4,6 milliárd éve a Föld egy por- és gázfelhokbol összesurusödött golyó volt, légkörét foleg hidrogén, széndioxid és szénmonoxid alkotta. Ezt az „oslégkört” a napszél sodorta el, majd a földkéreg megszilárdulása után az alóla elotöro széndioxid, nitrogén, kéndioxid és vízgoz alakította a környezetet úgy, hogy a lehulés kapcsán savas esoként lecsapódva létrehozta a tavakat, tengereket, óceánokat.

Ekkor a légköri szabad oxigén csupán nyomelem volt. A tengerek több mint 10 méteres mélyében lassan kifejlodo planktonok, moszatok, algák, késobb a zöld növények viszont hamarosan egyre több oxigént bocsátottak ki, ami az ibolyántúli sugarak hatására ózonmolekulákká változtak. E molekulák hatásos védelmet nyújtottak az UV-sugarak további roncsoló hatása ellen, és amikor a légkör oxigéntartalma elérte az 1%-os értéket, a vízfelszín alatt már 30 cm-re egyre több élolény alakult ki.

A „légzés” formái a 4 milliárd évvel ezelotti erjedéstol a 3 milliárd évvel ezelotti anaerob fotoszintézisen, továbbá a 1,5 milliárd évvel ezelotti aerob fotoszintézisen keresztül a mintegy 500 millió éve kialakult aerob légzésig fejlodtek. Utóbbi felfedezésében Otto H. WarburgSzent-Görgyi Albert sem csak a C-vitamin felfedezéséért kapta kitüntetését, hanem ahogy az indoklás fogalmaz: "A biológiai oxidációs folyamatok felfedezéséért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére". A Szent-Gyögyi-Krebs-ciklus az a körfolyamat, ahol minden tápanyag lebontási útvonala összefut, belolük széndioxid, az oxidáció során elektronok és protonok, azaz hidrogének (pontosabban hidrogén magok) képzodnek. munkásságát kell kiemelnünk, de a szintén Nobel-díjas

A földi élet kialakulása során az óceánokban, tengerekben élo növények – elsosorban moszatok, algák – hatalmas össztömegu testüknek felépítéséhez CO2-ot vonnak ki a felszínhez közeli vizekbol, aminek utánpótlása a levegobol történik, és O2-t bocsátanak a légkörbe. Ha az óceánokban megszunne az élet, a Föld légkörének széndioxid-tartalma a jelenleginek (ami kb. 0,03 %) a háromszorosára none.

A Földön eloforduló több mint 90 elem közül 62 a tengerben is elofordul. A 40.000 billió tonna só 99,8 %-át azonban csak 13 fo komponens teszi ki. 75 % az emberi élet számára nélkülözhetetlen NaCl (konyhasó). A hegyekbol kioldott ásványok tovább növelik a tengerek sótartalmát, amit a jégkorszak idején a szárazföldeken megkötött, megfagyott víz hiánya miatti tengerszint-csökkenés is fokozott.

Az említett adatok ismeretében igen meglepo, hogy ennek az óriási víztömegnek csak mintegy 0,1 %-a használható fel ivóvízként, és az ismert ipari, mezogazdasági, háztartási szennyezodések miatt ez is egyre mérgezettebbé válik. Emellett a légköri, meteorológiai viszonyok változása a Föld újabb pontjain hoz létre egyre terjedo sivatagokat.

Úgy tunik, az élet a Földön a két legfontosabb elem, az oxigén és a hidrogén jegyében zajlik, melyek közösen egy ugyancsak különleges molekulát, a vizet hozzák létre. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ha a sejtekben, szövetekben oxigéntöbblet van, az oxigén elektronlopó (oxidáló) tulajdonsága miatt ott negatív töltésu elektronokból is több van – az egészség dominál. Ha a pozitív töltésu protonokból, azaz a hidrogénbol van több a rendszerben – az betegségekhez vezet.

A folyékony stabilizált oxigén abban tud segíteni, hogy gyorsan és tartósan képes megemelni a sejtek oxigénszintjét, s ezáltal javítja azok tökéletes muködéséhez szükséges oxidációt, mely energianyerésük legfontosabb eleme. Másrészt pedig biztosítja a szükséges elektron-transzportot az élettani, biokémiai folyamatokhoz.

Az élet - víz és oxigén

A víz az élo sejtek igen fontos alapanyaga, hiszen a sejthártyán belül ebben „úszkálnak” a sejt alkatrészei, a sejtmag, a mitokondiumok, a különféle enzimek stb. Az ún. intercelluláris (sejtek közötti) állomány pedig szintén foként vízbol áll. Ebbol a szempontból „leghígabb” részünk a vér és a nyirok. E nedvek éppen a vízmolekulák aszimmetrikus, „bipoláris” felépítése miatt különféle anyagokat képesek feloldani, szállítani.

Az utóbbi idok felfedezése, hogy a víznek van egy negyedik halmazállapota 0 és 60 oC között, amit „folyékony kristály” halmazállapotnak neveznek. Ez az a szerkezeti forma, ami a tengerekre és az élo szervezetek mindegyikére jellemzo. Ebben a halmazállapotban a víz különleges, mágneses töltéssel rendelkezik, amely talán a „molekuláris kommunikáció” alapveto bázisa.

Az emberi szervezet közel 70%-át kitevo víz dipólus molekulákként viselkedve minden aniont és kationt egyedi rácsszerkezettel veszi körül, ún. víz-klasztereket alkotva, amelyek természetesen jóval nagyobb teret töltenek ki, mint az oldott részecskék magukban. A víz-klasztereknek is megvan a saját rezonancia-frekvenciájuk. Ennek segítségével lebonthatóak, és az esetlegesen jelenlévo kártékony anyagok így felszabadíthatóak, s ki tudnak ürülni a szervezetbol.

Érdekes jelenség, hogy ezek a víz-klaszterek akkor is megmaradnak, ha egyébként a részecske, amely köré épültek, már kioldódott. Ilyenformán a víz egyfajta információhordozóként értelmezheto. A víz egyetlen köbcentiméterében több adat tárolódhat így, mint a valaha is épített legnagyobb számítógépben. Az oldott anyagokra való "emlékezés" nagy szerepet játszik többek között az allergia kialakulásában is. Ezért nem elegendo önmagában csak az allergént eltávolítani a szervezetbol, "törölni" kell a rá vonatkozó információt is. Ezt legegyszerubben a biorezonancia-terápia segítségével tehetjük meg. Az így végzett elektron-perturbáció, azaz az elektronok elrendezése az élo szervezetben, végso soron valamennyi terápia lényege, melynek során a molekulák rendezettsége megszünteti a kóros állapotokat.

A víz klaszter-elrendezodése ad lehetoséget arra is, hogy benne akár a szokásosnál nagyobb mennyiségu oxigéngázt nyelessünk el. Ehhez persze különleges elektrosztatikus töltés szükséges, mely alkalmazásával gyártják a folyékony stabilizált oxigén oldatot is. A vízmolekulák közti térbe így a szokásos 5-12 ppm helyett akár 250 000 ppm oxigén is besurítheto, mely az atmoszférikus nyomás esetén nem távozik az oldatból, csak ha a kötéseket a gyomorsav felszakítja.

Ismét a közelmúlt felismeréses az a tény, hogy a vízmolekulák mérete és kristályos szerkezete nem egyforma, így azok élnek egészségesebben és tovább, akik a kisebb és rendezett molekulájú vizet fogyasztják (Masaru Emoto).

Az élo szervezetek mintegy 75-98 %-a víz. Legtöbbet a medúza, legkevesebb vizet pedig például a fogak tartalmazzák. A víz két eleme közül nagyobb molekulasúlyú az oxigén, így testtömegünk 65 %-a e számítások alapján oxigén, és „szénalapú” testünk 18 %-a csupán maga a szénatom.

A víz és az oxigén fontosságát az is jelzi, hogy amíg az ember kb. 40 napig bír élelem nélkül életben maradni, víz nélkül csak 2-3 napig (homérséklettol függoen), levego (oxigén) híján pedig csak kb. 3 percig (agyhalál!).

A növények az eso, hólé talajból történo felszívásával jutnak vízhez. Az állatok és az ember a vízgyujtok, patakok, folyók, tavak vizét fogyasztják, emellett a táplálék víztartalmát is természetesen feldolgozzák. Egy átlagos, 75 kg-os felnottnek naponta 2-2,5 liter víz a szükséglete, mert párolgással, kilégzéssel s legfoképpen vizelettel és széklettel kb. ennyi eltávozik a szervezetbol.

