|
"A vitamin olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg."
Alábbiakban a vitaminokról adok közre egy "korszerű" listát a napi minimum szükségletről. Mivel napjainkban egyre több rákkeltő anyagot, toxint, növényvédőszert, antibiotikumot tartalmaznak ételeink, italaink, hadd vegyem el a kedvét annak a vegetariánusnak, aki esküszik arra, hogy ő egészségesen táplálkozik. Ahhoz, hogy a fent említett anyagokat közömbösítse a szervezet, sokkal több vitaminra és egyéb antioxidánsra van szükségünk, mint a szokásos vitamin-táblázatok szerkesztésének idején - akár 10-15 évvel ezelőtt. Nem tudunk olyan mennyiséget elfogyasztani ezen anyagokat tartalmazó élelmiszereinkből, hogy azokból elég vitamint, ásványanyagot, nyomelemet juttassunk szervezetünkbe a káros hatások kiküszöböléséhez. Érdemes tehát a most kövtkező gondolatokon elmerengeni, s hozzáteszem, ez csak a napi C-vitamin szükségletünk szemszögéből nézi a problémát! Mennyi az annyi? Ha már szükségünk van a C-vitamin állandó pótlására, mennyit fogyasszunk belőle? A "Mennyi C-vitamin elegendő naponta?" kérdés heves vitákat vált ki. Az általánosan elfogadott adag a régebben a skorbut megelőzésére javasolt napi 60-80 milligramm, de ez a nézet napjainkban tarthatatlan. Ha csak ennyi C-vitamint fogyasztunk naponta, akkor tulajdonképpen állandóan a szubklinikai skorbut állapotában élünk. A mai átlagember tápláléka nem tartalmaz elegendő C-vitamint, a táplálékból csak akkor juthatnánk kielégítő mennyiséghez, ha visszaköltöznénk az esőerdőbe. Nemrégiben végzett felmérések szerint napi 250 milligramm C-vitaminra van szükségünk. Még újabb tanulmányok azt sugallják, hogy naponta 500 milligrammot kell fogyasztanunk. Ez a mennyiség látványosan csökkenti a rákos megbetegedések, a szív- és érrendszeri problémák, vagyis a halálozás kockázatát. Linus Pauling és munkatársai szerint napi 10 gramm C-vitamin feltűnően növeli a rákos betegek túlélési idejét. Azt állítják, hogy a szív- és érrendszeri károsodások mutatói javulhatnak ekkora adag aszkorbinsav hatására, sőt, az immun- és a neuroendokrin rendszer megfelelő működéséhez is szükség van ennyi C-vitaminra. A fölöslegben felvett aszkorbinsav - vízoldékony lévén - könnyen távozik a vizelettel. Joggal mondhatnánk tehát: ha túl sok aszkorbinsavat fogyasztunk, csak elpocsékoljuk. Hallani olyan nézetet, hogy ezzel a világ legdrágább vizeletét állítjuk elő. De vajon mennyi az a túl sok? Dr. Michael Colgan nagy létszámú csoporton végzett vizsgálata szerint az emberek egynegyede napi 1,5 gramm C-vitamin fogyasztása után érte el a vese ürítési küszöbét, a páciensek több mint fele napi 2,5 grammnál, és akadt négy személy, akiknél napi 5 gramm volt a határ. Mégis, ha a bevitt C-vitamin napi adagját 50-ről 500 milligrammra növelték, megkétszereződött a vérplazma aszkorbinsav-szintje, s a napi 5 grammot elérve újra megkétszereződött. Vajon károssá válhat-e a túlzott adagú C-vitamin? A vesekőképződésről, a húgysavszint növekedéséről, a túladagolt C-vitamin okozta skorbut jellegű betegségről szóló jelentések egyelőre megalapozatlannak bizonyultak. A nagy dózisú aszkorbinsav igazából csak a bélrendszerre lehetne veszélyes, de erre sem találtak bizonyítékot. 