol és karvakrol), melyek támogatják szervezetünk egészségét.

Gyógyászati felhasználása

Míg az ókori Görögországban az oregánót gyógyszerként elsősorban sérülések gyógyítására használták, az ókori Egyiptomban köhögéscsillapító szerként volt közismert. Később, a középkorban a szurokfűolajjal óvták meg az ételeket a mikrobás fertőzésektől (ezt a tulajdonságát az élelmiszeripar a mai napig használja).

Az oregánó legfontosabb hatóanyaga egy természetes fenol, amelyet karvakrol néven ismerünk. A szintetikus fenolokat – mint például a karbolsav – sebészeti eszközök sterilezésére használják a kórházakban, de az oregánóban található karvakrol még ennél is erősebb antiszeptikus szer! Ez az esszenciális olaj a legerősebb növényi eredetű antiszeptikus anyag, 26-szor aktívabb, mint a (szintetikus) fenol.

Idegerősítő, ezért sokszor olyan nyugtató teakeverékek alkotórészeként találkozhatunk vele, amelyek még nem erős idegnyugtatók, csak segítenek áthangolni a pozitív működésre. Köhögéscsillapító, valamint étvágyjavító hatású. Kiválóan alkalmazható erős, görcsös hasi fájdalmaknál, javítja az emésztést.

Az oregánó belsőleges alkalmazása

Az oregánó alkalmazása belsőleg kúraszerűen ajánlott. Mint minden belsőleges alkalmazású gyógynövény esetében, az oregánó esetében is figyelembe kell venni néhány dolgot. Tekintve, hogy a gyerekek még nem diagnosztizált egészségügyi problémákkal is rendelkezhetnek (például allergia), esetükben alkalmazása nem ajánlott orvosi véleményezés nélkül. Terhesség és szoptatás alatt az oregánó nem ajánlott olyan mennyiség felett, amely a normál táplálkozás során az ételekben megtalálható. Az oregánó alkalmazását kerülni kell azoknak, akik vele szemben ismert allergiában vagy túlérzékenységben szenvednek. Lehetséges keresztreakciók léphetnek fel más növényekkel, melyek például a Lamiaceae családba tartozók (például Hyssopus officinalis), a bazsalikom (Ocicum basilicum), a majoranna (Origanum majorana), a menta (Mentha piperita), a zsálya (Salvia officinalis) és a levendula (Lavendula officinalis).

Mire is lehet jó az oregánó belsőleg?

Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy az oregánó és olaja többféle mikroorganizmus ellen hatékony. Aktív anyagai sokféle baktériumot képesek elpusztítani, így például megölik a legtöbb Staphylococcust és Streptococcust, amelyek elsősorban légúti megbetegedéseket okoznak, illetve a vírusos eredetű betegségeket súlyosbítják. Ausztráliában végzett in vitro tesztek eredményei szerint az oregánóolaj erős, antimikrobás hatással bír baktériumok széles körére, beleértve az Escherichia colit, a Klebsiella pneumoniae-t és a Salmonella entericát. Használják az oregánót a coccidiosis megelőzésére vagy gyógyítására, illetve gyógyításakor a terápia kiegészítésére. Gombás fertőzések esetén is jó szolgálatot tehet az oregánóolaj, mivel hatóanyagai gátolják sok gombafaj szaporodását, így a Candida, az Aspergillus és más kórokozó fajok túlzott terjeszkedését a szervezeten belül. érdemes megjegyezni, hogy az élesztőgombákra is gátló hatással van.

Az oregánónak parazitaellenes hatást is tulajdonítanak. A mexikói (Lippia) oregánó fajjal végzett in vitro tanulmányok azt mutatták, hogy jóval erősebben gátolta a giardia (Giardia duodenalis) nevű parazitát, mint a vényköteles tinidazol.

A fentiekből kiindulva az oregánó jól alkalmazható meghűléses betegségek esetén, illetve ezek tünetei ellen is:

-        megfázások,

-        influenza,

-        orrmelléküreg megbetegedések,

-        torokfájás,

-        légcsőhurut,

-        tüdőgyulladás,

-        immunrendszer serkentése.

A meghűléses betegségek elsősorban a légutakat érintik. A nyálkahártyán mindig megtalálható kórokozók elszaporodnak és gyulladást okozhatnak. A szervezet védekező erejének támogatásával ez a legtöbb esetben megelőzhető lehet. E célra vitamintartalmú drogok alkalmasak, illetve izzasztó hatású drogok is felhasználhatók, melyek egyben a szervezet káros anyagcseretermékeit is eltávolítják, ezáltal növelve a szervezet védekezőképességét.

A légúti gyulladások elsősorban az orr nyálkahártyáját érintik, ahol a kialakult gyulladás a garat és a gége irányában terjedhet tovább. A torokban kaparó érzés jelentkezik, és a mandulák is begyulladhatnak. Ha a gyulladás a gégére is ráhúzódott, akkor rekedtség, illetve köhögés jelentkezik. Ebben az esetben nagyon jól használható az adsztringens, gyulladáscsökkentő hatású cseranyagot tartalmazó oregánóolaj, amelynek baktericid hatású illóolaja is segít a gyors gyógyulásban.

A szurokfű forrázata jó stressz, idegesség okozta fejfájásra, és nyugtató hatású is egyben. Sok esetben a napi stressz és az izgatószerek (kávé, tea) túlzott adagolása miatt ajánlható a nyugtató hatású gyógynövények alkalmazására. Az idegrendszerre ható gyógynövényeket hatásuktól függően három nagy csoportra oszthatjuk:

  1. Depresszió elleni gyógynövények (ide sorolható az orbáncfű és a Rhodiola rosea).
  2. Altató hatású gyógynövények (például a komló és a levendula illóolaja).
  3. Nappali nyugtató hatású gyógynövények (legjelentősebb képviselője a macskagyökér és a citromfű, melyeknek az a tulajdonságuk, hogy élénkítve nyugtatnak, ezért altató teába nem célszerű őket belekeverni. Ebbe a csoportba tartozik az oregánó vagy szurokfű is).

Az oregánó jól alkalmazható emésztési problémák esetén is. Ebben az esetben az oregánó alkalmazását mindig az étkezés előtt legalább fél órával kell megejteni, édesítés nélkül.

Gyakori gyomor-bélrendszeri probléma a hasmenés is, amelynek alapvető szabálya az, hogy ha fertőzött étel okozta a hasmenést, akkor annak eltávozásáig nem szabad beavatkozni. Egyéb okok miatt bekövetkező hasmenés esetén az adsztringens (összehúzó) hatású, cseranyag tartalmú gyógynövény segíthet:

-        gyomorrontás esetén,

-        emésztési zavarok esetén,

-        puffadás esetén,

-        hasmenés esetén,

-        székrekedés esetén,

-        emésztőrendszeri paraziták ellen,

-        rossz lehelet megszüntetésében,

-        az LDL (azaz a „rossz koleszterin”) szintjének csökkentésében.

Szív és érrendszeri betegségek, reuma és ízületi bántalmak: A reuma immunológiai alapon létrejövő gyulladásos folyamat, amely mozgásszervrendszeri szervekben is fellépő megbetegedésekhez vezet. Európában szinte mindenhol népbetegség. Kezelése elsősorban vérbőséget okozó, tüneti külsődleges, továbbá gyulladáscsökkentő és anyagcsere-fokozó, immunrendszert erősítő belső szerekkel oldható meg.

A Bonni Egyetem és a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola kutatói nemrég felfedezték, hogy az oregánó nemcsak fűszerként hasznos, hanem egy olyan anyagot is tartalmaz, ami többek között gyulladáscsökkentő hatású. Ennek alapján elképzelhető, hogy az oregánóból kivont anyagból különféle, a csontritkulás vagy az érelmeszesedés elleni gyógyszereket készítenek majd a jövőben.

Az oregánó aktív hatóanyaga, a béta-kariofillén (E-BCP) sok fűszer- és élelmiszernövényben előfordul, így például a bazsalikomban, a rozmaringban, a fahéjban és a feketeborsban. A gyűrűs szerkezetű molekulából naponta átlagosan körülbelül 200 milligrammot fogyasztunk. Az új, egerekkel végzett kutatás során az egyetem és a főiskola munkatársai azt találták, hogy a hatóanyaggal tíz esetből hétben valódi javulás idézhető elő gyulladt mancsú egerekben – olvasható a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány kivonatában.

A béta-kariofillén a sejthártya cannabionid-CB2 receptoraihoz kapcsolódik, és megváltoztatja a sejtek működését, például csökkenti a gyulladást okozó anyagok kibocsátását. „Olyan egereket kezeltünk, amelyeknek be volt gyulladva a mancsuk. Az oregánó hatóanyagával történő kezelést követően az esetek 70 százalékában csillapodtak a tünetek” – állítja dr. Jürg Gertsch, a zürichi főiskola munkatársa. A béta-kariofillén ezek alapján kiindulópontja lehetne olyan új gyógyszerek kifejlesztésének, amelyek hatékonyan mérséklik a szervezet gyulladásos folyamatait. A hatóanyag egyik előnye, hogy a természetben igen gyakran előfordul, a másik pedig, hogy nincs tudatmódosító hatása. Ellentétben a többi CB2 receptorhoz kapcsolódó anyaggal, ez nem kötődik azokhoz az agyi CB1 receptorokhoz, amiken keresztül például a marihuána aktív hatóanyaga, a tetrahidrokannabinol (THC) fejti ki hatását (a CB2 és CB1 receptorok felépítése egymáshoz igen hasonló, ezért a CB2 receptorokhoz kötődő anyagok gyakran szintén bódító hatással rendelkeznek). A béta-karofillén az első olyan természetes anyag, ami specifikusan csak a CB2 receptorokhoz kapcsolódik – ez magyarázza, hogy miért nem „szállunk el” egy pizzától.

Mindkét receptor ahhoz az úgynevezett endokannabinoid rendszerhez tartozik, aminek egyre több betegség kialakulásában ismerték fel szerepét. Ha a rendszer rosszul működik, az szívproblémákhoz, allergiához, krónikus fájdalomhoz vagy akár memóriazavarokhoz is vezethet. Dr. Andreas Zimmer, a bonni Life and Brain-Zentrum professzora szerint a bennünk termelődő endokannabinoidok segítik szervezetünk egyensúlyának fenntartását. Gyulladás esetén ezek a vegyületek egyfajta fékként működnek, megakadályozva ezzel az immunrendszer önkárosító túlműködését.

A béta-kariofillén olyan krónikus betegségek esetén is segíthetne, mint például a bélfal gyulladásával járó Crohn-betegség. Ez a vegyület fontos étrendi tényezővé válhat a jövőben, mivel jó eséllyel meggátolhatná a civilizációs betegségek egy részének kialakulását. Nem lesz azonban feltétlenül egészségesebb az, aki mostantól oregánóval fűszerezi az összes ételét. Az endokannabinoid rendszer csak akkor fejti ki hatását, ha az anyagcsere-folyamatok egyensúlya megbillent. Mindez hasonlít az antidepresszánsok idegrendszerre gyakorolt hatásaira: a különféle gyógyszerek depresszió esetén sokszor valóban segíthetnek, az egészséges embernek azonban nem lesz tőlük jobb kedve.

A máj- és epeműködés befolyásolása: A máj a közti anyagcsere legfontosabb szerve, és így nagy szerepe van a méregtelenítésben is. Amennyiben a máj megbetegedése bekövetkezik, úgy májvédő gyógynövénnyel kell a májon segíteni. Az epe a májban keletkezik, és a kis epekapillárisokon keresztül jut az epehólyagba, amelynek fő feladata a híg, folyékony, sárgás, frissen termelt epe tárolása és sűrítése. étkezés során, amikor zsiradék kerül a gyomorba, zöldes színű, sűrűbb epét lövell a patkóbélbe. Az epe a zsírokat kisebb részecskékre oldja, illetve a zsírbontó enzimet aktiválja. Epeváladék nélkül a zsírok emésztése elképzelhetetlen lenne. Ha a máj nem termel elegendő epét, komoly emésztési panaszok jelentkezhetnek: felhasi fájdalom, teltségérzet, puffadás, hányinger, hányás.