A víz minosége igen fontos. Nem tud a szervezet megszabadulni az ivóvíz, étel magas só- és ásványanyag koncentrációjától – például halálos adag egyetlen pohár tengervíz is a hajótörötteknek. Desztillált vizet pedig éppúgy kockázatos nagy mennyiségben fogyasztani, mert „kihígul” testünk valamennyi víztere.

A ma emberének a vizek szennyezodésével is szembe kell néznie. Foként ipari és mezogazdasági vegyszerek teszik tönkre a felszíni vizeket, de a kerti emésztogödrökbol is szivárognak be szappanok, sók, baktériumok az ivóvízhálózatba. A palackozott ásványvizeink szavatossága fél - egy év.

De nézzük, milyen vizek is vannak, és mi jellemzi oket?

Természetes vizek

• Esovíz

Gyakorlatilag desztillált víz, azonban a levego szennyezettségétol függoen gázok nyelodhetnek el benne, így savas is lehet.

• Hólé

Az esohöz hasonlóan desztillált víz, azonban a levego szennyezettségétol függoen szintén gázok nyelodhetnek el benne, így ez is lehet akár savas.

• Talajvíz

A talajba szivárgó víz mindig feloldja a benne lévo sókat, szennyezodéseket is, melyek lehetnek természetes alkotórészek (pl. arzén) és mesterséges anyagok (pl. rovarirtók, talajfertotlenítok, mutrágyák stb.). Ezáltal a talajvíz általában alkalmatlan emberi fogyasztásra, kivéve az érintetlen területeket, ahol az oslakók (busmanok, aboriginalok) gyakorlatilag csak ehhez jutnak hozzá a sivatagokban, s akkor is csak ritkán.

• Felszíni vizek

Ide tartoznak az összegyulo vízbol kialakuló pocsolyák, a csordogáló patakok, folyók, folyamok, az ezek vizébol létrejövo tavak a tengerek és az óceánok. Az elso három ún. édesvíz, míg a sók koncentrálódása, az elfolyás megszunése miatt a Földet legnagyobb részében borító tengerek, óceánok sósvizuek.

• Forrásvíz/ásványvíz

Természetes eredetu víz, mely az összegyulo csapadékvízbol a felszínre tör. Ásványtartalma 1gramm/liter alatt van. A kereskedelemben gyakran a forrásvizeket ásványvíznek jelzik. Számunkra ez az ásványokban szegény, természetes, nem kezelt, szénsavmentes víz a legjobb ivóvíz. Ha lehet, a 0,5 gramm / liter = (500 mg / liter) alatti ásványtartalommal rendelkezot fogyasszuk! Ez a víz rendelkezik azon biofizikai tulajdonságokkal, amik szervezetünk számára fontosak: elektromágneses frekvencia és rezgésminta.

Különösen az igen mélyfúrású vizek ásványanyag-tartalma magas, mely nem kívánatos, és fokozhatja a koképzodést, míg pl. a glaubersós (nátriumszulfátos) ásványvizek éppen kooldó hatásukról ismertek.

Szervezetünk a szükséges ásványi anyagokat a táplálékból veszi fel és nem a vízbol. Egyetlen funkciójának ellátásához sem szükséges az ásványok vagy egyéb oldott anyagok jelenléte a vízben. Ezért aztán az ember élete során ásványok formájában kb. 80 kg kozetet iszik meg, amely csak keresztülmegy a testén.

Fontos, hogy különbséget tegyünk szerves és szervetlen kötésu ásványok között! Szervetlen ásványok találhatók a földben, a kozetekben és így az ásványvizekben is. Az emberi szervezet azonban úgy muködik, hogy csak azokat az ásványi anyagokat képes hasznosítani, amelyeket a növények a talajból felszívnak, és fotoszintézis útján szerves kötésbe rendeznek.

• Gyógyvíz:

Természetes eredetu magas ásvány tartalmú víz. Bizonyítottan gyógyító hatású. A gyógyvizet kúraszeruen és csak a meghatározott idotartamon keresztül fogyasszuk! Nem helyettesítheti az ivóvizet. Speciális gyógyvizek, melyek magas hofokon törnek fel a mélybol, a hévizek. Mind fürdo- mind ivókúraként használatosak.

• Kútvizek:

A kútvíz fogalomkörébe különféle vízforrások vize sorolható. Vízminoség alapján is elkülönítheto az ásott, az artézi és a csokút vize.

Az ásott kút a talajvízbol nyeri vizét, a házi kertek öntözésére általánosan használt vízforrás. Összetétele nagyon változatos. Nitrát-tartalma gyakran nagy, ami – növényi tápanyagokról lévén szó – az öntözésben hasznos. Öntözésre csak a nátriumsókban és az össz-sótartalomban gazdag kútvíz nem használható. Ivóvízként nem ajánlott.

Az artézi kutak mélyfúrásúak, a mélyben összegyulo rétegvízbol táplálkoznak, és a víz magától a felszínre tör. A víz homérséklete meleg, ritkán a káros homérsékleti értéket is elérheti. Ilyenkor csak víztárolóba gyujtve, lehulve használható öntözésre. Ivóvízként fogyasztható.

A csokút sekélyebben elhelyezkedo rétegvízbol vagy talajvízbol is nyerheti vizét. A 10–50 m mélybol szivattyúval felhozott víz hideg. A folyók hordalékára települo csokutak vize általában jól használható, egyes körzetekben azonban sótartalma nagy lehet. Ivóvízként fogyasztható.

Kezelt vizek

• Vezetékes víz

A régi, római aquaductus vízvezetékek a természetes környezetbol fakadó, kobol épített vezetékhálózattal elvezetett a friss víz folyamatos pótlását tették lehetové nagy távolságokra is. A víz a gravitáció törvényei szerint jutott el a felhasználás helyére. Gyujtése szintén természetes körülmények között zajlott, vagy forrásvízbol nyerték, vagy esovízgyujto ciszternák felhasználásával. A víz a szabad levegovel érintkezve oxigénnel dúsult, a napfény fertotlenítette, és a kozetekbol kioldott kevés só jellemezte.

• Csapvíz

A különbözo vezetékek (vas, ólom, réz, cement (eternit), muanyag (PVC) zárt, így a környezetbol bekerülo szennyezodések elkerülésére alkalmas szállítást tettek lehetové. A hálózatokban a vezeték anyagából történo anyagkioldás azonban mindig is problémát jelentett, s emellett a napfény hiánya számos kórokozó megtelepedését tette lehetové a csövekben a fertotlenítoszerek alkalmazása ellenére is. A fertozések mégiscsak jelentkezo elofordulása mellett a korrózió és a vízkolerakódás is állandó problémát jelent.

A vízmuvek egyébként mindenütt csak bizonyos minimum-szabványnak megfeleloen kezelik a vizet. Készleteinket azonban több mint 60 000 különféle vegyi anyag szennyezi. Rendkívül nehéz és költséges valamennyit kivonni a jelenleg használt, elavult és gyengén finanszírozott vízszuro rendszerekkel. Az amerikai Természetvédelmi Tanács (Natural Resources Defense Council) legfrissebb jelentése szerint víztisztító üzemek több mint kétharmada elavult.

Louis-Claude Vincent, francia vízmérnök arra a következtetésre jutott, hogy valami összefüggés lehet a vízben lévo klór és a betegségek között. Vincent a klór oxidáló tulajdonságaiban kereste, és találta meg az okot. Rendkívüli intuícióval megsejtette, hogy a vizes oldatok biológiai tulajdonságait az elektromos részecskék egyensúlya határozza meg.

A vízben lévo hidratált proton H+ (amelyik H3O+ lesz) és a redukáló anyagokból származó elektron e- egymás hatását kiegészítik. Ehhez járulnak még hozzá az oldott elektrolitokból származó kationok és anionok. A proton egyensúlyokat a pH, az elektron egyensúlyokat az rH2, az ionerosséget pedig az oldat elektromos ellenállása r (ejtsd ró!) jellemzi. Elég ezt a három tényezot egy térbeli koordináta rendszer tengelyeire felvinni, és kész a háromdimenziós, Vincent-féle diagramm, amibol a sejtek életképessége is kiszámolható.

• Pi-víz

A japán tudós, prof. Shoi Yamashita 1964-ban felfedezte, hogy az "élo víz" mely a növényekben található, biológiai és fizikai szempontból jelentosen különbözik az általánosan felhasznált ivó- és forrásvizektol, és nagyon hasonlít testünk saját sejtvízének összetételére.

A különbség a biológiailag aktív sejtfolyadék és a normális víz között annak fizikai felépítésében, molekuláinak térbeli elrendezodésében (geometriájában) rejlik. Ennek a rendezettségnek (klasztereknek) a zavarása betegségekkel van összefüggésben.