14 éven keresztül vizsgáltak 11 000 pácienst, és megállapították, hogy a bélrendszer aszkorbinsav tűrőképessége egészséges emberekben 10-15 gramm C-vitaminig terjed, 30 és 60 gramm között van a közönséges náthában szenvedőkben, míg rendkívül súlyos fertőzés esetén 199 gramm fölé emelkedik. A legjobb gyógyulási eredményt akkor érték el, amikor legalább 3 vagy több gramm C-vitamint adagoltak minden negyedik órában. Szerencsénkre a C-vitamin az ember számára az egyik legkevésbé toxikus vegyület. Több mint 3000 személy kapott különféle adagú - 10 grammtól a bélrendszer tűrőképességének felső határáig terjedő mennyiségű - C-vitamint, s nem észleltek mérgezésre utaló tüneteket. Mennyi lehet az optimális napi C-vitamin-szükségletünk? Az aszkorbinsav-szintézisre képes állatok naponta 3 - 15 grammnyit termelnek ebből a molekulából. Ha ezt átszámítjuk egy 70 kilós ember testtömegére, az jön ki, hogy nekünk valahol 1 és 10 gramm/nap között állapítható meg a C-vitamin szükségletünk. Ehhez képest a mai átlagember jó, ha napi 80-100 milligramm C-vitamint fogyaszt. A megfelelő adagot nagyban befolyásolják az életkörülmények. Ha valaki sok alkoholt fogyaszt, szennyezett levegőjű városban él, rendszeresen szed szalicilsav-származékokat tartalmazó gyógyszert vagy dohányzik, egyszóval az életét meghatározza a stressz, tanácsos az adagot akár 10 grammra is növelni. Dohányosok esetében minden egyes elszívott cigerettára 50 milligramm C-vitamint kellene számolni. A C-vitamin tehát valóban különleges: Szent-Györgyi Albert szerint nem is vitaminként, hanem élelmiszerként kellene fogyasztanunk. Azt mondja, tekintsük az aszkorbinsavat háztartási cikknek. Kilós kiszerelésben kellene árusítani, s az üzletekben egy sorban álljon a cukorral, a liszttel és a sóval. Szent-Györgyi naponta 1 gramm C-vitamint evett 84 éves koráig. Akkor tüdőgyulladás döntötte le a lábáról, s az adagot 1-ről 8 grammra emelte, és hamarosan felépült. A neves táplálkozáskutató, dr. Michael Colgan 5 grammot fogyaszt, a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling adagja napi 10-18 gramm volt. Jómagam a téli napokon 1-2 grammot szoktam bevenni. Braun László cikkéből
Vitaminnal a rák ellen
"Amikor magas C-vitamin-tartalmú élelmiszereket fogyasztunk, amelyek napi szinten 200 miligrammnál több aszkorbinsavat tartalmaznak - például két narancsot és egy adag brokkolit -, a szervezet meggátolja, hogy a vérben túl magas legyen a vegyület szintje" - magyarázta Mark Levine. A kutatás váratlan eredményekkel szolgált. A C-vitamint hagyományosan antioxidáns vegyületként tartják számon, amely megvédi a sejteket az úgynevezett szabadgyökök káros hatásától. Ám amikor a kutatók az aszkorbinsav tumorellenes hatását vizsgálták, kiderült, hogy az effektus a daganatsejteket körülvevõ folyadékban képzõdõ hidrogénperoxidnak köszönhetõ. Az egészséges sejtekre a C-vitamin nem gyakorolt semmiféle hatást. Következésképp a C-vitamin nagy dózisokban a várt antioxidáns hatás helyett prooxidánsként viselkedett, szabadgyökök és hidrogénperoxid képzõdését segítve elõ, amelyek a kutatók feltételezése szerint megölik a tumorsejteket. A nagydózisú C-vitamin és a vesekőMivel napjainkban egyre több mérgező (gyakran rákkeltő) vegyületet, toxint, növényvédőszert, antibiotikumot tartalmaznak ételeink, italaink, emiatt nincs olyan ember, aki egészségesen tudna táplálkozni. Ráadásul a szervezetnek a fent említett anyagok közömbösítésére