Az oregánóolaj epehólyag-gyulladás és epeköves gyulladás esetén is használható. Kiegészítőként alkalmazható a cukorszintet és a vizelettermelést csökkentő kúrákban, cukorbetegségnél, magas koleszterinszintnél. Nagyon jó hatása lehet a máj és az epe vírusos megbetegedéseit követő időszakban, főként a bacilusok és a gombák által termelt kémiai mérgező anyagok eltávolításában. Nyiroktisztító hatása kihasználható különféle betegségeknél, például a reumánál vagy a köszvénynél.

Az oregánó alkalmazása külsőleg

Az oregánó közvetlenül a problémás területen alkalmazható naponta egy-két alkalommal bedörzsöléssel, illetve ecsetelve. Fontos szabály itt is, hogy amennyiben rendellenes reakciók (viszketés, bőr kipirosodása stb.) lépnek fel, alkalmazását meg kell szakítani. Szembe, illetve a genitáliákra nem kerülhet!

Használata során a belőle készült főzetet, illetve olaját alkalmazzák leggyakrabban. Utóbbi hatóanyag-tartalma jóval magasabb a hagyományos formákhoz képest.

Megfelelő módon alkalmazva az alábbi betegségekesetén lehet hatásos külsőleg:

-        láb és körömgombásodás,

-        lábujjak közötti kipállás,

-        rovarcsípés,

-        horzsolások, apróbb sebek,

-        nyáktömlőgyulladás,

-        fülfertőzések (csak a fülkagylón, nem a fülcsatornában),

-        ínyfertőzések,

-        fogfájás,

-        bőrfertőzések,

-        a nyálkahártyák fertőzései,

-        zsíros és pattanásos bőr,

-        fekélyek,

-        övsömör,

-        ekcéma, bőrviszketés,

-        fejkorpásodás.

Nem fertőző kiütésekre, sebkezelésekre és ekcémás területekre is alkalmazható elsősorban külsőleg!

FIGYELEM! Tilos a bőr kezelése bőrrák, anyajegy, májfolt és nagyobb szemölcsök esetében.

Az oreganóolaj alkalmazása:

Külsőleg 10-20 csepp naponta, ecsetelésre, bedörzsölésre;

Belsőleg naponta 3-5 alkalommal, alkalmanként 4-5 csepp folyadékba (vízbe, gyümölcslébe) keverve.

FIGYELEM! A fenti megállapítások összessége nem hivatalos szerv által kiadott szakvélemény. A termék alkalmazása nem helyettesíti a szakorvos véleményét és az orvos által előírt kezelést.

Irodalom:

Magyar

1.      Szabó László Gy., Fitoterápiai útmutató. Melius Alapítvány 1991, Pécs

2.      Szabó László Gy.: Teadrogok a fitoterápiában. Pécs Baksa 2000. BORNUS Nyomda

3.      Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények. MEZOGAZDA Könyvkiadó, Budapest, 2000.

4.      Pécs Héthelyi B. éva, Szabó L. Gy., Domokos J., Rapavi E., Blázovics A.:  Evidence Based Medicine a fitoterápiában. Magyar Szabad gyök Kutató Társaság I. Kongresszusa, Pécs, 2001. április 5-7.

5.      Héthelyi B. éva, Szabó L. Gy., Domokos J.: Illóolajos gyógynövények összetevőinek meghatározása kapillár-gázkromatográfiás (CGC) módszerrel és értékelésük antioxidáns jellegük szempontjából. A Magyar Szabad gyök Kutató Társaság és az MSD Centrum rendezvénye. Szentkirályi u. 46. 2001. október, 24.

Külföldi

6.      Akgul A, Kivanc M. Inhibitory effects of selected Turkish spices and oregano components on some foodborne fungi. Int J Food Microbiol. 1988;6:263-268.

7.      Ponce MM, Navarro AI, Martinez GMN, et al. In vitro effect against Giardia of 14 plant extracts. Rev Invest Clin 1994;46:343-7.

8.      Stiles JC, Sparks W, Ronzio RA. The inhibition of Candida albicans by oregano. J Applied Nutr 1995;47:96-102.

9.      Force M, Sparks WS, Ronzio RA. Inhibition of enteric parasites by emulsified oil of oregano in vivo. Phytother Res. 2000;14:213-214.

10.  Lambert RJ, Skandamis PN, Coote PJ, Nychas GJ. A study of the minimum inhibitory concentration and mode of action of oregano essential oil, thymol and carvacrol. J Appl Microbiol . 2001;91:453-462.

11.  Ragland D, Schneider J, Stevenson D, Hill MA. Oregano oil as an alternative to antimicrobials in nursery diets. J Swine Health Prod. 2007;15:346–351.

12.  Gertsch Jürg; Leonti Marco; Raduner Stefan; Rácz Ildikó; Chen Jian-Zhong; Xie Xiang-Qun; Altmann Karl-Heinz; Karsak Meliha; Zimmer Andreas: Beta-caryophyllene is a dietary cannabinoid. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 2008;105(26):9099-104.

13.  Steffens S, Veillard NR, Arnaud C, Pelli G, Burger F, Staub C, Karsak M, Zimmer A, Frossard JL, and Mach F. Low dose oral cannabinoid therapy reduces progression of atherosclerosis in mice. Nature 2005, 434: 708-9.

14.   Ellen J. Kamhi Ph. D., Oil of Oregano

Internet

15.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Szurokf%C5%B1

16.  http://egeszseg.origo.hu 2008. szeptember 02.

17.  http://www.sciencedaily.com/releases/2001/10/011011065609.htm

18.  http://www.diagnose-me.com/treat/T223028.html

19.  http://www.thepowermall.com/oreganoproducts/faq.htm#1

20.  http://www.uncleharrys.com/infobase/product/oregano.php


 

„Betegségeink 90 %-át megisszuk”
(Louis Pasteur)

A folyékony stabilizált oxigén oldat
A víz- és oxigénterápiák összehasonlítása

Dr. Kohán József cikke megjelent a Nutrition & Health című lapban.

 




A víz az élet bölcsője -  szoktuk mondani. A földfelszín 71 %-át tenger borítja, s ez a mintegy 1,3 milliárd km3-nyi víztömeg határozza meg a földi életet. Azonban nem mindig volt a bolygónkon víz.

4,6 milliárd éve a Föld egy por- és gázfelhőkből összesűrűsödött golyó volt, légkörét főleg hidrogén, széndioxid és szénmonoxid alkotta. Ezt az „őslégkört” a napszél sodorta el, majd a földkéreg megszilárdulása után az alóla előtörő széndioxid, nitrogén, kéndioxid és vízgőz alakította a környezetet úgy, hogy a lehűlés kapcsán savas esőként lecsapódva létrehozta a tavakat, tengereket, óceánokat.

Ekkor a légköri szabad oxigén csupán nyomelem volt. A tengerek több mint 10 méteres mélyében lassan kifejlődő planktonok, moszatok, algák, később a zöld növények viszont hamarosan egyre több oxigént bocsátottak ki, ami az ibolyántúli sugarak hatására ózonmolekulákká változtak. E molekulák hatásos védelmet nyújtottak az UV-sugarak további roncsoló hatása ellen, és amikor a légkör oxigéntartalma elérte az 1%-os értéket, a vízfelszín alatt már 30 cm-re egyre több élőlény alakult ki.

A „légzés” formái a 4 milliárd évvel ezelőtti erjedéstől a 3 milliárd évvel ezelőtti anaerob fotoszintézisen, továbbá a 1,5 milliárd évvel ezelőtti aerob fotoszintézisen keresztül a mintegy 500 millió éve kialakult aerob légzésig fejlődtek. Utóbbi felfedezésében Otto H. Warburg munkásságát kell kiemelnünk, de a szintén Nobel-díjas Szent-Görgyi Albert sem csak a C-vitamin felfedezéséért kapta kitüntetését, hanem ahogy az indoklás fogalmaz: "A biológiai oxidációs folyamatok felfedezéséért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére". A Szent-Gyögyi-Krebs-ciklus az a körfolyamat, ahol minden tápanyag lebontási útvonala összefut, belőlük széndioxid, az oxidáció során elektronok és protonok, azaz hidrogének (pontosabban hidrogén magok) képződnek.

A földi élet kialakulása során az óceánokban, tengerekben élő növények – elsősorban moszatok, algák – hatalmas össztömegű testüknek felépítéséhez CO2-ot vonnak ki a felszínhez közeli vizekből, aminek utánpótlása a levegőből történik, és O2-t bocsátanak a légkörbe. Ha az óceánokban megszűnne az élet, a Föld légkörének széndioxid-tartalma a jelenleginek (ami kb. 0,03 %) a háromszorosára nőne.

A Földön előforduló több mint 90 elem közül 62 a tengerben is előfordul. A 40.000 billió tonna só 99,8 %-át azonban csak 13 fő komponens teszi ki. 75 % az emberi élet számára nélkülözhetetlen NaCl (konyhasó). A hegyekből kioldott ásványok tovább növelik a tengerek sótartalmát, amit a jégkorszak idején a szárazföldeken megkötött, megfagyott víz hiánya miatti tengerszint-csökkenés is fokozott.

Az említett adatok ismeretében igen meglepő, hogy ennek az óriási víztömegnek csak mintegy 0,1 %-a használható fel ivóvízként, és az ismert ipari, mezőgazdasági, háztartási szennyeződések miatt ez is egyre mérgezettebbé válik. Emellett a légköri, meteorológiai viszonyok változása a Föld újabb pontjain hoz létre egyre terjedő sivatagokat.

úgy tűnik, az élet a Földön a két legfontosabb elem, az oxigén és a hidrogén jegyében zajlik, melyek közösen egy ugyancsak különleges molekulát, a vizet hozzák létre. általánosságban elmondhatjuk, hogy ha a sejtekben, szövetekben oxigéntöbblet van, az oxigén elektronlopó (oxidáló) tulajdonsága miatt ott negatív töltésű elektronokból is több van – az egészség dominál. Ha a pozitív töltésű protonokból, azaz a hidrogéntúlsúly van a rendszerben – az betegségekhez vezet. Az előbbi állapotot mondjuk lúgosnak, utóbbit savas hatásnak.

A folyékony stabilizált oxigén abban tud segíteni, hogy gyorsan és tartósan képes megemelni a sejtek oxigénszintjét, s ezáltal javítja azok tökéletes működéséhez szükséges oxidációt, mely energianyerésük legfontosabb eleme. Másrészt pedig biztosítja a szükséges elektron-transzportot az élettani, biokémiai folyamatokhoz. Ez a magyarázata. Miért áll meg az élet kb. 3 perc múlva oxigénhiány esetén – megszűnik az elektronok vándorlása, azaz a bioáram.

Az élet - víz és oxigén

A víz az élő sejtek igen fontos alapanyaga, hiszen a sejthártyán belül ebben „úszkálnak” a sejt alkatrészei, a sejtmag, a mitokondiumok, a különféle enzimek stb. Az ún. intercelluláris (sejtek közötti) állomány pedig szintén főként vízből áll. Ebből a szempontból „leghígabb” részünk a vér és a nyirok. E nedvek éppen a vízmolekulák aszimmetrikus, „bipoláris” felépítése miatt különféle anyagokat képesek feloldani, szállítani.

A víz sűrűsége 4°C-on maximális, 20 °C-on 998,2 kg/m3. Amikor a víz megfagy, a hidrogénkötések segítségével egy tetraéderes szerkezet alakul ki, amelyben a térkihasználás elég rossz, így nagy hézagok, üregek vannak benne. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal). Ezért úszik a jég a vízen. A jég 9-féle módosulatban kristályosodik ki.

Gőzállapotban a molekulák magányosak. Folyadék állapotban azonban néhány vízmolekulából álló csoportok alakulnak ki. A jelenség magyarázata a vízmolekula polaritásában keresendő. A poláris kötésekben levő H atomok (amelyek részlegesen pozitív töltésűek) és egy szomszédos vízmolekula (negatív töltésű) nemkötő elektronpárja között vonzóerő alakul ki. Ez a molekulák közötti kölcsönhatás a hidrogénkötés. A hidrogénkötés miatt két szomszédos molekula 1,76 × 10-10 m távolságra közelíti meg egymást.

A víz a periódusos rendszer VI. főcsoportjában található oxigén és a legkisebb kémiai elem, a hidrogén vegyülete. A vízmolekula V-alakú és ún. AX2E2 típusú, amely azt jelenti, hogy egy központi atomhoz (oxigén) két ligandum (hidrogén) és két elektronpár kapcsolódik.