A szurokön keresztül történo tisztítás mellett a természetes vizek kozetekkel való érintkezését hivatott pótolni a különféle köveken való átfolyatás. Ennek eredményeként a víz energetikailag feltöltodik, és közelít a nagy tisztaságú, természetes vizekhez, a forrásvizekhez.

Ha közönséges csapvizet a periódusos rendszer elemeit jelento kerámiákon folyatják keresztül, különleges hatású vízhez jutnak, amit pi-víznek, mindennapi szóhasználatban életvíznek neveztek el.

Prof. Shoi Yamashita elnevezte ezt az "élo vizet" PI®-víznek, melyet aztán 1985-ben világszerte, mint márkajegyet jogilag levédettek.

Érdemes megjegyezni, hogy a pi-víz felforralásához kevesebb ido szükséges, és ehhez 8,2 százalékkal kevesebb hoenergia szükséges. A pi-víz - szemben a csapvíz 0 Celsius-fokon történo megfagyásával szemben - mínusz 1oC és mínusz 7oC között fagy meg. Ekkor kezdenek vékony jégtuk kialakulni benne. A teljes megfagyás mínusz 7 Celsius-fokon történik meg. Ha azonos tömegu és azonos homérsékletu jégdarabokat veszünk, a csapvízbol készültek rövidebb ido alatt olvadnak el, mint a pi-vízbol készült jégdarabok.

A pi-vizet az emberek két fontos tulajdonsága miatt vásárolják. Az egyik: állítólag tartalmaz egy pi-energiának nevezett energiafajtát. Ennek köszönheti számos jó tulajdonságát, például azt, hogy meghosszabbítja az életet. A másik: még a pi-energiától függetlenül is tisztább és egészségesebb a csapvíznél, mert speciális szurési eljárással a szennyezodések nagy részét eltávolítják belole. (A szerzo elektrolízises vizsgálattal talált olyan Pi-vizet, mely szennyezettebb volt a csapvíznél is.)

Emberi vonatkozásban - bár a pi-víz nem gyógyszer - optimális egészségmegorzo állapot kialakítására képes. Csökkenti a stressz-érzékenységet. Hatására a sportolók fizikai, pszichikai és stressz turo képessége fokozódik. Az életvíz bizonyos idegrendszeri betegségeket is helyreállít. A kutatók állítása szerint, akik gyermekkortól kezdve fogyasztják, igen aktív, hosszú és egészséges életre számíthatnak. Készülnek kozmetikumok a bor tökéletes regenerálására, a ráncok megszüntetésére a pi-vízzel, sot olyan is, amelynek nyomán a sebek hegmentesen meggyógyulnak. Az életvizet rendszeresen fogyasztók nem kapják meg az influenzát, és ellenállóak lesznek a fertozo betegségekkel szemben. Az életvízzel sikeres kísérleteket folytatnak a rákos megbetegedéssel szemben (Japánban, USA-ban).

• Desztillált víz

Az oldott sók eltávolításával együtt a tökéletes biológiai tisztaságot, csíramentességet biztosítja. A víz felforralásával majd a vízpára lecsapódásával állítják elo. Mivel az esovíz is desztillált víz, tulajdonképpen nem lehetne kifogásunk fogyasztása ellen, azonban a sejtek kihígításával mégiscsak problémát jelenthet hosszú távú, állandó fogyasztása.

Dr. O. Z. A. Hanish szerint azonban: „A desztillált víz mindig be fogja bizonyítani rangját, miszerint a desztillált víz az egészség itala. Ha 10 héten át naponta 1 pohár desztillált vizet iszunk 1 teáskanál citrom vagy szololével, már nagyon sokat tettünk az egészségünkért.“

A desztillált víz, mely semmiféle életcsírát, életszervezetet, kemikáliát, stb. sem tartalmaz. Ennek azonban valódi desztillált víznek kell lennie, a forralt víz nem megfelelo, nem elegendo. A desztillált víz tehát olyan kicsapódó vízgoz, melyben semmiféle életlehetoség sincs, vagy akár bármi kifejlodésének a lehetosége is kizárt. Ezért hívják holt víznek.

Az ilyen víz azonban nem is tud lerakódásokat létrehozni a szervezetben, hanem csupán egyetlen tulajdonságát fejti ki: nehézségét.

Nehézsége folytán (filtrációs) nyomást gyakorol a vérben felgyülemlett szervetlen ásványi anyagokra, savakra, ill. minden idegen anyagra, elemre, melyek a vérbe kerültek, és a szerveket gyengítik, vagy megbetegítik. A víz 10-20 percen belül kifejti hatását a vérre, úgymond átnyomakodik az egész szervezeten. A vízkúra alkalmával gondoskodni kell arról, hogy ez a nyomás folyamatos legyen, azaz a nap folyamán ismételten, újra és újra inni kell a desztillált vizet. Így már viszonylag rövid ido múlva sok méreganyagtól szabadulunk meg.

Ezt a sikert azonban ásványvizekkel, bármilyenek legyenek is, vagy gyógyvizekkel, származzanak bármilyen gyógyforrásokból, nem tudjuk biztosítani. Ezek fajtájuktól függoen hatást gyakorolhatnak például a májra, a vesére vagy bármelyik más szervre. Az ásványvizeknek 3-4 órára van szükségük, míg áthatolnak a szervezeten, második hátrányuk pedig, hogy lerakódásokat hoznak létre a testben.

• Ionizált víz

A víz ionizációja kapcsán savas és lúgos víz jön létre.

A savas víz molekuláinak egy oxigénje és három hidrogén atomja lesz (H3O+). A lúgos oldalon maradónak egy oxigén és egy hidrogén atomja marad (OH-). A lúgos oldalon lévo oxigén csak egy hidrogént köt meg, és marad egy szabad töltése (-). Ez teszi alkalmassá, hogy a szervezetben lévo szabadgyököket (töltéshiányosak) megkösse, és azok kémiai reakcióképességét lelassítsa, azaz neutralizálja. A csapvíz- vagy az ásványvíz-fogyasztásnál lényegesen különbözo hatást vált ki az alkáli (lúgos) ionizált víz fogyasztása. Az ionizált, lúgos víz felszívódása egy percen belül megkezdodik.

A negatív ion terápia, mely a szervezetet mellékhatások nélkül tölti energiával, és minimum 30%-kal effektívebben tisztítja az érpályát. Ez a tisztítás az egész szervezetre kihat. Az egyéni beállítástól és állapottól függoen negatív és pozitív ionok megfelelo arányát alkalmazza. Az elektrolízist eloállító eszköz tisztítja az egész szervezetet - méregtelenít, savasít, vagy lúgosít.

Az ionizált víz használatakor egy tengerparthoz vagy vízeséshez hasonló, negatív ionokkal teli közeg keletkezik, amely közismerten jótékony hatású szervezetünkre. Ilyenkor természetes védekezo rendszerünk aktivizálódik, megerosödik, így nehezebben betegszünk meg, illetve a meglévo állapot a maximálisan elérheto energiaszintet éri el. A kiválasztó funkciók erosödnek, a fájdalmak csillapodnak, a szervezet eros regenerálódása figyelheto meg.

Az ionizált víz terápia alkalmazásával a vízben elektrolízist hoznak létre, így egyfajta biorezonanciát vezetve végig a kezelt személy testén. Ez a kezelés egy lábfürdohöz hasonló eszközzel történik, ahol testünk kiterjesztéseként funkcionál az áztatóvíz, melybe borünkön keresztül - mintegy vékony membránon át – a biostimuláció hatására megindulnak a salaktalanító folyamatok. A terápia elektrolízisen keresztül ionokat áramoltat a vízbe, ezek képesek a borön keresztül bejutni a szervezetbe, majd ott a sejtek oxigén és tápanyag felvételét segíteni.

Az öregség alapjában véve a savas salakanyagok által okozott folyamatos mérgezodés, s az ebbol következo károk és hiányállapotok összessége. A szervezet vegyi folyamatainak szempontjából az öregedés nem más, mint az ásványi anyagok fölemésztése savközömbösítés céljából. A tudományos kutatások szerint a negatív ionok növelik a sejtek oxigén megköto képességét. A sejtek jobb oxigén ellátása pedig fontos az egészség megorzésében, így járulnak hozzá a méreganyagok kiürüléséhez, a savas hatás csökkenéséhez, egészséges vértestek képzodéséhez.

• Fordított ozmózissal szurt víz

A víz nem azért van, hogy különbözo élosködoket és szennyezoanyagokat juttasson a szervezetbe, hanem hogy ezeket - oldószerként - segítsen onnan eltávolítani.

A fordított ozmózisos eljárással muködo víztisztítók kb. 99%-ban eltávolítják a csapvízbol a különbözo vírusokat, baktériumokat, valamint a szennyezoanyagokat és vegyszereket. Ezeknek a víztisztítóknak a használata ráadásul nagyon gazdaságos, mivel egy liter kristálytiszta víz eloállításának költsége csak néhány forint.