sokkal több vitaminra és egyéb antioxidánsra van szüksége, mint a legtöbb orvos által ismert vitamin-táblázatok szerkesztésének idején - akár 10-15 évvel ezelőtt. Nem tudunk olyan mennyiséget elfogyasztani ezen anyagokat tartalmazó élelmiszereinkből, hogy azokból elég vitamint, ásványanyagot, nyomelemet juttassunk szervezetünkbe a káros hatások kiküszöböléséhez. Érdemes tehát a most következő gondolatokon elmerengeni, s hozzáteszem, ez csak a napi C-vitamin szükségletünk szemszögéből nézi a problémát! Az, hogy mennyi C-vitamin elegendő naponta, a tudósok és orvosok között is heves vitákat vált ki még mindig. Az általánosan elfogadott adag a régebben a skorbut megelőzésére javasolt napi 60-80 milligramm, ám ez a nézet napjainkban tarthatatlan. Ha csak ennyi C-vitamint fogyasztunk naponta, akkor tulajdonképpen állandóan a skorbut szubklinikai állapotában élünk. Egyébként sem lehet meghatározni senkinek a minimum és maximum beviteli dózisát, mert a szükséglete a nap folyamán is változhat annak függvényében, hogy milyen körülmények között él, van-e stressz hatás, környezeti ártalmak, egyéb betegsége? Bár Szent-Györgyi Albert szerint legalább 1 000 mg C-vitamin bevitele lenne kívánatos mindenkinek, sőt Linus Pauling inkább 7-8 grammot ajánlott naponta, sokan attól féltik a betegeket és az „egészséges” vitaminszedőket, hogy a túlzott aszkorbinsav-bevitel vesekövet okoz náluk. Ennek magva abból adódik, hogy az aszkorbinsav metabolizmusának végterméke az oxálsav a leggyakoribb vesekő, a kalcium-oxalátkő okozója lehet. A legtöbb kutató viszont állítja, nem oxálsav, hanem dehidro-aszkorbinsav (DHHA) formájában ürül a veséken keresztül a C-vitamin. Lássuk, milyen megfigyelésekre alapozták a kutatók különféle feltételezésüket! Az időrendiséget meghagyva azokat a megállapításokat emelem ki, melyek a nagydózisú C-vitamin adagolást veszélyesnek tartják. Mint látni fogjuk, ez a kisebb része a megfigyeléseknek, mégis ezeknek van máig nagyobb visszhangjuk. 1946. McCormick: véleménye szerint a C-vitaminhiány az oka a testben a kőképződésnek. 1954. Lamden és Chrystowski megfigyelése alapján a 4 000 mg alatti dózisban szájon át adott a C-vitamin nem növeli az oxalát-kiválasztást. 1958. Hodgkinson: A csökkent kalcium-bevitel emeli az oxalát felszívódását a bélen keresztül. 1960. Tallquist és Vaananen vizsgálatai szerint a rebarbara fokozza az oxalát-ürítést. 1961. Long and Carson: szájon át szedve a C-vitamint az DHHA-ként ürül. 1962. Zarembski és Hodgkinson megállapította, a Rebarbara, spenót, petrezselyem, citrusfélék és a tea gyakori oka lehet a vesekőnek. 1964. Kalliala and Kauste szintén igazolta, a rebarbara fokozza az oxalát-ürítést. 1966. Takenouchi: kísérleteiben kimutatta, a C-vitamin 80 %-a DHHA formájában ürül. 1969. Zarembski and Hodgkinson szerint a szardínia és a hering is fokozza az oxalát-képződést. 1973. Hagler és Herman úgy találta, a C-vitamin magas dózis esetén, szájon át adva emeli a Ca-oxalát kő kockázatát. 1973. Hagler és Herman vizsgálatai azt mutatták, a zselatin, egyes aminosavak (triptofan, fenilalanin, aszpartamsav, tirozin, treonin és aszparagin) valamint a kreatinin, purinok, glukóz és más szénhidrátok és más, meghatározatlan anyagok is okozhatnak oxalát-szint emelkedést. 