Az oxigén elektronszerkezetét (1s2 2s2 2p4) tekintve a vegyértékhéjon levő 6 elektronból egy-egy kötést létesít egy-egy hidrogénatommal, a maradék 4 pedig két, kötésben részt nem vevő (nemkötő) elektronpárt alkot. A két nemkötő elektronpár két molekulapályát jelent. A vízmolekula szerkezetét a metán (VRML modell) (CH4) tökéletes, tetraéderes (kötésszög kb. 109,5°) szerkezete alapján lehet megérteni.

A víz esetén is négy "objektum" kapcsolódik a központi atomhoz, csak ez esetben a négy objektum nem egyforma. A két nemkötő elektronpár (negatív töltése miatt) taszítja egymást és térigénye is igen nagy. A kötések polaritása a vízben két tényezőnek a következménye: az oxigén és a hidrogén elektronegativitása közötti különbség, másrészt a vízmolekula V-alakja. Az oxigén ugyanis jobban vonzza a kötésben levő elektronokat mint a hidrogén, de ha a molekula egyenes lenne, a két oldalra irányuló hatás kioltaná egymást. Ugyanígy a két O-H kötésben levő töltéseltolódás (poláris kötés) polárissá teszi a molekulát is. Az atomok között poláros kovalens kötések kötéstávolsága pedig 0,96 x 10-10 m.

A vízmolekula aszimmetrikus, dipólus jellege miatt van egy pozitív és egy negatív vége. Ennek köszönhetően az ionos vegyületeket (pl. a konyhasót - NaCl) rendkívül jól oldja. Ionosan disszociálnak benne bizonyos anyagok. A víz mindent old, ami képes a hidrogénhíd-kötésben részt venni.

Az utóbbi idők felfedezése, hogy a víznek van egy negyedik halmazállapota 0 és 60 oC között, amit „folyékony kristály” halmazállapotnak neveznek. Ez az a szerkezeti forma, ami a tengerekre és az élő szervezetek mindegyikére jellemző. Ebben a halmazállapotban a víz különleges, mágneses töltéssel rendelkezik, amely talán a „molekuláris kommunikáció” alapvető bázisa.

Az emberi szervezet közel 70%-át kitevő víz dipólus molekulákként viselkedve minden aniont és kationt egyedi rácsszerkezettel veszi körül, ún. víz-klasztereket alkotva, amelyek természetesen jóval nagyobb teret töltenek ki, mint az oldott részecskék magukban. A víz-klasztereknek is megvan a saját rezonancia-frekvenciájuk. Ennek segítségével lebonthatóak, és az esetlegesen jelenlévő kártékony anyagok így felszabadíthatóak, s ki tudnak ürülni a szervezetből.

érdekes jelenség, hogy ezek a víz-klaszterek akkor is megmaradnak, ha egyébként a részecske, amely köré épültek, már kioldódott. Ilyenformán a víz egyfajta információhordozóként értelmezhető. A víz egyetlen köbcentiméterében több adat tárolódhat így, mint a valaha is épített legnagyobb számítógépben. Az oldott anyagokra való "emlékezés" nagy szerepet játszik többek között az allergia kialakulásában is. Ezért nem elegendő önmagában csak az allergént eltávolítani a szervezetből, "törölni" kell a rá vonatkozó információt is. Ezt legegyszerűbben a biorezonancia-terápia segítségével tehetjük meg. Az így végzett elektron-perturbáció, azaz az elektronok elrendezése az élő szervezetben, végső soron valamennyi terápia lényege, melynek során a molekulák rendezettsége megszünteti a kóros állapotokat.

A víz klaszter-elrendeződése ad lehetőséget arra is, hogy benne akár a szokásosnál nagyobb mennyiségű oxigéngázt nyelessünk el. Ehhez persze különleges elektrosztatikus töltés szükséges, mely alkalmazásával gyártják a folyékony stabilizált oxigén oldatot is. A vízmolekulák közti térbe így a szokásos 5-12 ppm helyett akár 250 000 ppm oxigén is besűríthető, mely az atmoszférikus nyomás esetén nem távozik az oldatból, csak ha a kötéseket a gyomorsav felszakítja.

Ismét a közelmúlt felismeréses az a tény, hogy a vízmolekulák mérete és kristályos szerkezete nem egyforma, így azok élnek egészségesebben és tovább, akik a kisebb és rendezett molekulájú vizet fogyasztják (Masaru Emoto).

Az élő szervezetek mintegy 75-98 %-a víz. Legtöbbet a medúza, legkevesebb vizet pedig például a fogak tartalmazzák. A víz két eleme közül nagyobb molekulasúlyú az oxigén, így testtömegünk 65 %-a e számítások alapján oxigén, és „szénalapú” testünk 18 %-a csupán maga a szénatom.

A víz és az oxigén fontosságát az is jelzi, hogy amíg az ember kb. 40 napig bír élelem nélkül életben maradni, víz nélkül csak 2-3 napig (hőmérséklettől függően), levegő (oxigén) híján pedig csak kb. 3 percig (agyhalál!).

A növények az eső, hólé talajból történő felszívásával jutnak vízhez. Az állatok és az ember a vízgyűjtők, patakok, folyók, tavak vizét fogyasztják, emellett a táplálék víztartalmát is természetesen feldolgozzák. Egy átlagos, 75 kg-os felnőttnek naponta 2-2,5 liter víz a szükséglete, mert párolgással, kilégzéssel s legfőképpen vizelettel és széklettel kb. ennyi eltávozik a szervezetből.

A víz minősége igen fontos. Nem tud a szervezet megszabadulni az ivóvíz, étel magas só- és ásványanyag koncentrációjától – például halálos adag egyetlen pohár tengervíz is a hajótörötteknek. Desztillált vizet pedig éppúgy kockázatos nagy mennyiségben fogyasztani, mert „kihígul” testünk valamennyi víztere.

A ma emberének a vizek szennyeződésével is szembe kell néznie. Főként ipari és mezőgazdasági vegyszerek teszik tönkre a felszíni vizeket, de a kerti emésztőgödrökből is szivárognak be szappanok, sók, baktériumok az ivóvízhálózatba. A palackozott ásványvizeink szavatossága fél - egy év.

Mit igyunk hát? Folyékony stabilizált oxigén, OxyMax-et.

De nézzük, milyen vizek is vannak, és mi jellemzi őket?

Természetes vizek

•    Esővíz

Gyakorlatilag desztillált víz, azonban a levegő szennyezettségétől függően gázok nyelődhetnek el benne, így savas is lehet.

•    Hólé

Az esőhöz hasonlóan desztillált víz, azonban a levegő szennyezettségétől függően szintén gázok nyelődhetnek el benne, így ez is lehet akár savas.

•    Talajvíz

A talajba szivárgó víz mindig feloldja a benne lévő sókat, szennyeződéseket is, melyek lehetnek természetes alkotórészek (pl. arzén) és mesterséges anyagok (pl. rovarirtók, talajfertőtlenítők, műtrágyák stb.). Ezáltal a talajvíz általában alkalmatlan emberi fogyasztásra, kivéve az érintetlen területeket, ahol az őslakók (busmanok, aboriginalok) gyakorlatilag csak ehhez jutnak hozzá a sivatagokban, s akkor is csak ritkán.

•    Felszíni vizek

Ide tartoznak az összegyűlő vízből kialakuló pocsolyák, a csordogáló patakok, folyók, folyamok, az ezek vizéből létrejövő tavak a tengerek és az óceánok. Az első három ún. édesvíz, míg a sók koncentrálódása, az elfolyás megszűnése miatt a Földet legnagyobb részében borító tengerek, óceánok sósvizűek.

•    Forrásvíz/ásványvíz

Természetes eredetű víz, mely az összegyűlő csapadékvízből a felszínre tör.  ásványtartalma 1gramm/liter alatt van. A kereskedelemben gyakran a forrásvizeket ásványvíznek jelzik. Számunkra ez az ásványokban szegény, természetes, nem kezelt, szénsavmentes víz a legjobb ivóvíz. Ha lehet, a 0,5 gramm / liter = (500 mg / liter) alatti ásványtartalommal rendelkezőt fogyasszuk! Ez a víz rendelkezik azon biofizikai tulajdonságokkal, amik szervezetünk számára fontosak: elektromágneses frekvencia és rezgésminta.
Különösen az igen mélyfúrású vizek ásványanyag-tartalma magas, mely nem kívánatos, és fokozhatja a kőképződést, míg pl. a glaubersós (nátriumszulfátos) ásványvizek éppen kőoldó hatásukról ismertek.
Szervezetünk a szükséges ásványi anyagokat a táplálékból veszi fel és nem a vízből. Egyetlen funkciójának ellátásához sem szükséges az ásványok vagy egyéb oldott anyagok jelenléte a vízben. Ezért aztán az ember élete során ásványok formájában kb. 80 kg kőzetet iszik meg, amely csak keresztülmegy a testén.

Fontos, hogy különbséget tegyünk szerves és szervetlen kötésű ásványok között! Szervetlen ásványok találhatók a földben, a kőzetekben és így az ásványvizekben is. Az emberi szervezet azonban úgy működik, hogy csak azokat az ásványi anyagokat képes hasznosítani, amelyeket a növények a talajból felszívnak, és fotoszintézis útján szerves kötésbe rendeznek.

•    Gyógyvíz:
Természetes eredetű magas ásvány tartalmú víz. Bizonyítottan gyógyító hatású. A gyógyvizet kúraszerűen és csak a meghatározott időtartamon keresztül fogyasszuk! Nem helyettesítheti az ivóvizet. Speciális gyógyvizek, melyek magas hőfokon törnek fel a mélyből, a hévizek. Mind fürdő- mind ivókúraként használatosak.

•    Kútvizek:

A kútvíz fogalomkörébe különféle vízforrások vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize.

Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére általánosan használt vízforrás. összetétele nagyon változatos. Nitrát-tartalma gyakran nagy, ami – növényi tápanyagokról lévén szó – az öntözésben hasznos. öntözésre csak a nátriumsókban és az össz-sótartalomban gazdag kútvíz nem használható. Ivóvízként nem ajánlott.

Az artézi kutak mélyfúrásúak, a mélyben összegyűlő rétegvízből táplálkoznak, és a víz magától a felszínre tör. A víz hőmérséklete meleg, ritkán a káros hőmérsékleti értéket is elérheti. Ilyenkor csak víztárolóba gyűjtve, lehűlve használható öntözésre. Ivóvízként fogyasztható.

A csőkút sekélyebben elhelyezkedő rétegvízből vagy talajvízből is nyerheti vizét. A 10–50 m mélyből szivattyúval felhozott víz hideg. A folyók hordalékára települő csőkutak vize általában jól használható, egyes körzetekben azonban sótartalma nagy lehet. Ivóvízként fogyasztható.

Kezelt vizek

•    Vezetékes víz

A régi, római aquaductus vízvezetékek a természetes környezetből fakadó, kőből épített vezetékhálózattal elvezetett a friss víz folyamatos pótlását tették lehetővé nagy távolságokra is. A víz a gravitáció törvényei szerint jutott el a felhasználás helyére. Gyűjtése szintén természetes körülmények között zajlott, vagy forrásvízből nyerték, vagy esővízgyűjtő ciszternák felhasználásával. A víz a szabad levegővel érintkezve oxigénnel dúsult, a napfény fertőtlenítette, és a kőzetekből kioldott kevés só jellemezte.

•    Csapvíz

A különböző vezetékek (vas, ólom, réz, cement (eternit), műanyag (PVC) zárt, így a környezetből bekerülő szennyeződések elkerülésére alkalmas szállítást tettek lehetővé. A hálózatokban a vezeték anyagából történő anyagkioldás azonban mindig is problémát jelentett, s emellett a napfény hiánya számos kórokozó megtelepedését tette lehetővé a csövekben a fertőtlenítőszerek alkalmazása ellenére is. A fertőzések mégiscsak jelentkező előfordulása mellett a korrózió és a vízkőlerakódás is állandó problémát jelent.

A vízművek egyébként mindenütt csak bizonyos minimum-szabványnak megfelelően kezelik a vizet. Készleteinket azonban több mint 60 000 különféle vegyi anyag szennyezi. Rendkívül nehéz és költséges valamennyit kivonni a jelenleg használt, elavult és gyengén finanszírozott vízszűrő rendszerekkel. Az amerikai Természetvédelmi Tanács (Natural Resources Defense Council) legfrissebb jelentése szerint víztisztító üzemek több mint kétharmada elavult.