A fordított ozmózissal muködo víztisztító olyan szuronek fogható fel, amelynek a nyílásainál a baktériumok 1000-szer, a vírusok 100-szor nagyobbak. A berendezés öntisztító, szennyezodéseket nem halmoz fel. A szennyezodés eltávolítása a nyomástól és a víz összetételétol függoen akár 99,8 %-os lehet.

Az ozmózis folyamán a víz átszivárog egy félig átereszto membránon, amely megakadályozza az ásványi anyagok és egyéb összetevok áramlását az oldatok között. Az ozmózis az élo szervezetek egyik alapveto muködési eleme. Az ozmózis elvét felhasználják víztisztításra, vegyi anyagok kezelésére, illetve ipari folyamatokban. Ha egy membránnal elválasztunk két vizes oldatot, akkor a tiszta víz a membránon keresztül elkezd áramlani az alacsony koncentrációjú oldat felol a magasabb koncentrációjú oldat felé. Az oldószer - a tiszta víz - áramlása megállítható, sot meg is fordítható, ha növeljük a nyomást a magasabb koncentrációjú oldat oldalán. Ez a fordított ozmózis.

A fordított ozmózis membrán rendszerint csak egy alkotórésze a tipikus fordított ozmózisos vízszuro egységnek, ami általában négy fo egységre tagolódik:

A rendszer elso fokozata egy 5 vagy 20 mikronos eloszuro, amely kiszuri a lebego szennyezodéseket, mint a por, rozsda, föld stb. Vannak olyan rendszerek, amelyekben két eloszurot (egy 20 és egy 5 mikronos), valamint egy aktív szenes szurot is használnak eloszuroként. A második fokozat a fordított ozmózis membrán - a vízszuro szíve -, amely eltávolítja a vízben oldott vegyi és biológiai szennyezodések 99%-át. A víztisztítás valójában itt történik. A szurés harmadik fokozatában egy aktív szenes szuron megy keresztül a víz, amely a maradék oldott anyagokat is megköti, és kellemesebb ízt és illatot biztosít a víznek. Végül a berendezésekhez általában tartozik egy víztároló tartály is.

A berendezés megbízható megoldást kínál az arzén, nitrát, ólom, azbeszt, klór, vízko, nehézfémek vegyszerek, rákkelto anyagok, vírusok, baktériumok kiszuréséhez. Saját, megbízható ivóvíz-forrást kínál.

• Ezüst-kolloid víz

A jó minoségu elektrolízises ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésu ezüst ionokat (ezek nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésu ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik sohasem ülepednek le, állandó Brown-mozgásban vannak. Tudományosan bizonyított, hogy az ilyen kolloid szemcseméretu ezüst rendkívül hatásos baktérium, vírus, mikroba pusztító. Egy antibiotikum legjobb esetben is csak féltucatnyi organizmust képes elpusztítani, az ezüstkolloid viszont közel 650-et. (forrás: Science Digest magazin, 1978 március)

Az ezüst fertotleníto hatása miatt még a közelmúltban is kötelezo volt a desztillált vízben ezüstlapot tartani, hogy sterilizálja a desztillált vizet. Az USA-ban, a sebészeti és az égéskezelo klinikák 70 %-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint a kolloid ezüst (ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelen van), nélkülözhetetlen a szervezet védekezési rendszerében. Számos írás számol be a kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is, többnyire fertozo, vagy vírusos betegségeknél, pl herpesz, gombásodás, candida, szifilisz, ozkullancs okozta Lyme-kór stb. ellen igen hatásos.

Emellett Dr. Robert O. Becker jelentése szerint igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb csontgyógyulást eredményezve, továbbá elosegíti a bor és más finom szövetek újraképzodését, ráadásul sterilen is tartja azokat.

Az "ezüstkolloid" kifejezés alatt 4 teljesen különbözo terméket is lehet érteni:

1. Elektro-kolloid ezüst. Ezt háromféleképpen lehet eloállítani: elektromos ívkisüléssel vagy desztillált vízben ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal vagy kisfeszültségu elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerubb eljárás, és leginkább az így eloállított terméket értjük ezüstkolloid alatt. Ez általában 3-5 ppm (az angol "parts per million"), de laboratóriumi minoségnél akár 100 ppm koncentrációjú, negatív töltésu, jó minoségnél akár 1 - 10 nanométer átméroju ezüst részecskék vízben, ami átlátszó.

2. Organikus bevonatú ezüstkolloid: (MSP - Mild Silver Protein), ami az élo szervezetekben is megtalálható. A mikroszkópikus méretu ezüstrészecskék körül egy vízkedvelo (hydrophil) közeg képzodik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb). Eloállítható 20-50 ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó, sárga, vagy borostyán színu.

3. Ezüst-só kolloidok. Vagy kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elo. Az ilyen ezüst feloldódik a vízben, és ezért jelentosen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500 ppm oldatkoncentrációjú és áttetszo.

4. Ezüstpor. Ezt eloször orosz tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségu áramot vezetve, az ezüst szétporlad. (50-500 ppm, átlátszó a vízben)

Ezek egymástól eltéro termékek, nem feltétlenül biztonságosak vagy toxikus-mentesek, bár mindegyiknek van patogén ölo tulajdonsága. Nincs ipari norma vagy minoségi eloírás sem. Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid meghatározása és vizsgálata.

• Deutérium-mentes víz

A deutérium a hidrogén egyik izotópja. A természetben található hidrogén zömének magja egyetlen protonból áll, ezt az atomot 1H-val jelöljük. A maradék esetében a magot egy proton és egy neutron, vagy egy proton és két neutron alkotja. Az elobbit deutériumnak, a magját deuteronnak hívjuk, jele 2H, vagy D. A nehézvízben a két 1H helyett egy-egy deutérium található. Az egy protonból és két neutronból álló atommagot, illetve atomot tríciumnak hívjuk. Jele: 3H, vagy T.

A csökkentett deutérium tartalmú vízzel végzett állatkísérletek mintegy 10 éve kezdodtek, s meglepo eredményt hoztak: az ilyen vízzel itatott áltatokban a rákos sejtek elpusztultak. Dr. Somlyai Gábor, a módszer feltalálója még a hetvenes évek elején olvasta Szent-Györgyi Albertnek egy értekezését, amelyben azt írta, hogy szerinte az elektronok áramlásában bekövetkezett valamilyen zavar okozza a rákos elváltozásokat. Mivel az elektron 1640-szer kisebb, mint a proton és negatív töltésu, Somlyai arra a következtetésre jutott, pusztán elméleti spekuláció útján, hogy nem az elektronnak, hanem a jóval nagyobb tömegu protonnak, vagyis a hidrogénnek (H) van kulcsszerepe.

A deutérium HDO formában van a molekulákba épülve. Mágneses rezonancia vizsgálatokkal kimutatható, hogy a deutérium jelenléte a molekula távolabbi pontjaira is kihat, és jelentosen befolyásolja a molekulák viselkedését kémiai reakciókban. Egyes enzimek nem ismerik fel szubsztrátjukat, ha a hidrogént deutériumra cseréljük ki. 1990-ben indultak azok a vizsgálatok, melyek a deutérium-megvonás biológiai hatásait kutatják. A kísérletek során arra a kérdésre kerestek a választ, hogy milyen szerepet tölt be a deutérium az élettani folyamatok szabályozásában.

Földünkön az élolények deutérium-tartalmát alapvetoen az óceánok vizének, illetve a légköri mozgások következtében az óceánokból elpárolgó, majd eso és hó formájában a szárazföldre lehulló csapadék deutérium-tartalma határozza meg. Általánosságban megállapítható, hogy a csapadék D-tartalma az Egyenlítotol az Északi- és a Déli-sark felé, az óceánoktól a szárazföld belseje felé haladva, valamint a tengerszint feletti magassággal arányosan csökken.

Éghajlati övünkön a felszíni vizek deutérium-tartalma minimális ingadozással 150 ppm (azaz a vízben egymillió hidrogénatom között 150 deutériumatom található, mely 16,8 mmol/l HDO-koncentrációnak felel meg), szemben az Egyenlíto területén lehulló 155 ppm-es, vagy a Kanada északi részén, a kontinens belsejében mért 135-140 ppm-es értékekkel.

Egy felnott ember szervezetében a deutérium koncentrációja kb. 12-14 mmol/l. Ez nem tunik soknak az elozo számokhoz képest, de ha ezt a mennyiséget összevetjük más létfontosságú elemek tömegével, kiderül, hogy a deutériumból kb. hatszor annyi van jelen, mint a kalciumból, tízszer annyi, mint a magnéziumból.