1973. Hagler és Herman később úgy találták, az egyik legegyszerűbb aminosav, a glicin a legfőbb oka az oxalát-képződésnek. 1974. Cameron és Campbell: 3 000 - 4 000 mg dózisban adtak szájon át C-vitamint, mellékhatásként Puffadást, hasmenést, átmeneti görcsöket tapasztaltak. 1976. Wilk Az általánosan jellemző 100 mg C-vitamint + 300 mg segédanyagokat tartalmazó készítményekben a hamisan a C-vitaminnak tulajdonított mellékhatásokat utóbbiak okozzák. Azaz a segédanyagok gyanúsabbak. 1977. Tiselius és Almgard szerint a szájon át adott C-vitamin nyomán emelkedik a vizelet oxalát-szintje. 1979. Creagan: 10 000 mg C-vitamint adott szájon át placebo kontroll vizsgálataiban 123 előrehaladott rákbetegségben szenvedő betegnél. Enyhe hányinger éppúgy előfordult a C-vitamin adásakor, mint a placebónál 1979. Ludvigsson dupla vak kísérlete kapcsán azt találta, az 1 - 24 hónap után követés során a betegeknél lényeges mellékhatás nem jelentkezett. 1979. Basu is igazolta a C-vitamin DHHA-ként ürül a vizeletben. 1980. Hatch szerint a magas C-vitamin bevitelre emelkedik a vizelet oxalát-szintje. 1981. Cathcart: 200 000 mg-nyi dózisban, szájon át adott C-vitamint AIDS-ben. Mellékhatást nem észlelt. 1981. Schmidt a szájon át magas dózisban adott C-vitaminról úgy vélekedett, inkább a megváltozott oxalát-anyagcsere az oka, ha vesekő képződik. Ő is azt tartotta, nem mindig metabolizálódik oxaláttá a C-vitamin. 1981. Hughes megfigyelése szerint a szájon át adott nagydózisú aszkorbinsav hatására emelkedett a vizelet oxalát-szintje, egy (!!) betegnél vesekő jelentkezett. 1982. Kalokerinos 300 000 mg adagban adott C-vitamint szájon át, következményként krónikus jó egészséget tapasztalt. 1982. Bussey 400 - 4 000 mg C-vitamint adott dupla vak kísérletben, per os, 1 - 24 hónap után követéssel nem talált mellékhatást. 1982. Hanck szerint szájon át adva a C-vitamint nincs mellékhatás. 1983. Lux és May 500 - 5 000 mg aszkorbinsavat adtak szájon át betegeiknek, nem észleltek mellékhatást. 1983. Fituri kísérleteiben 8 000 mg C-vitamint adagolt szájon át egészséges egyéneknek. A 8 fős csoportot megfigyelve azt tapasztalta 1 hét után, nem emelkedik a vér és vizelet oxalát-szinje. 1984. Cathcart 25 000 - 125 000 mg aszkorbinsavat adott betegeinek szájon át. Hasmenés, gyomorégés jelentkezett néhány esetben. 1984. Cook 2 000 mg C-vitamint adott szájon át 16 - 24 hónap-ig. 4 esetben vashiány alakult ki. 1985. Cathcart 4 000 - 200 000 mg aszkorbinsavat adagolt szájon át AIDS-ben. 11 000 fő 14 éves után követése eredménye: javulás az általános állapotban, mellékhatásként 3 esetben múló bőrpír jelentkezett. 1985. Moertel 10 000 mg-nyi C-vitamin bevitellel végzett, placebo kontroll per os vizsgálatokat végzett vastagbél rákos betegeknél. A 100 fő 2,5 - 15,5 hónapos kezelése során a mellékhatás: néhány esetben gyomorégésről számoltak be a páciensek. 1986. Melethil szerint 500 - 5 000 mg aszkorbinsavat szájon át adva nincsen mellékhatás. 1986. Gaker és Butcher C-vitamint + antibiotikumot + vízhajtót adott szájon át egy 81 éves nőnek. Ennek eredményeként extrém nagy veseköve feloldódott. Mellékhatást nem észlelt. 1986. Gotz vizsgálatai szerint kutyában a lipoic acid csökkenti az oxalát-kristály képződését. 1988. McKeown-Eyssen 400 - 4 000 mg C-vitamint adott betegeinek szájon át, a dupla vak kísérlet 1 - 24 hónapig tartott. Mellékhatást nem észlelt. 