Louis-Claude Vincent, francia vízmérnök arra a következtetésre jutott, hogy valami összefüggés lehet a vízben lévő klór és a betegségek között. Vincent a klór oxidáló tulajdonságaiban kereste, és találta meg az okot. Rendkívüli intuícióval megsejtette, hogy a vizes oldatok biológiai tulajdonságait az elektromos részecskék egyensúlya határozza meg.

A vízben lévő hidratált proton H+ (amelyik H3O+  lesz) és a redukáló anyagokból származó elektron e- egymás hatását kiegészítik. Ehhez járulnak még hozzá az oldott elektrolitokból származó kationok és anionok. A proton egyensúlyokat a pH, az elektron egyensúlyokat az rH2, az ionerősséget pedig az oldat elektromos ellenállása r (ejtsd ró!) jellemzi. Elég ezt a három tényezőt egy térbeli koordináta rendszer tengelyeire felvinni, és kész a háromdimenziós, Vincent-féle diagramm, amiből a sejtek életképessége is kiszámolható.

•    Pi-víz
A japán tudós, prof. Shoi Yamashita 1964-ban felfedezte, hogy az "élő víz" mely a növényekben található, biológiai és fizikai szempontból jelentősen különbözik az általánosan felhasznált ivó- és forrásvizektől, és nagyon hasonlít testünk saját sejtvízének összetételére.
A különbség a biológiailag aktív sejtfolyadék és a normális víz között annak fizikai felépítésében, molekuláinak térbeli elrendeződésében (geometriájában) rejlik. Ennek a rendezettségnek (klasztereknek) a zavarása betegségekkel van összefüggésben.

A szűrőkön keresztül történő tisztítás mellett a természetes vizek kőzetekkel való érintkezését hivatott pótolni a különféle köveken való átfolyatás. Ennek eredményeként a víz energetikailag feltöltődik, és közelít a nagy tisztaságú, természetes vizekhez, a forrásvizekhez.

Ha közönséges csapvizet a periódusos rendszer elemeit jelentő kerámiákon folyatják keresztül, különleges hatású vízhez jutnak, amit pi-víznek, mindennapi szóhasználatban életvíznek neveztek el. Prof. Shoi Yamashita elnevezte ezt az "élő vizet" PI®-víznek, melyet aztán 1985-ben világszerte, mint márkajegyet jogilag levédettek.

érdemes megjegyezni, hogy a pi-víz felforralásához kevesebb idő szükséges, és ehhez 8,2 százalékkal kevesebb hőenergia szükséges. A pi-víz - szemben a csapvíz 0 Celsius-fokon történő megfagyásával szemben - mínusz 1oC és mínusz 7oC között fagy meg. Ekkor kezdenek vékony jégtűk kialakulni benne. A teljes megfagyás mínusz 7 Celsius-fokon történik meg. Ha azonos tömegű és azonos hőmérsékletű jégdarabokat veszünk, a csapvízből készültek rövidebb idő alatt olvadnak el, mint a pi-vízből készült jégdarabok.

A pi-vizet az emberek két fontos tulajdonsága miatt vásárolják. Az egyik: állítólag tartalmaz egy pi-energiának nevezett energiafajtát. Ennek köszönheti számos jó tulajdonságát, például azt, hogy meghosszabbítja az életet. A másik: még a pi-energiától függetlenül is tisztább és egészségesebb a csapvíznél, mert speciális szűrési eljárással a szennyeződések nagy részét eltávolítják belőle. (A szerző elektrolízises vizsgálattal talált olyan Pi-vizet, mely szennyezettebb volt a csapvíznél is.)

Emberi vonatkozásban - bár a pi-víz nem gyógyszer - optimális egészségmegőrző állapot kialakítására képes. Csökkenti a stressz-érzékenységet. Hatására a sportolók fizikai, pszichikai és stressz tűrő képessége fokozódik. Az életvíz bizonyos idegrendszeri betegségeket is helyreállít. A kutatók állítása szerint, akik gyermekkortól kezdve fogyasztják, igen aktív, hosszú és egészséges életre számíthatnak. Készülnek kozmetikumok a bőr tökéletes regenerálására, a ráncok megszüntetésére a pi-vízzel, sőt olyan is, amelynek nyomán a sebek hegmentesen meggyógyulnak. Az életvizet rendszeresen fogyasztók nem kapják meg az influenzát, és ellenállóak lesznek a fertőző betegségekkel szemben. Az életvízzel sikeres kísérleteket folytatnak a rákos megbetegedéssel szemben (Japánban, USA-ban).

•    Desztillált víz

Az oldott sók eltávolításával együtt a tökéletes biológiai tisztaságot, csíramentességet biztosítja. A víz felforralásával majd a vízpára lecsapódásával állítják elő. Mivel az esővíz is desztillált víz, tulajdonképpen nem lehetne kifogásunk fogyasztása ellen, azonban a sejtek kihígításával mégiscsak problémát jelenthet hosszú távú, állandó fogyasztása.

Dr. O. Z. A. Hanish szerint azonban: „A desztillált víz mindig be fogja bizonyítani rangját, miszerint a desztillált víz az egészség itala. Ha 10 héten át naponta 1 pohár desztillált vizet iszunk 1 teáskanál citrom vagy szőlőlével, már nagyon sokat tettünk az egészségünkért.“

A desztillált víz, mely semmiféle életcsírát, életszervezetet, kemikáliát, stb. sem tartalmaz. Ennek azonban valódi desztillált víznek kell lennie, a forralt víz nem megfelelő, nem elegendő. A desztillált víz tehát olyan kicsapódó vízgőz, melyben semmiféle életlehetőség sincs, vagy akár bármi kifejlődésének a lehetősége is kizárt. Ezért hívják holt víznek. Az ilyen víz azonban nem is tud lerakódásokat létrehozni a szervezetben, hanem csupán egyetlen tulajdonságát fejti ki: nehézségét.

Nehézsége folytán (filtrációs) nyomást gyakorol a vérben felgyülemlett szervetlen ásványi anyagokra, savakra, ill. minden idegen anyagra, elemre, melyek a vérbe kerültek, és a szerveket gyengítik, vagy megbetegítik. A víz 10-20 percen belül kifejti hatását a vérre, úgymond átnyomakodik az egész szervezeten.  A vízkúra alkalmával gondoskodni kell arról, hogy ez a nyomás folyamatos legyen, azaz a nap folyamán ismételten, újra és újra inni kell a desztillált vizet.  így már viszonylag rövid idő múlva sok méreganyagtól szabadulunk meg.

Ezt a sikert azonban ásványvizekkel, bármilyenek legyenek is, vagy gyógyvizekkel, származzanak bármilyen gyógyforrásokból, nem tudjuk biztosítani. Ezek fajtájuktól függően hatást gyakorolhatnak például a májra, a vesére vagy bármelyik más szervre. Az ásványvizeknek 3-4 órára van szükségük, míg áthatolnak a szervezeten, második hátrányuk pedig, hogy lerakódásokat hoznak létre a testben.

•    Ionizált víz
A víz ionizációja kapcsán savas és lúgos víz jön létre.
A savas víz molekuláinak egy oxigénje és három hidrogén atomja lesz (H3O+). A lúgos oldalon maradónak egy oxigén és egy hidrogén atomja marad (OH-). A lúgos oldalon lévő oxigén csak egy hidrogént köt meg, és marad egy szabad töltése (-). Ez teszi alkalmassá, hogy a szervezetben lévő szabadgyököket (töltéshiányosak) megkösse, és azok kémiai reakcióképességét lelassítsa, azaz neutralizálja. A csapvíz- vagy az ásványvíz-fogyasztásnál lényegesen különböző hatást vált ki az alkáli (lúgos) ionizált víz fogyasztása. Az ionizált, lúgos víz felszívódása egy percen belül megkezdődik.

A negatív ion terápia, mely a szervezetet mellékhatások nélkül tölti energiával, és minimum 30%-kal effektívebben tisztítja az érpályát. Ez a tisztítás az egész szervezetre kihat. Az egyéni beállítástól és állapottól függően negatív és pozitív ionok megfelelő arányát alkalmazza. Az elektrolízist előállító eszköz tisztítja az egész szervezetet - méregtelenít, savasít, vagy lúgosít.

Az ionizált víz használatakor egy tengerparthoz vagy vízeséshez hasonló, negatív ionokkal teli közeg keletkezik, amely közismerten jótékony hatású szervezetünkre. Ilyenkor természetes védekező rendszerünk aktivizálódik, megerősödik, így nehezebben betegszünk meg, illetve a meglévő állapot a maximálisan elérhető energiaszintet éri el. A kiválasztó funkciók erősödnek, a fájdalmak csillapodnak, a szervezet erős regenerálódása figyelhető meg.

Az ionizált víz terápia alkalmazásával a vízben elektrolízist hoznak létre, így egyfajta biorezonanciát vezetve végig a kezelt személy testén. Ez a kezelés egy lábfürdőhöz hasonló eszközzel történik, ahol testünk kiterjesztéseként funkcionál az áztatóvíz, melybe bőrünkön keresztül - mintegy vékony membránon át – a biostimuláció hatására megindulnak a salaktalanító folyamatok. A terápia elektrolízisen keresztül ionokat áramoltat a vízbe, ezek képesek a bőrön keresztül bejutni a szervezetbe, majd ott a sejtek oxigén és tápanyag felvételét segíteni.

Az öregség alapjában véve a savas salakanyagok által okozott folyamatos mérgeződés, s az ebből következő károk és hiányállapotok összessége. A szervezet vegyi folyamatainak szempontjából az öregedés nem más, mint az ásványi anyagok fölemésztése savközömbösítés céljából. A tudományos kutatások szerint a negatív ionok növelik a sejtek oxigén megkötő képességét. A sejtek jobb oxigén ellátása pedig fontos az egészség megőrzésében, így járulnak hozzá a méreganyagok kiürüléséhez, a savas hatás csökkenéséhez, egészséges vértestek képződéséhez.


•    Fordított ozmózissal szűrt víz
A víz nem azért van, hogy különböző élősködőket és szennyezőanyagokat juttasson a szervezetbe, hanem hogy ezeket - oldószerként - segítsen onnan eltávolítani. A fordított ozmózisos eljárással működő víztisztítók kb. 99%-ban eltávolítják a csapvízből a különböző vírusokat, baktériumokat, valamint a szennyezőanyagokat és vegyszereket. Ezeknek a víztisztítóknak a használata ráadásul nagyon gazdaságos, mivel egy liter kristálytiszta víz előállításának költsége csak néhány forint.

A fordított ozmózissal működő víztisztító olyan szűrőnek fogható fel, amelynek a nyílásainál a baktériumok 1000-szer, a vírusok 100-szor nagyobbak. A berendezés öntisztító, szennyeződéseket nem halmoz fel. A szennyeződés eltávolítása a nyomástól és a víz összetételétől függően akár 99,8 %-os lehet.
Az ozmózis folyamán a víz átszivárog egy félig áteresztő membránon, amely megakadályozza az ásványi anyagok és egyéb összetevők áramlását az oldatok között. Az ozmózis az élő szervezetek egyik alapvető működési eleme. Az ozmózis elvét felhasználják víztisztításra, vegyi anyagok kezelésére, illetve ipari folyamatokban. Ha egy membránnal elválasztunk két vizes oldatot, akkor a tiszta víz a membránon keresztül elkezd áramlani az alacsony koncentrációjú oldat felől a magasabb koncentrációjú oldat felé. Az oldószer - a tiszta víz - áramlása megállítható, sőt meg is fordítható, ha növeljük a nyomást a magasabb koncentrációjú oldat oldalán. Ez a fordított ozmózis.

A fordított ozmózis membrán rendszerint csak egy alkotórésze a tipikus fordított ozmózisos vízszűrő egységnek, ami általában négy fő egységre tagolódik:

A rendszer első fokozata egy 5 vagy 20 mikronos előszűrő, amely kiszűri a lebegő szennyeződéseket, mint a por, rozsda, föld stb. Vannak olyan rendszerek, amelyekben két előszűrőt (egy 20 és egy 5 mikronos), valamint egy aktív szenes szűrőt is használnak előszűrőként. A második fokozat a fordított ozmózis membrán - a vízszűrő szíve -, amely eltávolítja a vízben oldott vegyi és biológiai szennyeződések 99%-át. A víztisztítás valójában itt történik. A szűrés harmadik fokozatában egy aktív szenes szűrőn megy keresztül a víz, amely a maradék oldott anyagokat is megköti, és kellemesebb ízt és illatot biztosít a víznek. Végül a berendezésekhez általában tartozik egy víztároló tartály is.

