Dr. Kohán József

 

 

Szúnyog:

 

Nálunk gyakori csípőszúnyogok a gyötrő szúnyog, a mocsári szúnyog és a dalos szúnyog. Bár Magyarországon is élnek maláriaszúnyogok, de szerencsére ritkák, és nem terjesztik a rettegett kórt, a maláriát. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A szúnyogok nőstényei is életük jelentős részében növényi nedveket szívogatnak, de sok fajnak a sikeres peterakáshoz legalább életében egyszer vért kell szívnia. Vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek.

 

Mindamellett, hogy kellemetlen, néha nagyon viszkető, máskor már igen fájdalmas bőrkiütéseket okoznak, több fertőzőbetegség terjesztésében is szerepelnek a szúnyogok. Legismertebb a malária, de ilyen a dengue-láz, leishmaniasis, álomkór, állatok esetén a szívférgesség.

 

Orvoshoz, bőrgyógyászhoz kell fordulni, ha a csípések nyomán keletkező kiütések 1 cm-nél nagyobbak, ha bevérzés, elhalás van bennük, ha a szúrás körül terjedő bőrpír keletkezik, és persze, ha általános rossz közérzet, láz, hidegrázás jelentkezik. Szükség esetén a szakember laborvizsgálatokat végeztet, és szükség lehet infektológus segítségére is, aki fertőző osztályon izolálhatja a beteget, gyógyulását pedig speciális gyógyszerekkel segítheti.

 

 

 

 

 

 

Pókcsípés

 

A hirtelen jelentkező enyhe szúró, égő érzés és az apró duzzanat megjelenése többnyire megszokott válasza a szervezetnek csípések esetén. Pókmarásnál a vöröses bőr és viszketés mellett a sérült terület közepén ún. szúrcsatorna fedezhető fel, ahol az ízeltlábú rovar a mérget a szervezetbe juttatta.

 

 

 

 

 

 

 

Hangyacsípés

 

A hangya támadólag csíp, akár a pók, darázs vagy méh – tulajdonképpen önvédelemből. A többihez képest kisebb kiütések jóval nagyobb számban, akár az egész végtagon vagy törzsön is láthatóak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kullancs:

 

Az atkák rendjének egyik alrendje, vérszívó parazita. Legismertebb faj a közönséges kullancs (ixodes ricinus), melynek népies neve vöröshasú kullancs. Több súlyos betegséget terjeszt (encephalitis, tularaemia, piroplasmosis Tibola, stb.) Nincs megelőző kezelés, bár sokan esküsznek a magas B-vitamin tartalmú készítmények és a fokhagyma kellemetlen szagának még a szúnyogokat is távoltartó hatására.

 

A Lyme-kóros betegek mintegy 30%-a nem veszi észre a csípést. A csípés helyén megjelenő kokárdaszerű, ún. Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír), a széli részén lassan terjed, és átmérője idővel akár az 50-100 millimétert is elérheti, valamint az erős égető érzés az ízületeknél. Jellemző tünetei még a feltűnő fáradékonyság, étvágycsökkenés, görcsök. Szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi (többnyire térdízületi) gyulladás lehet a következménye. Az esetek 5%-ában bénulást okozhat. Idősebb nőknél végtagi bőrsorvadás jelentkezhet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bolha:

 

A kutyán élősködő bolha nem azonosaz ember vagy a macska bolhájával. Az emberi bolha nem áll olyan szoros kapcsolatban az emberrel, mint a tetvek. Ha a szükség úgy hozza, egyszerűen tovább ugrik, újabb gazdát keres. A bolha nyílt bőrfelületen egyáltalán nem érzi jól magát, ezért a prémekkel, később pedig a ruhaneműkkel való takarózás lehetett az előfeltétele annak, hogy az emberre rátalált.

 

Amellett, hogy rendkívül tud viszketni a csípése, számos pusztító járványt szabadított az emberiségre. Járványügyileg elsősorban a többgazdás bolhák jelentősek; közülük is elsősorban a trópusi patkánybolha, mely a pestis kórokozóját hordozza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetű:

 

Az emberre specializálódott három tetűféleség a fejtetű, a lapostetű és a ruhatetű. Mindhárom rovar obligát humán parazita. Ellentétben a közhiedelemmel, egyik (al)faj sem szökdel, ugrál, és nem is repül: közvetlen kontaktussal terjednek egyik emberről a másikra. A tetvek szabad szemmel alig látható szárnyatlan rovarok, melyek emberről emberre terjednek testi érintkezés, továbbá közösen használt ruhadarabok vagy egyéb tárgyak útján.