Az állatkísérletek során az egészséges sejtek nem reagáltak a változásra, a beteg daganatsejtek osztódása azonban leállt, és egy ido után el is pusztultak, az esetek 60 %-ában visszafejlodött a tumor. Az 1995-ben kezdodött klinikai vizsgálatokban kiderült, hogy legjobban az emlo, a tüdo és a prosztata daganatok reagáltak a kezelésre, a vastagbél, végbél daganatok a legkevésbé. Viszont a víz fogyasztása ezekben az esetekben is hasznos volt, mert a mutétet követoen megakadályozta az áttétet más szervekre.

Számos független kísérleti rendszerben nyert még igazolást, hogy a csökkentett deutérium tartalmú víznek (Dd-víz, DDW) nincs toxikus hatása. In vitro szövettenyészetben kimutatták, hogy a sejtek osztódása függ a tápoldat deutérium tartalmától. A csökkentett deutérium-tartalmú víz fogyasztása lelassította, leállította, vagy visszafordította a tumorok növekedését humán eredetu tumorral transzplantált immun-szupresszált egerekben.

Az alapkutatási eredmények összhangban állnak külföldi kutatók munkáival, s mind makroszkóposan, mind molekuláris szinten igazolják a deutérium-megvonás tumorellenes hatását. Feltételezik, hogy a sejtek szaporodásához elengedhetetlen a deutérium jelenléte, és a sejtosztódás elindításához a jelet az adja, ha a deutérium aránya idolegesen megno a hidrogénhez képest (a D/H arány változik). Amikor a beteg normál D-tartalmú vizet fogyaszt, a daganatos sejtek számára nem gond az osztódáshoz szükséges D/H arány biztosítása a sejtben. Amennyiben a D-megvonás révén lecsökkentjük a szervezet deutérium koncentrációját, a sejtosztódás feltétele nem biztosított, s a daganatos sejt csak sokkal késobb tudja ezt az arányt elérni. Ezzel egy fontos faktort veszünk el a tumoros sejtektol: a lehetoséget, hogy a sejtosztódáshoz a feltételeket biztosítani tudják.

Általánosan elfogadott az a megfigyelés, hogy a nem szteroid típusú gyulladáscsökkento gyógyszereket (mint pl. az Aspirin) rendszeresen szedok között bizonyos daganatféleségek (tüdo, vastagbél, stb.) ritkábban fordulnak elo. Az alapkutatások azt is igazolták, hogy ez a hatás annak tulajdonítható, hogy ezek a gyógyszerek gátolják a COX-2 gént, mely a prosztaglandin-szintézisben játszik szerepet.

Molekuláris biológiai vizsgálatok szerint a D-megvonás (20 ppm) gátolta a COX-2 gén expresszióját myometriális egészséges sejtvonalon, a 20 és 60 ppm D koncentráció gátolta COX-2 gén expresszióját HT-29 colon tumoros sejtvonal esetében. További kísérletekben vizsgálták, hogy a Dd-víz befolyásolja-e kémiai karcinogénnel kezelt állatokban a c-myc, Ha-ras és p53 gének expresszióját. Az eredmények szerint a deutérium koncentráció változtatásával befolyásolni lehet a tumor kialakulásban szerepet játszó gének expresszióját.

A csökkentett deutérium tartalmú vizek közül kiemelkedo, melyet nem szénsavval, hanem oxigénnel dúsítanak. A makói feltaláló, Dr. Nagy Tibor ilyen készítménye mellett van mágnesesen strukturált, igen magas oxigéntartalmú víz is, és remélhetoleg szintén magyar találmányként hamarosan megjelenhet, a mágnesezett, stabilizált oxigént (100 000 ppm) tartalmazó, csökkentett deutérium tartalmú (20 ppm) víz is.

• Hidrogén-peroxid (oxigénezett víz)

A hidrogén-peroxid 2 hidrogén és 2 oxigénatom vegyülete (H2O2). Az ún. reaktív oxigénformákhoz tartozik, akárcsak az oxigén szabadgyökök, de azoknál stabilabb, kevésbé reaktív. A gyógyászatban 1912-ben védjegyeztették.

Színtelen, szagtalan vízben nehezen oldódó anyag. Általában 3% os oldatát használják fertotlenítésre, de pl. a fogászatban ennél magasabb 5-10%-osat is. A koncentrált hidrogén-peroxid 30 %-os. Elég könnyen elbomlik, ezért kén-, vagy foszforsav hozzáadásával fékezik ezt. Fokozzák még az elbomlást a fémek. Savas vegyhatáson fejti ki jól a hatását. Lúgokkal nem keverheto. Ma is az egyik legkedveltebb fertotlenítoszerünk.

Az orvoslásban a sebek nehezen hozzáférheto üregek, rosszul oxigenizált területek tisztítására fertotlenítésére használjuk. Egy speciális esetben pedig kizárólagos létjogosultsága van, ez pedig az anaerob fertozések esetén való használat. A sebekbe juttatva eros habzást lehet észlelni, a heves reakció miatt, és ez hab mintegy kihozza a mélybol az oda nem való szennyet. (Használják e tulajdonsága miatt pl. a kriminalisztikában is vérnyomok kimutatására.)

A baj a hidrogén-peroxiddal az, hogy lényegében szabadgyök. A sejtekben végbemeno oxidáció során ugyanis nagy reakcióképességu molekulák, mint hidroxilgyökök és hidrogén-peroxid valamint hipoklorit, nitritgyökök és peroxinitrit, szabad oxigén, ill. három vegyértéku oxigéngyökök jönnek létre. Ezek a szabad töltésekkel rendelkezo molekulák károsítják a DNS-t, fehérjéket, szénhidrátokat és lipideket, súlyos betegségeket okoznak: rákot és szív-érrendszeri megbetegedéseket.

Az ilyen szabadgyökök semlegesítésére sejtek gyökfogó anyagokat használnak.

Az E-vitamin a legfontosabb zsírban oldékony antioxidáns, védelmezi a vérplazmát, a vörösvérsejteket, az alacsony suruségu lipoproteineket és egyéb sejteket a szabad gyökök támadása ellen: különösen hatékony peroxidgyökök ellen. Az E-vitamint a C-vitamin regenerálja, mely maga is hatásos antioxidáns. A C-vitamin foleg a szervezet sejtközötti folyadékában fejti ki a hatását. Igen hatékonyan leköt számos szabadgyököt. A C-vitamin az emberi spermium DNS-ét védelmezi az ártalmaktól, és ezáltal csökkenti annak a veszélyét, hogy örökletes károsodások jöjjenek létre. A béta-karotin és más karotinoidok szintén hatásos antioxidánsok, melyek részt vesznek a szabad gyökök lekötésében, és valószínuleg védelmet nyújtanak a rák ellen.

Tekintve, hogy a hidrogén-peroxid a szabadgyökök között szerepel, ma idegenkedve fordulnak el használatától. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy az immunrendszer maga is használja ezt a vegyületet egy másik, arrogáns anyaggal, a hipoklórossavval (Hypo) együtt a betolakodó paraziták ellen. Így az egyensúly megteremtésében különösen fontosnak tunnek az antioxidáns molekulák.

• Ózonizált víz

Eloállításához ózont (O3-) pezsegtetnek át a vízen. Ennek eltarthatósága igen rövid (mintegy három nap), az így nyert vizet hutoszekrényben szükséges tartani.

Az ózonizált víz fo alkalmazási területei a szájüreg, a hüvely és a gyomor-bél területeire teheto. Az ózonvízzel nagyon kedvezo tapasztalatok vannak a foghúzást követoen kialakult, nehezen gyógyuló sebek kezelésében. Alkalmazható öblögetésként foghúzásoknál, a szájüreg és a garat gyulladásainál, valamint borogatásokhoz bármilyen gyulladás esetében. A frissen eloállított ózonvízben (ózonnal dúsított desztillált víz) az ózon fizioterápiás megoldásként használható, és a borön keresztül kifejtve hatását azonnal rendelkezésre áll. Ebben az esetben az ózon gyulladáscsökkento, fájdalomcsillapító és fertotleníto hatását használják ki.

Alkalmazásával a kéz vagy a láb számára készített fürdo formájában is eredményeket érhetünk el a borbetegségek kezelésében. Ózonvizet csak üvegbol készült tárolóedényben tartsunk, mivel az ózon a muanyaggal reagál. A készítmény korlátozott ideig tartható el, és hutoszekrényben, vagy legalábbis huvös helyen tartandó. Alkalmazása relatíve egyszeru és hatásos.