A berendezés megbízható megoldást kínál az arzén, nitrát, ólom, azbeszt, klór, vízkő, nehézfémek vegyszerek, rákkeltő anyagok, vírusok, baktériumok kiszűréséhez. Saját, megbízható ivóvíz-forrást kínál.

•    Ezüst-kolloid víz

A jó minőségű elektrolízises ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésű ezüst ionokat (ezek nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésű ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik sohasem ülepednek le, állandó Brown-mozgásban vannak. Tudományosan bizonyított, hogy az ilyen kolloid szemcseméretű ezüst rendkívül hatásos baktérium, vírus, mikroba pusztító. Egy antibiotikum legjobb esetben is csak féltucatnyi organizmust képes elpusztítani, az ezüstkolloid viszont közel 650-et. (forrás: Science Digest magazin, 1978 március)

Az ezüst fertőtlenítő hatása miatt még a közelmúltban is kötelező volt a desztillált vízben ezüstlapot tartani, hogy sterilizálja a desztillált vizet. Az USA-ban, a sebészeti és az égéskezelő klinikák 70 %-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint a kolloid ezüst (ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelen van), nélkülözhetetlen a szervezet védekezési rendszerében. Számos írás számol be a kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is, többnyire fertőző, vagy vírusos betegségeknél, pl herpesz, gombásodás, candida, szifilisz, őzkullancs okozta Lyme-kór stb. ellen igen hatásos.

Emellett Dr. Robert O. Becker jelentése szerint igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb csontgyógyulást eredményezve, továbbá elősegíti a bőr és más finom szövetek újraképződését, ráadásul sterilen is tartja azokat.

Az "ezüstkolloid" kifejezés alatt 4 teljesen különböző terméket is lehet érteni:

1. Elektro-kolloid ezüst. Ezt háromféleképpen lehet előállítani: elektromos ívkisüléssel vagy desztillált vízben ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal vagy kisfeszültségű elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerűbb eljárás, és leginkább az így előállított terméket értjük ezüstkolloid alatt. Ez általában 3-5 ppm (az angol "parts per million"), de laboratóriumi minőségnél akár 100 ppm koncentrációjú, negatív töltésű, jó minőségnél akár 1 - 10 nanométer átmérőjű ezüst részecskék vízben, ami átlátszó.

2. Organikus bevonatú ezüstkolloid: (MSP - Mild Silver Protein), ami az élő szervezetekben is megtalálható. A mikroszkópikus méretű ezüstrészecskék körül egy vízkedvelő (hydrophil) közeg képződik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb). Előállítható 20-50 ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó, sárga, vagy borostyán színű.

3. Ezüst-só kolloidok. Vagy kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elő. Az ilyen ezüst feloldódik a vízben, és ezért jelentősen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500 ppm oldatkoncentrációjú és áttetsző.

4. Ezüstpor. Ezt először orosz tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségű áramot vezetve, az ezüst szétporlad. (50-500 ppm, átlátszó a vízben)

Ezek egymástól eltérő termékek, nem feltétlenül biztonságosak vagy toxikus-mentesek, bár mindegyiknek van patogén ölő tulajdonsága. Nincs ipari norma vagy minőségi előírás sem. Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid meghatározása és vizsgálata.

•    Deutérium-mentes víz

A deutérium a hidrogén egyik izotópja. A természetben található hidrogén zömének magja egyetlen protonból áll, ezt az atomot 1H-val jelöljük. A maradék esetében a magot egy proton és egy neutron, vagy egy proton és két neutron alkotja. Az előbbit deutériumnak, a magját deuteronnak hívjuk, jele 2H, vagy D. A nehézvízben a két 1H helyett egy-egy deutérium található. Az egy protonból és két neutronból álló atommagot, illetve atomot tríciumnak hívjuk. Jele: 3H, vagy T.

A csökkentett deutérium tartalmú vízzel végzett állatkísérletek mintegy 10 éve kezdődtek, s meglepő eredményt hoztak: az ilyen vízzel itatott áltatokban a rákos sejtek elpusztultak. Dr. Somlyai Gábor, a módszer feltalálója még a hetvenes évek elején olvasta Szent-Györgyi Albertnek egy értekezését, amelyben azt írta, hogy szerinte az elektronok áramlásában bekövetkezett valamilyen zavar okozza a rákos elváltozásokat. Mivel az elektron 1640-szer kisebb, mint a proton és negatív töltésű, Somlyai arra a következtetésre jutott, pusztán elméleti spekuláció útján, hogy nem az elektronnak, hanem a jóval nagyobb tömegű protonnak, vagyis a hidrogénnek (H) van kulcsszerepe.

A deutérium HDO formában van a molekulákba épülve. Mágneses rezonancia vizsgálatokkal kimutatható, hogy a deutérium jelenléte a molekula távolabbi pontjaira is kihat, és jelentősen befolyásolja a molekulák viselkedését kémiai reakciókban. Egyes enzimek nem ismerik fel szubsztrátjukat, ha a hidrogént deutériumra cseréljük ki. 1990-ben indultak azok a vizsgálatok, melyek a deutérium-megvonás biológiai hatásait kutatják. A kísérletek során arra a kérdésre kerestek a választ, hogy milyen szerepet tölt be a deutérium az élettani folyamatok szabályozásában.

Földünkön az élőlények deutérium-tartalmát alapvetően az óceánok vizének, illetve a légköri mozgások következtében az óceánokból elpárolgó, majd eső és hó formájában a szárazföldre lehulló csapadék deutérium-tartalma határozza meg. általánosságban megállapítható, hogy a csapadék D-tartalma az Egyenlítőtől az északi- és a Déli-sark felé, az óceánoktól a szárazföld belseje felé haladva, valamint a tengerszint feletti magassággal arányosan csökken.

éghajlati övünkön a felszíni vizek deutérium-tartalma minimális ingadozással 150 ppm (azaz a vízben egymillió hidrogénatom között 150 deutériumatom található, mely 16,8 mmol/l HDO-koncentrációnak felel meg), szemben az Egyenlítő területén lehulló 155 ppm-es, vagy a Kanada északi részén, a kontinens belsejében mért 135-140 ppm-es értékekkel.

Egy felnőtt ember szervezetében a deutérium koncentrációja kb. 12-14 mmol/l. Ez nem tűnik soknak az előző számokhoz képest, de ha ezt a mennyiséget összevetjük más létfontosságú elemek tömegével, kiderül, hogy a deutériumból kb. hatszor annyi van jelen, mint a kalciumból, tízszer annyi, mint a magnéziumból.

Az állatkísérletek során az egészséges sejtek nem reagáltak a változásra, a beteg daganatsejtek osztódása azonban leállt, és egy idő után el is pusztultak, az esetek 60 %-ában visszafejlődött a tumor. Az 1995-ben kezdődött klinikai vizsgálatokban kiderült, hogy legjobban az emlő, a tüdő és a prosztata daganatok reagáltak a kezelésre, a vastagbél, végbél daganatok a legkevésbé. Viszont a víz fogyasztása ezekben az esetekben is hasznos volt, mert a műtétet követően megakadályozta az áttétet más szervekre.

Számos független kísérleti rendszerben nyert még igazolást, hogy a csökkentett deutérium tartalmú víznek (Dd-víz, DDW) nincs toxikus hatása. In vitro szövettenyészetben kimutatták, hogy a sejtek osztódása függ a tápoldat deutérium tartalmától. A csökkentett deutérium-tartalmú víz fogyasztása lelassította, leállította, vagy visszafordította a tumorok növekedését humán eredetű tumorral transzplantált immun-szupresszált egerekben.

Az alapkutatási eredmények összhangban állnak külföldi kutatók munkáival, s mind makroszkóposan, mind molekuláris szinten igazolják a deutérium-megvonás tumorellenes hatását. Feltételezik, hogy a sejtek szaporodásához elengedhetetlen a deutérium jelenléte, és a sejtosztódás elindításához a jelet az adja, ha a deutérium aránya időlegesen megnő a hidrogénhez képest (a D/H arány változik). Amikor a beteg normál D-tartalmú vizet fogyaszt, a daganatos sejtek számára nem gond az osztódáshoz szükséges D/H arány biztosítása a sejtben. Amennyiben a D-megvonás révén lecsökkentjük a szervezet deutérium koncentrációját, a sejtosztódás feltétele nem biztosított, s a daganatos sejt csak sokkal később tudja ezt az arányt elérni. Ezzel egy fontos faktort veszünk el a tumoros sejtektől: a lehetőséget, hogy a sejtosztódáshoz a feltételeket biztosítani tudják.

általánosan elfogadott az a megfigyelés, hogy a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentő gyógyszereket (mint pl. az Aspirin) rendszeresen szedők között bizonyos daganatféleségek (tüdő, vastagbél, stb.) ritkábban fordulnak elő. Az alapkutatások azt is igazolták, hogy ez a hatás annak tulajdonítható, hogy ezek a gyógyszerek gátolják a COX-2 gént, mely a prosztaglandin-szintézisben játszik szerepet.

Molekuláris biológiai vizsgálatok szerint a D-megvonás (20 ppm) gátolta a COX-2 gén expresszióját myometriális egészséges sejtvonalon, a 20 és 60 ppm D koncentráció gátolta COX-2 gén expresszióját HT-29 colon tumoros sejtvonal esetében. További kísérletekben vizsgálták, hogy a Dd-víz befolyásolja-e kémiai karcinogénnel kezelt állatokban a c-myc, Ha-ras és p53 gének expresszióját. Az eredmények szerint a deutérium koncentráció változtatásával befolyásolni lehet a tumor kialakulásban szerepet játszó gének expresszióját.

(Megjegyzem, a csökkentett deutérium tartalmú víznek akkor van értelme, ha nem savasított, széndioxiddal dúsított, hanem magas oxigéntartalma esetleg oldott. stabilizált oxigént tartalmaz, és esetleg mágnesesen struktúrált. Ekkor a ma ismert rákellenes, kvantumbiológiai effektusok mindegyikével rendelkezik. Erre vonatkozóan hazánkban előkészületben van ígéretes, világújdonságnak számító termék.)

•    Hidrogén-peroxid (oxigénezett víz)

A hidrogén-peroxid 2 hidrogén és 2 oxigénatom vegyülete (H2O2). Az ún. reaktív oxigénformákhoz tartozik, akárcsak az oxigén szabadgyökök, de azoknál stabilabb, kevésbé reaktív. A gyógyászatban 1912-ben védjegyeztették.

Színtelen, szagtalan vízben nehezen oldódó anyag. általában 3% os oldatát használják fertőtlenítésre, de pl. a fogászatban ennél magasabb 5-10%-osat is. A koncentrált hidrogén-peroxid 30 %-os. Elég könnyen elbomlik, ezért kén-, vagy foszforsav hozzáadásával fékezik ezt. Fokozzák még az elbomlást a fémek. Savas vegyhatáson fejti ki jól a hatását. Lúgokkal nem keverhető. Ma is az egyik legkedveltebb fertőtlenítőszerünk.

Az orvoslásban a sebek nehezen hozzáférhető üregek, rosszul oxigenizált területek tisztítására fertőtlenítésére használjuk. Egy speciális esetben pedig kizárólagos létjogosultsága van, ez pedig az anaerob fertőzések esetén való használat. A sebekbe juttatva erős habzást lehet észlelni, a heves reakció miatt és ez hab mintegy kihozza a mélyből az oda nem való szennyet. (Használják e tulajdonsága miatt pl. a kriminalisztikában is vérnyomok kimutatására.)

A baj a hidrogén-peroxiddal az, hogy lényegében szabadgyök. A sejtekben végbemenő oxidáció során ugyanis nagy reakcióképességű molekulák, mint hidroxilgyökök és hidrogén-peroxid valamint hipoklorit, nitritgyökök és peroxinitrit, szabad oxigén, ill. három vegyértékű oxigéngyökök jönnek létre. Ezek a szabad töltésekkel rendelkező molekulák károsítják a DNS-t, fehérjéket, szénhidrátokat és lipideket, súlyos betegségeket okoznak: rákot és szív-érrendszeri megbetegedéseket.

Az ilyen szabadgyökök semlegesítésére sejtek gyökfogó anyagokat használnak.