 

 

 

 

 

 

Ágyi poloska:

 

Ovális alakjáról, 4-8 mm hosszúságáról, és a poloska jellegzetes vörösesbarna színezetéről könnyen fel lehet ismerni. Rendszerint a sötétség beálltával lopakodik elő a kárpitok mögött, a faburkolat és a falak hézagaiban, az ágydeszkák üregeiben, a padló réseiben vagy egyéb hasonló zugokban levő biztos rejtekhelyéből. Tipikusan viszkető, szúnyogcsípésre emlékeztető nyomot hagynak a bőrön, legfőképpen a kéz- és lábfejen. Utazókon egyre többször jelenik meg, majd velük együtt beköltözik otthonukba, s ekkor kiirtásuk óriási feladat, gyakran szinte lehetetlen. Fokozott higiénia, a lakás tisztántartása a legjobb módszer ellene.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rühesség:

 

A rühatka megtermékenyített nősténye befúrja magát a hámsejtekbe, és ezen járatokba rakja a petéit. A nőstény néhány hét alatt elpusztul, de a lárvák a petékből körülbelül három hét alatt kikelnek. A rühatkák magukkal a hámsejtekkel táplálkoznak. A vékonyabb bőrterületeket részesítik előnyben, ahová könnyebben befúrják magukat, úgymint az ujjak közötti területek, az emlőbimbó udvara, a nemi szervek és azok környéki terület, a hajlatok feletti bőrterületek, a könyök, a köldök bőre. Az arc és a fejbőr zsírosabb bőre általában megkímélt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szőrtüszőatka:

 

A demodex folliculorum szőrtüszőatka, amely a hajhagymákban élősködik, a demodex brevis az arcunk faggyúmirigyeiben telepszik meg. Mindkettő szereti a nyirkos, kellemes helyeket. Azért is telepszik meg leggyakrabban a fejtetőn, mert itt a legmelegebb a hőmérséklet. Befészkeli magát a hajhagymába, elvonja a tápanyagokat, roncsolja a hajszálak szerkezetét. Ennek eredménye a hajszálak elvékonyodása, hajhullás és a szövetek gyulladása.

 

Emellett fontos szerepe lehet a szőrtüszőatkának a rozácea és a bőrrákok kialakulásában is, mivel a bőrbe ürített székletük baktériumai elősegíthetik e betegségeket. Úgy tartják a fertőzöttség lényegesen nagyobb, mint amennyiszer enyhébb vagy komolyabb tüneteket okoznának. A bőrviszketés, sőt a szempillák korpaszerű lepedéke hívhatja fel a figyelmet az atka jelenlétére, melyet dermatoszkóppal lehet igazolni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csípések kezelése:

 

Mindegy, melyik faj csípett meg minket, ha fáj, forduljunk orvoshoz! Ilyenkor a bőrünkbe jutó méreganyagok elhalásokat okoznak, ami komoly hegesedéssel jár, de akut veszélyt is jelenthet az ilyenkor fellépő fertőzés. Ebben az esetben a bőrnyugtató, legtöbbször szteroidokat is tartalmazó kenőcsös kezelés mellett antibiotikum adása is szükséges. Leginkább a pók és a hangya csípése kapcsán számíthatunk erre.

 

Főként szúnyogcsípés esetén, ha a viszketés enyhe, még mindig a cinkes rázófolyadékot szoktam betegeimnek javasolni, ami sokkal jobb, mint az áttetsző, divatos gélek. Erős viszketés esetén azonban már gyógyszerre, antihisztaminra is szükségünk lehet, amit jobb, ha orvos ír fel.

 

A kullancscsípés nyomán kialakult kokárdaszerű, terjedő folt esetén mindenképpen antibiotikus kúrát kell indítani, amit addig kell folytatni, míg a betegség aktivitásának mérséklődését nem látjuk a borrelia baktérium elleni immunfehérjék (IgG, IgM) csökkenésében is. Antibiotikumra néha pókcsípések kapcsán is szükség lehet.