1988. Brox véleménye szerint 500 - 5 000 mg aszkorbinsav szájon át nem okoz panaszokat. 1988. Singh PP, Sharma DC, Rathore V, Surana SS 60 mg C-vitamint adott szájon át 3 hónapig. Megfigyelése szerint az L-aszkorbinsav (ez a természetes forma) magnéziummal és citráttal csökkenti a kőképződést. A magas savszint csökkenti a kalciumkő kiválását. Mellékhatást nem tapasztalt. 1990. Godeau és Bierling véleménye: 500 - 5 000 mg C-vitamin szájon át adva nem okoz panaszokat. 1990. Mai 2 000 mg aszkorbinsav mellé 6 mg szelént + 480 mg E-vitamint adott betegeinek 5 héten át. A placebót szedőknél fejfájás jelentkezett. Az aszkorbinsavat kapók közül 10 páciensnél arcpír jelentkezett. 1991. Taylor 400 - 4 000 mg C-vitamint adott dupla vak per os, 1 - 24 hónapig tartó vizsgálatában. Mellékhatást nem észlelt. 1991. Osilesi vizsgálataiban az 1 - 24 hónapig magas dózisban adott aszkorbinsav a dupla vak per os kísérletben nem váltott ki mellékhatásokat. 1991. Davies és munkatársai kimutatták, hogy az aszkorbinsav DHHA formájában ürül. A C-vitamin metabolizmus útja: 1. A C-vitamin (aszkorbinsav) DHAA-vá (dehidro-aszkorbinsavvá) alakul. 2. A DHAA diketogulonsavvá alakul. 3. A diketogulonsav lixonsavvá, xilózzá, treonsavvá vagy oxálsavvá (oxalát) alakul. 1992. Rose and Bode szintén igazolta, az aszkorbinsav DHHA formájában ürül. 1992. Urivetzky és társai szerint 100 - 2 000 mg dózisban adott aszkorbinsav A Ca-oxalát kő kockázatát emeli. 1993. Cathcart szájon át AIDS-ben magas dózisban C-vitamnint 20 000 fős anyagában. Javulás észlelt az általános állapotban. Mellékhatásokról nem számolt be. 1993. Reaven szerint biztonságos a 500 - 5 000 mg szájon át adott aszkorbinsav. 1993. Bode szintén azt találta, a vizeletben DHHA ürül a C-vitamin szedése nyomán, és nem oxálsav. 1993. Belfield és Zucker 500 - 8 000 mg C-vitamint adott állatkísérletben kutyáknak, melyeknek hólyagköve feloldódott a vesekő C-vitaminra. Mellékhatásról nem számolt be. 1993. Curhan szájon át nagydózisú C-vitamint 45 619 férfinek. Szerinte a magas kálcium-bevitel csökkenti a panaszt okozó vesekő kockázatát! Mellékhatást nem figyelt meg. 1994. Jayanthi véleménye, az aszkorbinsav magas dózis esetén, szájon át adva, egészségeseknél nem okoz vesekövet. 1994. Jayanthi patkánykísérletekben azt találta a lipoic acid csökkenti az oxalát-kristály képződését. 1994. Wandzilak 1 000 - 10 000 mg C-vitamint adott szájon át 15 fős csoportjának 5 - 5 napig. 2 páciensnek hasmenése volt. 1995. Bendich és Langseth szájon át adott 400 - 4 000 mg-os adagokban C-vitamint dupla vak kísérletükben 1 - 24 hónapig. Mellékhatást nem észleltek. 1995. Sharma és Mathur szerint 500 - 5 000 mg-nyi aszkorbinsav szájon át adva nem okoz panaszokat. 1996. Curhan GC, Willett WC, Rimm EB és Stampfer MJ 250 - 1 500 mg C-vitamint adott szájon át 45 251 egészséges férfinek. 6 év után vizsgálata szerint 751 esetben (1,66% -ban) alakult ki a betegekben vesekő. (Hazai adatok szerint a magyar lakosság 2-3%-a szenved vesekőbetegségben.) 1996. Levine 1 000 mg, szájon át adott aszkorbinsav hatására 7 főnél enyhén emelkedett oxalát és húgysav-ürítést tapasztalt. 1997. Gerster szerint viszont magas dózis esetén, szájon át adva a C-vitamint csökken a vesekő kockázata. Mellékhatásról nem számolt be. 1997. Curhan szintén nagy beteganyagon, 91 731 nő esetét vizsgálta, akiket szájon át kezelt C-vitaminnal. Megfigyelése szerint a magas kálcium-bevitel csökkenti a panaszt okozó vesekő kockázatát. 