Az E-vitamin a legfontosabb zsírban oldékony antioxidáns, védelmezi a vérplazmát, a vörösvérsejteket, az alacsony sűrűségű lipoproteineket és egyéb sejteket a szabad gyökök támadása ellen: különösen hatékony peroxidgyökök ellen. Az E-vitamint a C-vitamin regenerálja, mely maga is hatásos antioxidáns. A C-vitamin főleg a szervezet sejtközötti folyadékában fejti ki a hatását. Igen hatékonyan leköt számos szabadgyököt. A C-vitamin az emberi spermium DNS-ét védelmezi az ártalmaktól, és ezáltal csökkenti annak a veszélyét, hogy örökletes károsodások jöjjenek létre. A béta-karotin és más karotinoidok szintén hatásos antioxidánsok, melyek részt vesznek a szabad gyökök lekötésében, és valószínűleg védelmet nyújtanak a rák ellen.

Tekintve, hogy a hidrogén-peroxid a szabadgyökök között szerepel, ma idegenkedve fordulnak el használatától. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy az immunrendszer maga is használja ezt a vegyületet egy másik, arrogáns anyaggal, a hipoklórossavval (Hypo) együtt a betolakodó paraziták ellen. így az egyensúly megteremtésében különösen fontosnak tűnnek az antioxidáns molekulák.

•    ózonizált víz

Előállításához ózont (O3-) pezsegtetnek át a vízen. Ennek eltarthatósága igen rövid (mintegy három nap), az így nyert vizet hűtőszekrényben szükséges tartani.

Az ózonizált víz fő alkalmazási területei a szájüreg, a hüvely és a gyomor-bél területeire tehető. Az ózonvízzel nagyon kedvező tapasztalatok vannak a foghúzást követően kialakult, nehezen gyógyuló sebek kezelésében. Alkalmazható öblögetésként foghúzásoknál, a szájüreg és a garat gyulladásainál, valamint borogatásokhoz bármilyen gyulladás esetében. A frissen előállított ózonvízben (ózonnal dúsított desztillált víz) az ózon fizioterápiás megoldásként használható, és a bőrön keresztül kifejtve hatását azonnal rendelkezésre áll. Ebben az esetben az ózon gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatását használják ki.

Alkalmazásával a kéz vagy a láb számára készített fürdő formájában is eredményeket érhetünk el a bőrbetegségek kezelésében. ózonvizet csak üvegből készült tárolóedényben tartsunk, mivel az ózon a műanyaggal reagál. A készítmény korlátozott ideig tartható el, és hűtőszekrényben, vagy legalábbis hűvös helyen tartandó. Alkalmazása relatíve egyszerű és hatásos.

Az oxigénhiányos állapotok terápiájában elért jó eredmények mellett a legfontosabb alkalmazási területek: idő előtti öregedés elleni regenerációs kúrák, fáradtság, kimerültség, keringési gyengeségek alacsony vérnyomással, allergiák, májbetegségek, ízületi gyulladások, herpeszek, ellenálló képesség gyengesége, rákos megbetegedések.

A rektális bél-inszuffláció egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, mivel hatását az egész szervezetre kiterjedően fejti ki, így alkalmas a nagy sajátvér-kezelés helyettesítésére is. Egy speciális adagolóberendezés kifejlesztésével (gyártó: Hänsler) az alkalmazás nagyon egyszerű. Egy tárolóedénybe ózongázt töltenek, amit aztán egy katéteren keresztül a bélbe vezetnek (applikálnak). Az injekciótól félő felnőttek és gyerekek számára is igazi alternatíva ez az alkalmazási mód a sajátvér-kezelés helyettesítésére. A legújabb kutatási eredmények ugyanolyan hatásokról számolnak be, mint a sajátvér-kezelés esetében. Helyi problémák kezelésére, de az egész szervezetre gyakorolt hatás céljából is alkalmazható.

Az ózonterápia legegyszerűbb formáinak egyike a kis sajátvér kezelés. A páciens vénájából 3–5 ml vért vesznek, injekció formájában ózon-oxigén keverékkel egészítik ki, majd intramuszkulárisan visszajuttatják azt a páciens szervezetébe. Ez a terápia különösen alkalmas az ellenálló képesség fokozására, alkalmazása szükség esetén homeopátiás gyógyszerekkel is kombinálható. Különösen jónak bizonyult a fertőzések és allergiák kezelésében, ha alkalmazását homeopátiás antiallergén hatású szerekkel egészítettük ki. A C-vitamin hozzáadása is bevált az általános fertőzésekre való hajlam, a periodikusan visszatérő mandula- és melléküreg-gyulladás, valamint a krónikus bronchitis kezelésében. A betegség súlyosságától és időtartamától függően 10–15 héten át heti egy injekciót alkalmazunk.

A nagy sajátvér-kezelés minden bizonnyal a leggyakrabban alkalmazott ózonterápia. Az eljárás a köznyelvben „vérmosás” néven is ismert. A kezeléshez a páciens fekvő testhelyzetet vesz fel, ezt követően 100–200 ml vért vesznek egy speciálisan előkészített üvegbe, amit alvadás gátló szerrel vegyítenek, hogy folyékony maradjon. Ezt követően a vérbe ózon-oxigén keveréket vezetnek, melynek koncentrációját és adagolását a betegség függvényében választják meg. Miután a keveréket az üvegben összeráztuk a vérrel, az ózon azonnal a vörösvérsejtekhez kapcsolódik, és a vér világos pirossá válik. Ezt követően a keveréket cseppinfúzióként a páciens szervezetébe juttatják. A teljes kezelés mintegy 15–20 percig tart.

Hasonló kezelés Dr. V. Höveler által a hatvanas években kidolgozott hemoaktiválás, amikor a vért viszont nem oxigénnel habosítják fel, hanem desztillált vízzel, konyhasóoldattal és hidrogén-peroxiddal. Ezt a keveréket összerázzák, majd 15 percen át a hemoaktikvátornak nevezett készülékben UV-fénnyel kezelik. Ezután 5-8 ml-t vesznek ki a vérből, is intramuszkulárisan adják be a betegnek.

Több publikáció is megjelent viszont arról, hogy a sajátvér kezelés nyomán leukémia és egyéb malignus elváltozás alakulhat ki. így a kezelésről megoszlanak a vélemények.

Az ózonterápia azonban sok tudós (pl. Den Rasplicka) szerint a megelőzésben (preventív orvoslás) is fontos szerepet játszik. Szerintük a jó időben megkezdett és rendszeres kúrák a kockázati tényezőkkel (magas vérnyomás, magas koleszterin-érték, cukorbetegség, dohányzás, idő előtti öregedési folyamatok) együtt élő pácienseknek döntő jelentőségű segítséget nyújthatnak.

•    KQN víz

Ez egy ionizált víz, amelyben az oxigén - oldott állapotban ugyan - de stabilan és nagy mennyiségben van jelen. Ennek segítségével lehet oxigénhiányos állapotot (hypoxia) oxigéndús állapottá (hyperoxidáns) átalakítani, mindezt mindféle mellékhatás nélkül. Egy speciális eljárással, a hidrogén és az oxigén kapcsolatának megváltoztatásával, elérhető az, hogy az oxigén stabil legyen a vízben.

A KQN víz hagyományos értelemben véve nem ásványvíz, vagy gyógyvíz, hiszen nem tartalmaz ásványi sókat, viszont rendkívül magas oxigéntartalmánál fogva minden élettani folyamatot előnyösen befolyásol.

A gyógyvizek igen sok oldott oxigént tartalmaznak, s a fürdés által kiváltott kellemes érzést már a rómaiak is felismerték. A KQN víz még több oldott oxigént tartalmaz, amely stabil, nem buborékos, nem párolog el a kádból.
A KQN pH-ja lúgos. A vízbe merülő emberi test a vízben lévő oldott oxigént diffúzió révén a bőrön és a kapilláris ereken keresztül is felveszi. A testhőmérsékletű kellemes vízben a bőr pórusai megnyílnak, és a KQN oxigén tartalma a bőrön át beáramlik a testbe, közben a víz oxigén tartalma lecsökken, a pH-ja pedig savasodik, így jön létre a gázcsere.

A fürdéssel olyan nagy mennyiségű oldott oxigén jut be a szervezetbe, amely semmilyen sport tevékenységgel, fokozott légzéssel nem érhető el. A rövid idő alatt bejutott oldott oxigén a szövetek és a sejtek savasodását is megszünteti. Egy jótékony pH eltolódás zajlik le a szervezetben, amelynek révén beindulnak a normális életfolyamatok. Ennek leglátványosabb tünetei a KQN vízben történő fürdés hatására bekövetkező regeneráció, gyors sebgyógyulás, a daganatos betegek rohamos közérzet javulása, a daganatok méreteinek csökkenése, amely nem más, mint a szervezett saját regenerációs képességének a visszanyerése. Az egészséges szervezetben szinte minden pillanatban keletkeznek hibás, daganatos sejtek, de ezeket az egészséges immunrendszer elpusztítja.

A KQN fürdőkúra hatását fokozza a KQN ivókúra, amely biztosítja a szervezet folyadék szükségletét, és amelynek révén a szervezet folyamatos segítséget kap az egészség megőrzésében, megbetegedés esetén a gyors gyógyulásban és regenerációban.

A KQN fürdővíz egy hatékony fizioterápiás módszer, amelynek révén oldott stabilis oxigént lehet bejuttatni a szervezetbe, és ez által jótékonyan lehet befolyásolni a szervezet normális élettani működését.

•    Folyékony stabilizált oxigént tartalmazó víz - OXYMAX

Hogy megértsük a folyékony stabilizált oxigén lényegét, először érdemes az oxigénterápiák történetét röviden áttekinteni.

Az oxigénterápiák története

Az oxigén az az elem, ami nélkül nem élünk. Sejtjeink oxidációból nyerik energiájukat. Maga az oxigén több formában fordul elő a természetben:

O1 (egy vegyértékű vagy molekuláris oxigén) a legerősebb oxidáns, instabil képviselője az oxigén-családnak, nevezzük még „naszcensz” oxigénnek is. Speciális gépekkel lehet előállítani, a természetben a légkör állandó összetevője. A szöveteket, így a tüdő szöveteit is károsítja, nemcsak a mikrobákat terápiásan ezért nem használjuk.

O2 az oxigén leggyakoribb, stabil változata. Az élet alapja, a levegőben és a vízben oldott állapotban egyaránt megtalálható.

O3 (ózon) szintén instabil, és nagyon reaktív (oxidatív) oxigénfajta, számos terápiában alkalmazzák. (Az O3  felezési ideje vízben 22 perc.) Mindhárom forma oxidálja (roncsolja) a patogén mikroorganizmusokat.

O4 Olasz tudósok néhány éve fedezték fel. élettani hatása még nem tisztázott, az űrhajózásban üzemanyagként lehet szerepe.

Az oxigént (O2) Priestley fedezte fel a merkurioxidnak hevítése révén 1774 aug. 1-én, és ugyanezen évben Scheele is, anélkül, hogy előbbi felfedezéséről tudott volna. Még ezelőtt Hales (1727) és Bayen (1774) is előállították az oxigént, de ennek lényegéről, sajátosságáról azonban sejtelmük sem volt. Az oxigén elnevezést Lavoisier-től kapta, aki azt hitte, hogy ez az elem minden savnak közös alkotó része.

Az oxigén (O2) olvadáspontja -218,4 oC, forráspontja -183 oC; az atom moláris tömege15,9994 gramm. A legtöbb kémiai elemmel reakcióba lép (kivéve pl. a nemesgázokat), és exoterm folyamatok során (égés) többek között oxidokat és savakat képez. Az oxidáció tulajdonképpen azzal jár, hogy a reakció másik elemétől (elektron donor) az oxigénmolekula (elektron akceptor) elektron vesz el.

Az oxigén fontosságát jelzi, hogy minden élő molekulában előfordul (nitrogén + szén + hidrogén + oxigén = fehérje; szén + hidrogén + oxigén = szénhidrát; hidrogén + oxigén = víz; szénhidrátok + oxigén = energia), és így a test tömegének fő alkotórészei 65 %-át teszi ki.