Az oxigénhiányos állapotok terápiájában elért jó eredmények mellett a legfontosabb alkalmazási területek: ido elotti öregedés elleni regenerációs kúrák, fáradtság, kimerültség, keringési gyengeségek alacsony vérnyomással, allergiák, májbetegségek, ízületi gyulladások, herpeszek, ellenálló képesség gyengesége, rákos megbetegedések.

A rektális bél-inszuffláció egyre nagyobb jelentoségre tesz szert, mivel hatását az egész szervezetre kiterjedoen fejti ki, így alkalmas a nagy sajátvér-kezelés helyettesítésére is. Egy speciális adagolóberendezés kifejlesztésével (gyártó: Hänsler) az alkalmazás nagyon egyszeru. Egy tárolóedénybe ózongázt töltenek, amit aztán egy katéteren keresztül a bélbe vezetnek (applikálnak). Az injekciótól félo felnottek és gyerekek számára is igazi alternatíva ez az alkalmazási mód a sajátvér-kezelés helyettesítésére. A legújabb kutatási eredmények ugyanolyan hatásokról számolnak be, mint a sajátvér-kezelés esetében. Helyi problémák kezelésére, de az egész szervezetre gyakorolt hatás céljából is alkalmazható.

Az ózonterápia legegyszerubb formáinak egyike a kis sajátvér kezelés. A páciens vénájából 3–5 ml vért vesznek, injekció formájában ózon-oxigén keverékkel egészítik ki, majd intramuszkulárisan visszajuttatják azt a páciens szervezetébe. Ez a terápia különösen alkalmas az ellenálló képesség fokozására, alkalmazása szükség esetén homeopátiás gyógyszerekkel is kombinálható. Különösen jónak bizonyult a fertozések és allergiák kezelésében, ha alkalmazását homeopátiás antiallergén hatású szerekkel egészítettük ki. A C-vitamin hozzáadása is bevált az általános fertozésekre való hajlam, a periodikusan visszatéro mandula- és melléküreg-gyulladás, valamint a krónikus bronchitis kezelésében. A betegség súlyosságától és idotartamától függoen 10–15 héten át heti egy injekciót alkalmazunk.

A nagy sajátvér-kezelés minden bizonnyal a leggyakrabban alkalmazott ózonterápia. Az eljárás a köznyelvben „vérmosás” néven is ismert. A kezeléshez a páciens fekvo testhelyzetet vesz fel, ezt követoen 100–200 ml vért vesznek egy speciálisan elokészített üvegbe, amit alvadás gátló szerrel vegyítenek, hogy folyékony maradjon. Ezt követoen a vérbe ózon-oxigén keveréket vezetnek, melynek koncentrációját és adagolását a betegség függvényében választják meg. Miután a keveréket az üvegben összeráztuk a vérrel, az ózon azonnal a vörösvérsejtekhez kapcsolódik, és a vér világos pirossá válik. Ezt követoen a keveréket cseppinfúzióként a páciens szervezetébe juttatják. A teljes kezelés mintegy 15–20 percig tart.

Hasonló kezelés Dr. V. Höveler által a hatvanas években kidolgozott hemoaktiválás, amikor a vért viszont nem oxigénnel habosítják fel, hanem desztillált vízzel, konyhasóoldattal és hidrogén-peroxiddal. Ezt a keveréket összerázzák, majd 15 percen át a hemoaktikvátornak nevezett készülékben UV-fénnyel kezelik. Ezután 5-8 ml-t vesznek ki a vérbol, is intramuszkulárisan adják be a betegnek.

Több publikáció is megjelent viszont arról, hogy a sajátvér kezelés nyomán leukémia és egyéb malignus elváltozás alakulhat ki. Így a kezelésrol megoszlanak a vélemények.

Az ózonterápia azonban sok tudós (pl. Den Rasplicka) szerint a megelozésben (preventív orvoslás) is fontos szerepet játszik. Szerintük a jó idoben megkezdett és rendszeres kúrák a kockázati tényezokkel (magas vérnyomás, magas koleszterin-érték, cukorbetegség, dohányzás, ido elotti öregedési folyamatok) együtt élo pácienseknek dönto jelentoségu segítséget nyújthatnak.

• KQN víz

Ez egy ionizált víz, amelyben az oxigén - oldott állapotban ugyan - de stabilan és nagy mennyiségben van jelen. Ennek segítségével lehet oxigénhiányos állapotot (hypoxia) oxigéndús állapottá (hyperoxidáns) átalakítani, mindezt mindféle mellékhatás nélkül. Egy speciális eljárással, a hidrogén és az oxigén kapcsolatának megváltoztatásával, elérheto az, hogy az oxigén stabil legyen a vízben.

A KQN víz hagyományos értelemben véve nem ásványvíz, vagy gyógyvíz, hiszen nem tartalmaz ásványi sókat, viszont rendkívül magas oxigéntartalmánál fogva minden élettani folyamatot elonyösen befolyásol.

A gyógyvizek igen sok oldott oxigént tartalmaznak, s a fürdés által kiváltott kellemes érzést már a rómaiak is felismerték. A KQN víz még több oldott oxigént tartalmaz, amely stabil, nem buborékos, nem párolog el a kádból.

A KQN pH-ja lúgos. A vízbe merülo emberi test a vízben lévo oldott oxigént diffúzió révén a borön és a kapilláris ereken keresztül is felveszi. A testhomérsékletu kellemes vízben a bor pórusai megnyílnak, és a KQN oxigén tartalma a borön át beáramlik a testbe, közben a víz oxigén tartalma lecsökken, a pH-ja pedig savasodik, így jön létre a gázcsere.

A fürdéssel olyan nagy mennyiségu oldott oxigén jut be a szervezetbe, amely semmilyen sport tevékenységgel, fokozott légzéssel nem érheto el. A rövid ido alatt bejutott oldott oxigén a szövetek és a sejtek savasodását is megszünteti. Egy jótékony pH eltolódás zajlik le a szervezetben, amelynek révén beindulnak a normális életfolyamatok. Ennek leglátványosabb tünetei a KQN vízben történo fürdés hatására bekövetkezo regeneráció, gyors sebgyógyulás, a daganatos betegek rohamos közérzet javulása, a daganatok méreteinek csökkenése, amely nem más, mint a szervezett saját regenerációs képességének a visszanyerése. Az egészséges szervezetben szinte minden pillanatban keletkeznek hibás, daganatos sejtek, de ezeket az egészséges immunrendszer elpusztítja.

A KQN fürdokúra hatását fokozza a KQN ivókúra, amely biztosítja a szervezet folyadék szükségletét, és amelynek révén a szervezet folyamatos segítséget kap az egészség megorzésében, megbetegedés esetén a gyors gyógyulásban és regenerációban.

A KQN fürdovíz egy hatékony fizioterápiás módszer, amelynek révén oldott stabilis oxigént lehet bejuttatni a szervezetbe, és ez által jótékonyan lehet befolyásolni a szervezet normális élettani muködését.

• Folyékony stabilizált oxigént tartalmazó víz

Hogy megértsük a folyékony stabilizált oxigén lényegét, eloször érdemes az oxigénterápiák történetét röviden áttekinteni.

Az oxigén az az elem, ami nélkül nem élünk. Sejtjeink oxidációból nyerik energiájukat. Maga az oxigén több formában fordul elo a természetben:

O₁ (egy vegyértéku vagy molekuláris oxigén) a legerosebb oxidáns, instabil képviseloje az oxigén-családnak, nevezzük még „naszcensz” oxigénnek is. Speciális gépekkel lehet eloállítani, a természetben a légkör állandó összetevoje. A szöveteket, így a tüdo szöveteit is károsítja, nemcsak a mikrobákat terápiásan ezért nem használjuk.

O₂ az oxigén leggyakoribb, stabil változata. Az élet alapja, a levegoben és a vízben oldott állapotban egyaránt megtalálható.

O₃ (ózon) szintén instabil, és nagyon reaktív (oxidatív) oxigénfajta, számos terápiában alkalmazzák. (Az O3 felezési ideje vízben 22 perc.) Mindhárom forma oxidálja (roncsolja) a patogén mikroorganizmusokat.

O₄ Olasz tudósok néhány éve fedezték fel. Élettani hatása még nem tisztázott, az urhajózásban üzemanyagként lehet szerepe.

Az oxigént (O2) Priestley fedezte fel a merkurioxidnak hevítése révén 1774 aug. 1-én, és ugyanezen évben Scheele is, anélkül, hogy elobbi felfedezésérol tudott volna. Még ezelott Hales (1727) és Bayen (1774) is eloállították az oxigént, de ennek lényegérol, sajátosságáról azonban sejtelmük sem volt. Az oxigén elnevezést Lavoisier-tol kapta, aki azt hitte, hogy ez az elem minden savnak közös alkotó része.