1997. Gerster H. 100 - 1 500 mg C-vitamin + B6-vitamin adása csökkenti a vesekő kockázatát. Mellékhatást nem észlelt. 1998, Bass dupla vak vizsgálatban a szájon át adagolt C-vitamin koraszülötteknél biztonságos. 1998. Auer véleménye: a glyoxylat és a glycolat az elsődleges oka az oxalátnak. Nem egyértelmű az oxalát C-vitamin-eredete. 1998. Grases megállapítása: a szabadgyökök kálcium-oxalát kristály kiválásához vezetnek, a C-vitamint ezt akadályozza meg. 1998. Auer 4 x 1 000 mg aszkorbinsavat adott szájon át 5 napig betegeinek. Szerinte nem emelkedik a vesekő kockázata. 1999. Curhan szájon át 85 557 egészséges nőnek adagolt C-vitamint, 14 év utánkövetése nyomán azt találta, a 85 557 főnél 1 078 esetben (1,26% -ban) alakult ki vesekő. (Hazai adatok szerint a magyar lakosság 2-3%-a szenved vesekőbetegségben.) 1999. Simon and Hudes: 1,0 mg/dl aszkorbinsav-vérszintnél 28%-kal csökken a vesekő kockázata férfiaknál. Mellékhatásról nem számolt be. 1999. Gokce 500 - 2 000 mg C-vitamin dupla vak, placebo kontrollos per os adása kapcsán leírta, 21 érbetegénél 30 nap után javult a keringés a brachiális erekben. Mellékhatást nem tapasztalt. 2000. Ogawa véleménye szerint a glyoxylate és a glycolate az elsődleges oka az oxalát-képződésnek. 2000. Schwille megállapította, a C-vitamin csökkenti a vesekő-képződést az arra hajlamos egyénekben is. 2001. Casciari 50 000 mg aszkorbinsavat adott intravénásan végstádiumú rákos betegeknek. Nem találta toxikusnak az adagot. 2001. Massey szerint a kakaó, csokoládé, répafélék, paprika, búzafélék, pekándió, földimogyoró, okra, fagyasztott bab és citromhéj okozhat leginkább vesekövet. 2001. Morton 100 - 5 000 mg-nyi C-vitamin adagolás retrospektív tanulmányában a kezelést kapott 994-ből 277 nőnél azt találta, 12,4 évnyi vitaminszedés sem okozott panaszokat, viszont javult keringés a brachiális erekben. 2002. Selvam megállapította: az antioxidáns terápia csökkenti a vesekő-képződést. Mesterséges vitaminok Az igazsághoz tartozik még, hogy a vitaminkészítmények zöme ma mesterséges alapanyagokból áll, aminek az a következménye, hogy csak kb. 20 %-uk szívódik fel a bélcsatornában. Nem tudjuk, ez a töredék rész vajon nem okoz-e problémát a szervezetben, lévén a mesterséges molekulák jobbra forgatók, míg a testünk a balra forgató molekulákat használja (lásd a különféle aminosavakat: pl. L-karnitin, L-aszparagin vagy a hormonokat: L-tiroxin, neurotranszmittereket: L-DOPA stb.). Egy kivétel akad, abból csak a jobbra forgató formát használják sejtjeink, ez a glukóz vagy találó néven dextróz. A másik gond a C-vitaminnal, hogy ellentétben az állatvilág képviselőivel, melyek közül csak néhány (pl. a gyümölcsevő denevér és a tengerimalac) képtelen az aszkorbinsav előállítására, a mi mellékvesénk tárolni sem képes azt. Ez az oka, hogy a bevitt, vízoldékony C-vitamin 70-80 %-át mindenképp kiürítik a vesék. A megoldás az, hogy lassan felszívódó formában viszik be az aszkorbinsavat a készítményekbe, ami egész nap fokozatosan juttatja a szervezetet a fontos anyaghoz. Segíti ezt a hatást, ha bioflavonoidokat, elsősorban P-vitamint (kémiai nevén rutint) adnak a tablettákhoz. A szintén