A levegőben az 1900-as évek előtt 32 %-ban, a korai 1900-as években 21 %-ban volt kimutatható, míg a század végére nagyvárosokban 15, iparvárosokban 10 % körüli értékre csökkent. Nem csoda, hogy a tudósok a legtöbb betegséget az oxigénhiánynak tulajdonítják:

„A hipoxia vagy a kevés oxigén alapvető oka a degeneratív betegségeknek.” Dr. Steven Levine, "Oxygen Deficiency" Renowned Molecular Biologist

„A kapcsolat az oxigénhiány és a betegségek között ma már biztosan megállapítható.” Dr. W. Spencer Way, Journal of the American Associates of Physicians

„Minden krónikus fájdalom, szenvedés és betegség oka a sejtek csökkent oxigénszintje.” Dr. Arthur C. Guyton (MD) The Textbook of Medical Physiology.

A modern oxigénterápiák megkezdését 1896-hoz kötjük, amikor Nikola Tesla, horvát elektromérnök és feltaláló megalkotta az első ózongenerátort. Hasonló készülékeket alkalmaznak manapság az ivóvíz tisztítására, de különböző betegségek kezelését is végzik ilyen eszközökkel a mai napig világszerte.

1902-ben J. H. Clarke ózonizált vízzel (Oxigenium) történő sikeres kezeléseket végzett vérszegénységben, rákban, influenzában, cukorbetegségben, morfin- és sztrihnin-mérgezésben (Dictionary of Practical Materia Medica, London)

1912-ben védjegyeztették a hidrogén-peroxidot (oxigenizált víz), amely két atom hidrogént és két atom oxigént tartalmaz (H2O2), és a mai napig igen sokrétű alkalmazási területe ismert a gyógyászatban is.

A folyékony stabilizált oxigén ötlete még a hidrogén-peroxid és az ózonizált víz feltalálása idején felvetődött, hiszen azokhoz képest a kétmolekulájú oxigén veszélytelenebbnek tűnt. Ez az az anyag, amire felfigyeltek a tudósok már a XIX. század végén, ami elöli szabad levegőn a csírákat.

1929-ben Dr. Moises de Guevarra készített először olyan oldatot, melynek oxigéntartalma többszöröse volt a szokásos, oldható formánál, és stabilizált oxigénnek nevezte. Ez a név ma is nagyon találó: a stabil O2-molekulát hordoz egy stabil, magas oxigén tartalmú elektrolit-oldat.

1971-ben Dr. LaMar az elfeledett folyékony stabilizált oxigént először alkalmazta a vér oxigénszintjének emelésére. Ezután az oldat használatát Dr. William F. Koch M.D., Ph.D. vezette be a  NASA űrkutató programjában. Tudósok csoportja nyolc évig dolgozott az oxigén vízmolekulákhoz történő kötésének egyedi megvalósításán. Dr. David Holden, a biokémia diplomatája szerint: „A stabilizált oxigén igen kis dózisban is elpusztítja az ismert és ismeretlen mikroorganizmusokat, miközben ártalmatlan a kísérleti állatokra. Lehetséges, hogy alkalmas az asztronauták által visszahozott vagy behurcolt „idegen” csírák ártalmatlanná tételére.”

A különleges oldatot ma is sokan összekeverik a hidrogén-peroxiddal, amihez pedig semmi köze.

Hogy mégsem olyan egyszerű a dolog, jelzi, hogy kétféle folyékony stabilizált oxigén oldat létezik, attól függően, a kiindulás alapja sós vagy édesvíz. Előbbit tengervízből, az utóbbit kristálytiszta forrásvízből készítik. Szokás még a klórbázisú és vízbázisú elnevezést is használni, mely arra utal, hogy a tengervíz eredetűben marad klór, míg a másikban nincs.

A vízbázisú (régi OxyMax literes oldat) folyékony stabilizált oxigén különleges módszerrel készül, mégpedig úgy, hogy biomasszát használnak az oxigén atomok és a víz molekulák összekötéséhez. Az stabil oxigén az első és egyetlen biológiai oxigénforrás.

A víz, ami az ilyen stabilizált oxigén előállításához szükséges, egy természetes forrásból fakad, és rozsdamentes acél konténerben kerül a gyártóhoz, ahol tesztelik, több lépésben tisztítják (pl. szűrik), utraviola fénnyel kezelik, és ózonnal dúsítják. A tisztítási folyamat befejeztével újból ellenőrzik a minőségét. A stabilizált oxigént teljesen steril környezetben, túlnyomásos szobában készítik, hogy a por ne juthasson be.

A folyékony stabilizált oxigén fagyás- és forráspontja jóval magasabb, mint a csapvízé vagy desztillált vízé – ami egy újabb bizonyítéka a megváltozott formájú stabilizált oxigénnek, vagyis további oxigén atomoknak.

Hogy a stabilizált oxigén mennyiségét csökkentsék, felforralták azt, majd megismételték a tesztet. A vizsgálat azt mutatta, hogy a stabilizált oxigén egy megbízható és állandó oxigénforrás, tárolási ideje négy év.

A vízbázisú folyékony stabilizált oxigén egy friss, tiszta ízű táplálék-kiegészítő, a szokásosnál hosszabb szavatossági idővel. Nem kapcsolódik különböző sókhoz.

A legtöbb oxigén kiegészítő azonban klórbázisú (új OxyMax cseppek), így tartalmaz oxiklorint vagy hipocloridot ahhoz, hogy az oxigén molekulákat megkösse. Sajnos, általában ezek magas koncentrátumban tartalmaznak kloritokat, klorin dioxint (ClO2) és klorátokat (ClO3). Bizonyított, hogy ezek a vegyi anyagok felbomlanak, O2-t szabadítanak fel, amikor működésbe lépnek a gyomor hidrogénkloridjával (HCl). A víztisztító és fertőtlenítőszerek zöme is ilyen anyagot tartalmaz. Ezeknek a termékeknek rövid a tárolási idejük, és kellemetlen az ízük. (Ráadásul a hosszú távon jelentkező összeadódó hatások még nem ismertek.)

Az alkotórészek: víz és nátriumklorid (konyhasó). Miért klorid? Mert nagyon jó oxigénszállító. A klór négy O atomot tud megkötni éppúgy, mint a vérben lévő hemoglobin „hem” molekulája. A klorit klórból és oxigén molekulákból áll (ClO4-), és nagyon erős negatív töltéssel rendelkezik.

A gyártási folyamat ugyanolyan konyhasóval kezdődik, mint amilyet az infúziókban is használnak, s amit az észak Atlanti-óceánból nyernek. Ami ezután történik a gyártásban, az szigorúan titkos, kivéve, hogy tudjuk, speciális elektrolízist alkalmaznak. A végeredmény figyelemre méltó: nagyon magas oxigénkoncentrációjú, lúgos oldatot hoznak létre, melynek elenyésző a klór és nátriumtartalma. A bravúros technika terméke a folyékony stabilizált oxigén, s méltán nevezik a kvantumfizika áttörésének.

A csapvíz oxigén tartalma kb. 5-7 pm, a folyó vizekben kb. 10 ppm található, míg a kereskedelemben forgalmazott vízbázisú stabilizált oxigén 24%-ot, vagyis 240.000 ppm-t,  a klórbázisú 1,2%-ot, azaz 12.000 ppm oxigént tartalmaz.

A vízbázisú stabilizált oxigén pH stabil. Más só (klorid) alapú oxigén kiegészítők pH értéke 10.0 vagy magasabb, ami már marónak nevezhető. Ez az oka annak, hogy míg a korábbi, vizes bázisú OxyMaxot akár töményen is lehetett inni, sőt szembe cseppenteni, az új oldatot tilos! A testben a folyékony stabilizált oxigén klórbázisú összetevőinek megemésztéséhez magasabb HCl (gyomorsav) kell azért, hogy a só molekulák lebomoljanak, és oxigén szabaduljon fel.

A stabilizált oxigént úgy tervezték, hogy a sejtenzimek fel tudják bontani a kötést, és fel tudják szabadítani a szükséges oxigént.

A folyékony stabilizált oxigén az üvegben tehát igen lúgos, és nagyon stabil, de csak addig, míg a gyomorsavval nem érintkezik. Ha vízben feloldjuk, a pH 12-13-as értéke gyorsan lecsökken pH 8,6-ra. Ez a változás kiválasztja a klór ionokat a kloritból (ClO4), és stabil oxigén (O2) válik le a molekuláról. A keletkező klór iont a szervezet felhasználja számos enzimben, melyek a sejtek oxidációját segítik. Egy kevés klórdioxid (ClO2) molekula is felszabadul. Ez az a reakció, amely elpusztítja a mikrobákat.

Amikor a stabilizált oxigént lenyeljük, keveredik a gyomorsavval, ami pH 3-4 értékű. A reakció ezért itt még erősebben zajlik le, és még több molekuláris oxigén (O2) és klorid valamint klórdioxid keletkezik. így nemcsak nagy mennyiségű, energiát adó oxigén jut a keringés segítségével a véráramba, hanem a specifikus reakció vírusokat, baktériumokat és egysejtűeket ölő vegyületeket is eredményez.

Dr. Arthur Guyton kutatása felfedte, hogy az oxigén hogyan áramlik ki a vörös vérsejtekből a plazmába, ami továbbszállítja azt a sejteknek felhasználásra. A sejtek aztán visszaszállítják a CO2-t a plazmába, ahonnan elszállítódik a vörös vértestekhez. A plazma kb. 1% oldott oxigént tartalmaz, míg a vér és a hemoglobin szállítja a maradék 99%-t.

Tudományosan bizonyított, hogy az oldott oxigén a folyadékból már a nyelv alól felszívódik a véráramba, és gyomorból is bejut a vérplazmába. Dr. James Aker kvantumfizikus azt találta: emelkedett oxigénszint mutatható ki a véráramban két percen belül a nyelv alá csöppentéskor. Ez az oxigén a vérplazmában is oldódni képes, nemcsak a hemoglobin köti meg, így olyan helyekre is eljut, ahová a szűkületek, elzáródások miatt a vörösvértestek nem tudnák elszállítani.

A Suntory International of Japan kutatólaboratóriuma bizonyította, hogy összefüggés mutatható ki a stabilizált oxigén alkalmazása és az artériás vér emelkedett oxigénszintje között. A Duke University tanulmánya (1996) tisztázta a vér direkt oxigén-szállítását a szövetekbe. Eszerint az oxigén akkor is eljut a sejtekhez, ha nem a tüdőn keresztül jut be a szervezetbe, hanem akkor is, ha lenyeljük.

Amikor az O2 felszívódik – mind a nyelv alól, mind a gyomorból – közvetlenül a véráramba jut a vérplazmában oldva. Első útja a májba vezet (a vena portae-n keresztül). A máj főbb funkciói: a méregtelenítés (gyógyszerek, mérgek stb.), a cukorképzés, a hormonképzés és az immunfehérjék képzése fokozódnak a folyékony stabilizált oxigén bevitele hatására. Az OxyMax gyors és látványos hatásának a magyarázata, hogy ilyen koncentrált oxigént ezen az úton csak magzati életünkben kaptunk!

A folyékony stabilizált oxigén fogyasztásakor az oxigén-felhasználás teljesen összhangban van más táplálékok hasznosulásával, sőt úgy tűnik, növeli a vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak és gyógynövények felszívódását és beépülését olyannyira, hogy a tényleges bevitel csökkenthető, de a jótékony hatásai így is érezhetők. Például megnövekedett energia, jobb erőnlét, jobb koncentráló képesség, gyorsabb gyógyulás, jobb keringés, a visszér csökkenése, simább bőr és gyorsabb regenerálódás a testmozgás után.

A folyékony stabilizált oxigén egy külsőleg (fertőtlenítésre) is jól felhasználható termék. A Baylor Research Foundation jelentésében az olvasható, hogy a folyékony stabilizált oxigén sikeresen elpusztított számos fajta anaerob baktériumot, (Staphylococcusok, Streptococcusok, Giardia Lamblia, Salmonella, Escherichia coli, Candida albicans). Meglepő tulajdonsága, hogy belsőleg alkalmazva a microaerophil tejsavbaktériumokra nincs negatív hatással, melyet a tudósok azzal magyaráznak, hogy a velünk szimbiózisban élő mikrobák a szervezet saját termelésű oxigéngyökeitől sem károsodnak oly mértékben, mint a patogének.