Az oxigén (O2) olvadáspontja -218,4 oC, forráspontja -183 oC; az atom moláris tömege15,9994 gramm. A legtöbb kémiai elemmel reakcióba lép (kivéve pl. a nemesgázokat), és exoterm folyamatok során (égés) többek között oxidokat és savakat képez. Az oxidáció tulajdonképpen azzal jár, hogy a reakció másik elemétol (elektron donor) az oxigénmolekula (elektron akceptor) elektron vesz el.

Az oxigén fontosságát jelzi, hogy minden élo molekulában elofordul (nitrogén + szén + hidrogén + oxigén = fehérje; szén + hidrogén + oxigén = szénhidrát; hidrogén + oxigén = víz; szénhidrátok + oxigén = energia), és így a test tömegének fo alkotórészei 65 %-át teszi ki.

A levegoben az 1900-as évek elott 32 %-ban, a korai 1900-as években 21 %-ban volt kimutatható, míg a század végére nagyvárosokban 15, iparvárosokban 10 % körüli értékre csökkent. Nem csoda, hogy a tudósok a legtöbb betegséget az oxigénhiánynak tulajdonítják:

„A hipoxia vagy a kevés oxigén alapveto oka a degeneratív betegségeknek.” Dr. Steven Levine, "Oxygen Deficiency" Renowned Molecular Biologist

„A kapcsolat az oxigénhiány és a betegségek között ma már biztosan megállapítható.” Dr. W. Spencer Way, Journal of the American Associates of Physicians

„Minden krónikus fájdalom, szenvedés és betegség oka a sejtek csökkent oxigénszintje.” Dr. Arthur C. Guyton (MD) The Textbook of Medical Physiology.

A modern oxigénterápiák megkezdését 1896-hoz kötjük, amikor Nikola Tesla, horvát elektromérnök és feltaláló megalkotta az elso ózongenerátort. Hasonló készülékeket alkalmaznak manapság az ivóvíz tisztítására, de különbözo betegségek kezelését is végzik ilyen eszközökkel a mai napig világszerte.

1902-ben J. H. Clarke ózonizált vízzel (Oxigenium) történo sikeres kezeléseket végzett vérszegénységben, rákban, influenzában, cukorbetegségben, morfin- és sztrihnin-mérgezésben (Dictionary of Practical Materia Medica, London)

1912-ben védjegyeztették a hidrogén-peroxidot (oxigenizált víz), amely két atom hidrogént és két atom oxigént tartalmaz (H2O2), és a mai napig igen sokrétu alkalmazási területe ismert a gyógyászatban is.

A folyékony stabilizált oxigén ötlete még a hidrogén-peroxid és az ózonizált víz feltalálása idején felvetodött, hiszen azokhoz képest a kétmolekulájú oxigén veszélytelenebbnek tunt. Ez az az anyag, amire felfigyeltek a tudósok már a XIX. század végén, ami elöli szabad levegon a csírákat.

1929-ben Dr. Moises de Guevarra készített eloször olyan oldatot, melynek oxigéntartalma többszöröse volt a szokásos, oldható formánál, és stabilizált oxigénnek nevezte. Ez a név ma is nagyon találó: a stabil O2-molekulát hordoz egy stabil, magas oxigén tartalmú elektrolit-oldat.

1971-ben Dr. LaMar az elfeledett folyékony stabilizált oxigént eloször alkalmazta a vér oxigénszintjének emelésére. Ezután az oldat használatát William F. Koch M.D., Ph.D. vezette be a NASA urkutató programjában. Tudósok csoportja nyolc évig dolgozott az oxigén vízmolekulákhoz történo kötésének egyedi megvalósításán. Dr. David Holden, a biokémia diplomatája szerint: „A stabilizált oxigén igen kis dózisban is elpusztítja az ismert és ismeretlen mikroorganizmusokat, miközben ártalmatlan a kísérleti állatokra. Lehetséges, hogy alkalmas az asztronauták által visszahozott vagy behurcolt „idegen” csírák ártalmatlanná tételére.”

A különleges oldatot ma is sokan összekeverik a hidrogén-peroxiddal, amihez pedig semmi köze.

Hogy mégsem olyan egyszeru a dolog, jelzi, hogy kétféle folyékony stabilizált oxigén oldat létezik, attól függoen, a kiindulás alapja sós vagy édesvíz. Elobbit tengervízbol, az utóbbit kristálytiszta forrásvízbol készítik. Szokás még a klórbázisú és vízbázisú elnevezést is használni, mely arra utal, hogy a tengervíz eredetuben marad klór, míg a másikban nincs.

A vízbázisú folyékony stabilizált oxigén különleges módszerrel készül, mégpedig úgy, hogy biomasszát használnak az oxigén atomok és a víz molekulák összekötéséhez. Az stabil oxigén az elso és egyetlen biológiai oxigénforrás.

A víz, ami az ilyen stabilizált oxigén eloállításához szükséges, egy természetes forrásból fakad, és rozsdamentes acél konténerben kerül a gyártóhoz, ahol tesztelik, több lépésben tisztítják (pl. szurik), utraviola fénnyel kezelik, és ózonnal dúsítják. A tisztítási folyamat befejeztével újból ellenorzik a minoségét. A stabilizált oxigént teljesen steril környezetben, túlnyomásos szobában készítik, hogy a por ne juthasson be.

A folyékony stabilizált oxigén fagyás- és forráspontja jóval magasabb, mint a csapvízé vagy desztillált vízé – ami egy újabb bizonyítéka a megváltozott formájú stabilizált oxigénnek, vagyis további oxigén atomoknak.

Hogy a stabilizált oxigén mennyiségét csökkentsék, felforralták azt, majd megismételték a tesztet. A vizsgálat azt mutatta, hogy a stabilizált oxigén egy megbízható és állandó oxigénforrás, tárolási ideje négy év.

A vízbázisú folyékony stabilizált oxigén egy friss, tiszta ízu táplálék-kiegészíto, a szokásosnál hosszabb szavatossági idovel. Nem kapcsolódik különbözo sókhoz.

A legtöbb oxigén kiegészíto azonban klórbázisú, így tartalmaz oxiklorint vagy hipocloridot ahhoz, hogy az oxigén molekulákat megkösse. Sajnos, általában ezek magas koncentrátumban tartalmaznak kloritokat, klorin dioxint (ClO2) és klorátokat (ClO3). Bizonyított, hogy ezek a vegyi anyagok felbomlanak, O2-t szabadítanak fel, amikor muködésbe lépnek a gyomor hidrogénkloridjával (HCl). A víztisztító és fertotlenítoszerek zöme is ilyen anyagot tartalmaz. Ezeknek a termékeknek rövid a tárolási idejük, és kellemetlen az ízük. (Ráadásul a hosszú távon jelentkezo összeadódó hatások még nem ismertek.)

Az alkotórészek: víz és nátriumklorid (konyhasó). Miért klorid? Mert nagyon jó oxigénszállító. A klór négy O atomot tud megkötni éppúgy, mint a vérben lévo hemoglobin „hem” molekulája. A klorit klórból és oxigén molekulákból áll (ClO4-), és nagyon eros negatív töltéssel rendelkezik.

A gyártási folyamat ugyanolyan konyhasóval kezdodik, mint amilyet az infúziókban is használnak, s amit az Észak Atlanti-óceánból nyernek. Ami ezután történik a gyártásban, az szigorúan titkos, kivéve, hogy tudjuk, speciális elektrolízist alkalmaznak. A végeredmény figyelemre méltó: nagyon magas oxigénkoncentrációjú, lúgos oldatot hoznak létre, melynek elenyészo a klór és nátriumtartalma. A bravúros technika terméke a folyékony stabilizált oxigén, s méltán nevezik a kvantumfizika áttörésének.

A csapvíz oxigén tartalma kb. 5-7 pm, a folyó vizekben kb. 10 ppm található, míg a kereskedelemben forgalmazott vízbázisú stabilizált oxigén 24%-ot, vagyis 240.000 ppm-t, a klórbázisú 1,2%-ot, azaz 12.000 ppm oxigént tartalmaz.

A vízbázisú stabilizált oxigén pH stabil. Más só (klorid) alapú oxigén kiegészítok pH értéke 10.0 vagy magasabb, ami már marónak nevezheto. Ez az oka annak, hogy míg a korábbi, vizes bázisú OxyMaxot akár töményen is lehetett inni, sot szembe cseppenteni, az új oldatot tilos! A testben a folyékony stabilizált oxigén klórbázisú összetevoinek megemésztéséhez magasabb HCl (gyomorsav) kell azért, hogy a só molekulák lebomoljanak, és oxigén szabaduljon fel.

A stabilizált oxigént úgy tervezték, hogy a sejtenzimek fel tudják bontani a kötést, és fel tudják szabadítani a szükséges oxigént.