Szent-Györgyi Albert által felfedezett vitamin szinte a hagyma héjához hasonlóan védi az aszkorbinsavat a lebomlástól, oxidációtól, így a kombinált készítmények, melyek tulajdonképpen utánozzák a C-vitamin természetes „csomagolását”, biztosítják az egyenletes és teljes felszívódást, hasznosulást. A könnyen oldódó készítmények – pl. a pezsgőtabletták – ezért nem lehetnek értékes vitaminforrások, sőt magas sótartalmuk miatt néha pont ellenkező hatást váltanak ki: nemhogy segítenék a rugalmas rostok képződését, inkább szürke hályogot, katarakát okoznak. Érdemes tehát olyan készítmények közül választani, melyek fokozatos felszívódásúak (angolul: time releasaed). A legtöbb piacon levő vitamin, amit most gyártanak, inkább szintetikus vitamint tartalmaz, mint teljes vitaminokat, amit zöldségből vagy gyümölcsből nyernek, mivel a szintetikus vitaminokat olcsóbb előállítani. A mesterséges vitaminok veszélyesek lehetnek az egészségünkre. Például a C-vitamin szintetikus formája megvastagíthatja a koszorúerek falait 2,5-szeresen, ami szívbetegséghez vezethet. A többi vitamin szintetikus formája is legalább ennyire veszélyes lehet. Ahhoz, hogy a testünk fel tudja szívni például a C vitamint, a szervezetnek be kell szereznie az egész ételkomplex többi részét (a bioflavonoidokat) úgy, hogy "elrabolja" a saját kollagén szövetéből a hiányzó elemeket, még inkább kimerítve így a test vitaminkészletét. A „tört” vagy „töredék” vitaminok (szintetikus vitaminok) kialakítanak egy kábítószerszerű reakciót a szervezetben, serkentik az idegsejtek működését, kiváltják az eufória és az energia pillanatnyi megnövekedését, de hosszú távú kárt okoznak a testnek. Kimutatták, hogy ez megnöveli a rák, a születési hibák és szívbetegségek kockázatát. Még egy tényt kell megemlíteni, amikor a szintetikus vitaminokról beszélünk. Nem mindegy, milyen segédanyagok vannak e tablettákban, amik általában a gyógyszerek 99%-ában előfordulnak. Régen csak olyan ballasztanyagok fordultak elő a készítményekben, melyek a kis hatóanyag mellett a tabletták, kapszulák, pilulák zömét alkották ugyan, de legalább semlegesek, ártalmatlanok voltak. Manapság a különféle E-betűk tömkelege fordul elő a gyógytermékekben, gyógyszerekben is, melyek közül nem egy (pl. titán-dioxid, lauril-szulfát stb.) rákkeltő, de legalább is veszélyes anyag. (Az OÉTI és az OGYI állásfoglalása szerint a hazánkban forgalmazott ilyen segédanyagok nincsenek az európai rákkeltők listáján, így nem veszélyesek....???) A legújabb kutatások ezek elkerüléséhez arra irányulnak, hogy ha lehet, csak a hasznos anyagokat, vitaminokat tartalmazzák a készítmények, melyek ezáltal inkább a folyékony halmazállapotúak lesznek pl. spray formájában vagy kanalas szerekben, esetleg sűrítményekben. Az ilyen kiszerelés előnye a szájnyálkahártyán történő gyors felszívódás, hasznosulás, hátránya viszont a gyors kiürülés. Mindent összevetve érdemes a vitaminokat eredeti formájukban (lehetőség szerint biotermékekből) bevinni, és a fokozottabb igényt megbízható készítményekkel kielégítve természetes eredetű táplálék kiegészítőkkel biztosítani. Sajnos, ezek a szerek nem a legolcsóbbak, de még mindig kevesebbe kerülnek, mint a vitaminhiányok kapcsán kialakult különböző betegségek kezelése, gyógyszerei. |
|
Lexikon | Vitaminok |
2009 © Dr. Kohán József