A folyékony stabilizált oxigént az alábbi problémákra alkalmazva sikereket érünk el használatával:

•    Bőrfertőzések (akne, sebek, genitális terület)
•    Szájüreg (herpesz, afta, fertőzések)
•    Gyomor (fekély – Helicobacter pylori)
•    Bélfertőzések (gyulladások, gázosodás)
•    Máj (cukorképzés, vércukorszint)
•    Hormonképzési zavarok
•    Méregtelenítés
•    Immungyengeség
•    Szív (segít anginás rohamban)
•    „Lyukas szív” (septum defectus) betegségek
•    Magas vérnyomás
•    érszűkület
•    Vesebetegségek, vesekő
•    Asztma és tüdőbetegségek
•    Agyi keringési zavar
•    Izommunka, sport
•    Rákmegelőzés
•    Rákos betegek kiegészítő kezelése

Különleges alkalmazási területei:

•    álmatlanság, alvászavar
•    Vizsgaidőszak
•    éberség fokozása
•    Testi erő fokozása
•    Aktív sportok, izomláz
•    Izületi és izomfájdalmak
•    Depresszió
•    Memóriazavar
•    Alzheimer-betegség
•    Kimerültség
•    Energiafeltöltés
•    Sejtanyagcsere fokozása
•    Antibiotikum helyett
•    Influenza és egyéb parazita fertőzések
•    Tartósítóként kozmetikumokba keverve
•    Ráncok ellen

Használhatjuk inhalálásra, orr- és szemcseppbe. Fogmosás után tisztítsuk ki szájüregünket Oxymax-os vízzel! Tartsuk benn az oldatot legalább 30 másodpercig, s csak utána köpjük ki! (Le is nyelhetjük.) Ezután ne öblítsünk, ne igyunk vizet, és ne együnk legalább 30 percig!

A stabilizált oxigént háziállatoknak is adhatjuk. Jó számukra is antibiotikum helyett, segít megőrizni egészségüket, és fokozza energiájukat.

Tegyen 20 csepp (régiből1 teáskanál) OxyMax-et 1 liter vízbe (nem kell, hogy steril legyen!), várjon 25 másodpercig, és biztonsággal ihatja.

Bepermetezhetjük vele a zöldségeket, gyümölcsöket, a tenger gyümölcseit, halat vagy sertéshúst, mert segít megakadályozni a baktériumok megtelepedését.  Adhatunk stabilizált oxigént a tejhez és tejtermékekhez, tovább eltarthatók.

Spray formájában a lakásban tartott növények permetezésére is alkalmas, természetes, nem toxikus.

A folyékony stabilizált oxigén természetes fertőtlenítőszerként használható fertőzött karmolások, vágások és kis sebek, égések esetén.


Néhány egyszerű kísérlet, mely a (régi) folyékony stabilizált oxigén különös viselkedését igazolja:

  • Erősen negatív töltésű oldat.
  • A palack belső oldalán keletkező pára mindig követi az északi pólust.
  • Erős aurája van az egész palacknak.
  • Az oxigén magas hőmérsékleten is oldatban marad. (Nem lehet mikrohullámú sütőben forralni.)
  • Az oldat lúgos, pH 10-12.
  • Megszünteti a szódában és a kólában a buborékokat.
  • Folyékony stabilizált oxigén elfogyasztása után a mikroszkóp alatt igazolható, hogy a pénztekercs képződésre hajlamos vörösvértestek ismét szétválnak egymástól.
  • A folyékony stabilizált oxigénes oldat elfogyasztása után kb. 10 perccel fokozódik a sportteljesítmény.


Ha össze akarjuk foglalni a folyékony stabilizált oxigén előnyeit a különféle vizek, víztisztítók és oxigénpótlók működésének tükrében, elmondhatjuk, hogy ez a legkényelmesebb, legbiztonságosabb, legsokoldalúbb és egyben a leghatékonyabb mind élettani, mind financiális értelemben. Az egészséges vagy éppen beteg ember kockázat nélkül, egyszerűen tudja alkalmazni a legkülönfélébb problémák, kórállapotok megoldására illetve az egészség megőrzésére.

Hatásában egyesíti az oxigénpótlást és a vízzel történő méregtelenítést, a szervezet elsavasodásának (hidrogén vagy proton túlsúlyának) korrekciójára alkalmazott lúgosítást. Az általa nyújtott elektrontöbblet negatív töltést kölcsönöz a szervezetnek, így segítve a szabadgyökök kialakulásának gátlását, azok lekötését; a kristályosodás – a kőképződés – és a daganatok kialakulásának féken tartását; a patogén mikrobák szaporodását is gátolva. Azaz egyedülálló módon, komplexen biztosítja az egészség megóvását, illetve helyreállítását.

A folyékony stabilizált oxigén alkalmazása maradéktalanul kielégíti a „Nil nocere!” elvét, mivel használata nem jár semmiféle kockázattal: nem kell vénába adni – nincs embólia veszély, nem kell izomba adni – nincs hematológiai kockázat, nem kell inszufflálni – nincs kellemetlen érzés, nem fürdőként használatos – így nem vész kárba az oldat, a stabil oxigén nem roncsoló, naszcensz oxigén, mint az ózon- és hidrogén-peroxid terápiánál.


A szerző a CaliVita Internetional mindkét OxyMax nevű termékét használta.


Felhasznált irodalom:


1.    Prof. Dr. Szedlák-Vadócz Valéria: A stabilizált oxigén hatásai. Nutrition & Health, 2002.
2.    Tenney, Louise. Encyclopedia of Natural Remedies. Woodland publishing Inc., Pleasant Grove, Utah, 1995.
3.    McCance L. Kathryn, Huether E. Sue. Pathophysiology. The Biologic Basis for Disease in Adults and Children. 3rd Ed. Mosby, St.Louis, 1998.
4.    Smith H. Loyd, Thier O. Samuel. Pathophysiology. The Biological Principles of Disease. 2nd Ed. W.B. Saunders Company, Philadelphia, 1985.
5.    Roitt Ivan, Brostoff Jonathan, Male David. Immunology. 4th Ed. Mosby, London, 1996.
6.    Kaufman E. Chris, McKee A Patrick. Essentials of Pathophysiology. 1st Ed. Little and Brown Company Inc., Boston 1996.
7.    McPhee J. Stephen, Lingappa R. Vishwanath, Ganong F. William, Lange D. Jack. Pathophysiology of Disease. An Itroduction to Clinical Medicine. 2nd Ed. Appleton and Lange, Stamford, Connecticut, 1997.
8.    Widmer N.D.. The Powerful Healing Properties of Aerobic Oxygen. DMA Worldwide Health Subsidery of Presbury and Company, Blackbrook Farm House, Leicestershire, 2000.
9.    Makela, Riejo. Living Cells Are Electromagnetic Units. Earthpulse Flashpoints, Series 1 No 1. Copyright by Earthpulse Press, 1996-1999.
10.    Swaddle, T. W., Salerno, J., Tregloan, P. A.: Aqueous Aluminates, Silicates, and Aluminosilicates, Chem. Soc. Rew. 1994, 319-325
11.    Szalay Tibor: Mikor víz a víz? Természet Világa, 136, (6), 253 (1999)
12.    Takehiko Takahashi: Solar-Hydrogen Energy Systems, Chapter 3 Water Electrolysis (1979), pp. 35-58 (l. Chemical Abstract 92: 205807q)
13.    Szalay Tibor: Vízből vizet - haszonnal: a durranógáz-elem, élet és Tudomány, 1983, (43), 1354
14.    Akadémiai kislexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, 2. kötet, 438. oldal
15.    Bockris, J. O' M., Drazic, D. M.: Electrochemical Science, Taylor & Francis LTD, London, 1972
16.    Bockris, J. O' M, Shahed, U. M.: Surface Electrochemistry, A molecular level approach, Plenum Press, N. Y., London, 1993
17.    Dr. Velegi István: Fertőtlenítés. Tiszta Tér Technológia, 2006
18.    Masaru Emoto: Message from Water, 1994
19.    Dr. Molnár György: A víz, mint biológiai memória. dr.molnar. hazipatika.net, 2006
20.    Hunkár Béla: A víz, mint gyógyító anyag. Technika kisenciklopédia, 2006.
21.    Csatlósné Józsa Gyöngyi: KQN ivókúra az egészséges testi és szellemi frissességért. Medincal Info Media, 2005
22.    Apparatus For Producing Ozone. USA Patent number 568177, September 22nd 1896.
23.    Pressman Saul. Oxygen, Ozone and Medicine. Plasmafire International. 7186-205 St., Langley, BC, Canada, V2Y 1T1. 1995.
24.    Pressman Saul. The History Of Medical Ozone. Plasmafire International. 7186-205 St., Langley, BC, Canada, V2Y 1T1. 1995.
25.    Blass FM Eugene. Oxygen Therapy Blass: Its Development into a Complete Uniform Treatment of Disease. Oxidation News. International Association For Oxygen Therapy, Priest River, ID, USA 1(1): 3. 1990.
26.    Hudson Peter. The Aerobic Oxygen Handbook. Mayfair Publishing. PO Box 860, Eastbourne, East Sussex, BN20 7DJ. ISBN 1 898572-00-4. pp5,16, 45, 86, 87. 1997.
27.    Urchell, Finney et al. Treatment of Arteriosclerotic Obstructive Cerebrovascular Disease with Hydrogen Peroxide. Vascular Surgery. 1(2): 77-81. June 1967.
28.    Warburg Otto. The Prime Cause and Prevention of Cancer. Germany. pp6-7. 1966.
29.    Warburg Otto. On The Origin of Cancer Cells. Science. 123 (3191): 309-314. 1956.
30.    An interview given by Gordon Steward to Suzanne Hotston September 1999.
31.    An interview given by Lin Clarke to Suzanne Hotston September 1999.
32.    John Heinerman, Ph.D. Proving The Existence Of Elemental Oxygen In A Liquid Nutritional Product ("Vitamin O") Through Blood Gas Analyses Of Therapy/Placebo-Supplemented Hutterites. 1999.
33.    John Heinerman, Ph.D.  Electrically-activated oxygen `Vitamin O' supplementation selectively improves energy efficiency in Hutterites demonstrating classic symptoms of chronic fatigue syndrome. 2001. 01.23.
34.    Dr. Zajkás Gábor: Emésztőrendszeri panaszok, betegségek és a gyógyvizek (Medicus Anonymus, 2000/11., VIII. évf. 11. szám)
35.    Dr. Zajkás Gábor: Gyógyvizek szerepe emésztőrendszeri panaszok és betegségek kezelésében (Komplementer Medicina, 2003. VII. évf. 1-2. szám)
36.    Dr. Zajkás Gábor: Fogyókúra hatékonyságának növelése gyógyvízzel? (Természetgyógyász magazin, 2004. március X. évf. 3. szám)
37.    Silver,Our Mightiest Germ Fighter. Science Digest, 1978. március
38.    Dr. Paul Farber: The Micro Silver Bullet. A Preliminary Scientifically Documented Answer to the Three Largest Epidemics in the World: Lyme Disease
39.    Aids Virus - Yeast Infection - (and the Common Cold) 1997
40.    Prof. Ronald J. Gibbs: Silver Colloids - Do They Work? 1999.
41.    Dr. Robert O. Becker: The Promise of Electromedicine, the Perils of Electropollution Cross Currents, 1991
42.    Colloidal Silver as a Remedy for AIDS. Provo Herald, 1992. febr. 13.
43.    Somlyai Gábor: Győzzük le a rákot! A deutérium megvonásának biológiai hatása. AKGA Kiadó, 2000.
44.    Paul Mohl: Oxigénterápiák. Z-Press Kiadó Kft., 2005.
45.    Dr. F. Batmanghelidj: A tested vízért kiált. Mandala Véda, 2001.

Linkgyűjtemény:

•    www.negativeionworld.com/links.htm
•    www.cancerochallergifonden.se/priset1998.html
•    www.woundmanagement.net
•    www.silver-colloids.com
•    www.purestcolloids.com/mesosilver.htm
•    www.almaz.com/nobel/medicine/1931a.html
•    www.ccprevention.org/tips_summer.html
•    www.healingtools.tripod.com
•    www.portalmarket.com
•    www.stopcancer.com
•    www.welcome2advantage.com/oxyplus.html
•    www.healthlibrary.com
•    www.hopeforcancer.com
•    www.liquid-stabilized-oxygen.com
•    www.naturesalternatives.com
•    www.neveranoutbreak.com/
•    www.oxytherapy.com/oxyfiles
•    www.ozoneservices.com
•    www.positivehealth.com
•    www.the-scientist.com
•    www.wellnow.com
•    www.truthquest2.com/glyoxylide.htm
•    www.calivita.com