A folyékony stabilizált oxigén az üvegben tehát igen lúgos, és nagyon stabil, de csak addig, míg a gyomorsavval nem érintkezik. Ha vízben feloldjuk, a pH 12-13-as értéke gyorsan lecsökken pH 8,6-ra. Ez a változás kiválasztja a klór ionokat a kloritból (ClO4), és stabil oxigén (O2) válik le a molekuláról. A keletkezo klór iont a szervezet felhasználja számos enzimben, melyek a sejtek oxidációját segítik. Egy kevés klórdioxid (ClO2) molekula is felszabadul. Ez az a reakció, amely elpusztítja a mikrobákat.

Amikor a stabilizált oxigént lenyeljük, keveredik a gyomorsavval, ami pH 3-4 értéku. A reakció ezért itt még erosebben zajlik le, és még több molekuláris oxigén (O2) és klorid valamint klórdioxid keletkezik. Így nemcsak nagy mennyiségu, energiát adó oxigén jut a keringés segítségével a véráramba, hanem a specifikus reakció vírusokat, baktériumokat és egysejtueket ölo vegyületeket is eredményez.

Dr. Arthur Guyton kutatása felfedte, hogy az oxigén hogyan áramlik ki a vörös vérsejtekbol a plazmába, ami továbbszállítja azt a sejteknek felhasználásra. A sejtek aztán visszaszállítják a CO2-t a plazmába, ahonnan elszállítódik a vörös vértestekhez. A plazma kb. 1% oldott oxigént tartalmaz, míg a vér és a hemoglobin szállítja a maradék 99%-t.

Tudományosan bizonyított, hogy az oldott oxigén a folyadékból már a nyelv alól felszívódik a véráramba, és gyomorból is bejut a vérplazmába. Dr. James Aker kvantumfizikus azt találta: emelkedett oxigénszint mutatható ki a véráramban két percen belül a nyelv alá csöppentéskor. Ez az oxigén a vérplazmában is oldódni képes, nemcsak a hemoglobin köti meg, így olyan helyekre is eljut, ahová a szukületek, elzáródások miatt a vörösvértestek nem tudnák elszállítani.

A Suntory International of Japan kutatólaboratóriuma bizonyította, hogy összefüggés mutatható ki a stabilizált oxigén alkalmazása és az artériás vér emelkedett oxigénszintje között. A Duke University tanulmánya (1996) tisztázta a vér direkt oxigén-szállítását a szövetekbe. Eszerint az oxigén akkor is eljut a sejtekhez, ha nem a tüdon keresztül jut be a szervezetbe, hanem akkor is, ha lenyeljük.

Amikor az O2 felszívódik – mind a nyelv alól, mind a gyomorból – közvetlenül a véráramba jut a vérplazmában oldva. Elso útja a májba vezet (a vena portae-n keresztül). A máj fobb funkciói: a méregtelenítés (gyógyszerek, mérgek stb.), a cukorképzés, a hormonképzés és az immunfehérjék képzése fokozódnak a folyékony stabilizált oxigén bevitele hatására. Az folyékony stabilizált oxigén gyors és látványos hatásának a magyarázata, hogy ilyen koncentrált oxigént ezen az úton csak magzati életünkben kaptunk!

A folyékony stabilizált oxigén fogyasztásakor az oxigén-felhasználás teljesen összhangban van más táplálékok hasznosulásával, sot úgy tunik, növeli a vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak és gyógynövények felszívódását és beépülését olyannyira, hogy a tényleges bevitel csökkentheto, de a jótékony hatásai így is érezhetok. Például megnövekedett energia, jobb eronlét, jobb koncentráló képesség, gyorsabb gyógyulás, jobb keringés, a visszér csökkenése, simább bor és gyorsabb regenerálódás a testmozgás után.

A folyékony stabilizált oxigén egy külsoleg (fertotlenítésre) is jól felhasználható termék. A Baylor Research Foundation jelentésében az olvasható, hogy a folyékony stabilizált oxigén sikeresen elpusztított számos fajta anaerob baktériumot, (Staphylococcusok, Streptococcusok, Giardia Lamblia, Salmonella, Escherichia coli, Candida albicans). Meglepo tulajdonsága, hogy belsoleg alkalmazva a microaerophil tejsavbaktériumokra nincs negatív hatással, melyet a tudósok azzal magyaráznak, hogy a velünk szimbiózisban élo mikrobák a szervezet saját termelésu oxigéngyökeitol sem károsodnak oly mértékben, mint a patogének.

A folyékony stabilizált oxigént az alábbi problémákra alkalmazva sikereket érünk el használatával:

• Borfertozések (akne, sebek, genitális terület)
• Szájüreg (herpesz, afta, fertozések)
• Gyomor (fekély – Helicobacter pylori)
• Bélfertozések (gyulladások, gázosodás)
• Máj (cukorképzés, vércukorszint)
• Hormonképzési zavarok
• Méregtelenítés
• Immungyengeség
• Szív (segít anginás rohamban)
• „Lyukas szív” (septum defectus) betegségek
• Magas vérnyomás
• Érszukület
• Vesebetegségek, veseko
• Asztma és tüdobetegségek
• Agyi keringési zavar
• Izommunka, sport
• Rákmegelozés
• Rákos betegek kiegészíto kezelése

Különleges alkalmazási területei:

• Álmatlanság, alvászavar
• Vizsgaidoszak
• Éberség fokozása
• Testi ero fokozása
• Aktív sportok, izomláz
• Izületi és izomfájdalmak
• Depresszió
• Memóriazavar
• Alzheimer-betegség
• Kimerültség
• Energiafeltöltés
• Sejtanyagcsere fokozása
• Antibiotikum helyett
• Influenza és egyéb parazita fertozések
• Tartósítóként kozmetikumokba keverve
• Ráncok ellen

Használhatjuk inhalálásra, orr- és szemcseppbe. Fogmosás után tisztítsuk ki szájüregünket stabilizált oxigénes vízzel! Tartsuk benn az oldatot legalább 30 másodpercig, s csak utána köpjük ki! (Le is nyelhetjük.) Ezután ne öblítsünk, ne igyunk vizet, és ne együnk legalább 30 percig!

A stabilizált oxigént háziállatoknak is adhatjuk. Jó számukra is antibiotikum helyett, segít megorizni egészségüket, és fokozza energiájukat.

Tegyen 20 csepp (régibol1 teáskanál) oldatot 1 liter vízbe (nem kell, hogy steril legyen!), várjon 25 másodpercig, és biztonsággal ihatja.

Bepermetezhetjük vele a zöldségeket, gyümölcsöket, a tenger gyümölcseit, halat vagy sertéshúst, mert segít megakadályozni a baktériumok megtelepedését. Adhatunk stabilizált oxigént a tejhez és tejtermékekhez, tovább eltarthatók.

Spray formájában a lakásban tartott növények permetezésére is alkalmas, természetes, nem toxikus.

A folyékony stabilizált oxigén természetes fertotlenítoszerként használható fertozött karmolások, vágások és kis sebek, égések esetén.

Ha össze akarjuk foglalni a folyékony stabilizált oxigén elonyeit a különféle vizek, víztisztítók és oxigénpótlók muködésének tükrében, elmondhatjuk, hogy ez a legkényelmesebb, legbiztonságosabb, legsokoldalúbb és egyben a leghatékonyabb mind élettani, mind financiális értelemben. Az egészséges vagy éppen beteg ember kockázat nélkül, egyszeruen tudja alkalmazni a legkülönfélébb problémák, kórállapotok megoldására illetve az egészség megorzésére.

Hatásában egyesíti az oxigénpótlást és a vízzel történo méregtelenítést, a szervezet elsavasodásának (hidrogén vagy proton túlsúlyának) korrekciójára alkalmazott lúgosítást. Az általa nyújtott elektrontöbblet negatív töltést kölcsönöz a szervezetnek, így segítve a szabadgyökök kialakulásának gátlását, azok lekötését; a kristályosodás – a koképzodés – és a daganatok kialakulásának féken tartását; a patogén mikrobák szaporodását is gátolva. Azaz egyedülálló módon, komplexen biztosítja az egészség megóvását, illetve helyreállítását.

A folyékony stabilizált oxigén alkalmazása maradéktalanul kielégíti a „Nil nocere!” elvét, mivel használata nem jár semmiféle kockázattal: nem kell vénába adni – nincs embólia veszély, nem kell izomba adni – nincs hematológiai kockázat, nem kell inszufflálni – nincs kellemetlen érzés, nem fürdoként használatos – így nem vész kárba az oldat, a stabil oxigén nem roncsoló, naszcensz oxigén, mint az ózon- és hidrogén-peroxid terápiánál.