A bőr - és az emberi szervezet - gombás megbetegedéseit nagyon sokféle faj okozza.Az eddig ismert több százezer gombafaj közül mintegy 200-ról bizonyosodott be, hogy humán kórfolyamatok oka lehet. A kórokozók előidézhetnek bőr (dermato)-mycosisokat és systemás mycosisokat.

A sarjadzógombák típusos opportunista kórokozók, az emberi szervezet gyakori, lappangó lakói: egészséges emberek nyálkahártyáin, béltraktusában is kimutathatók. Pathogenné válásukhoz rendszerint hajlamosító tényezők jelenléte szükséges. Leggyakoribbak a cukorbetegség, a krónikus vashiány, a vérszegénység, hormonális eltérések, fogamzásgátlók szedése, elhúzódó antibiotikus vagy hormonkezelés, immundeficiens állapotok, műtétek, invazív terápiás beavatkozások, lokális hormonkivonatok hosszan tartó alkalmazása, valamint a terhesség. Uralkodó képviselőjük a Candida albicans, azonban a fajspektrum némi eltolódása látszik egyéb fajok irányába.

A szervezet bizonyos természetes ellenállóképességgel rendelkezik a kórokozó gombákkal szemben. A hámszövet maga is rendelkezik gombaölő tulajonsággal ("candida killing activity"), emellett fontos a bőrfelszín savi pH-ja és a bőr normál baktériumflórájának antagonista hatása. Mindemellet a humorális (ellenanyag termelő) és főleg a celluláris (sejtes) immunitás hivatott a belszervi terjedés megakadályozásában.

A bőr- és nyálkahártyagombásodás létrejöttében a egyéni hajlamnak döntő jelentősége van. A bőrgombásodásra hajlamosító tényezők egy része a szervezet védekezőképességét általánosan gyengíti, egyes faktorok azonban kifejezetten a gombás fertőzések kialakulásában játszanak szerepet.

Külső tényezőként jelentkeznek a nedvesség, magas hőmérséklet, kemikáliák gyakori alkalmazása (túlzott higiénia!), mechanikai behatás (pl. cipő szorító hatása), bőrsérülés, égés, trauma.

A belső tényezők közül elsősorban a humorálís és celluláris védekezőképesség zavarát, a hormonális betegségeket, keringési zavarokat és a hőreguláció zavarát kell kiemelni.

A klinikai tünetek körültekintő morfológiai elemzése mellett rendszerint elengedhetetlen az elváltozásból nyert kaparékból, váladékból natív vagy festett készítmény fénymikroszkópos vizsgálata, valamint a patogén gomba táptalajokon történő tenyésztése és fajig történő meghatározása. Ehhez kapcsolódóan elvégezhető az antimycoticus érzékenységi vizsgálat is. Fentiek alapján eldönthető, hogy sarjadzógombás vagy dermatophyton, esetleg egyéb fertőzésről van-e szó, mivel ez befolyást gyakorolhat a megfelelő antimycoticum kiválasztására.

A ritkábban alkalmazott diagnosztikus lehetőségek sorát a Wood-fénnyel történő vizsgálat, a szövettani elemzés, a gombaszerología és az intracutan allergológiai bőrpróbák bővítik.

Leggyakoribb tünetek a gombás betegségek esetén a viszketéssel járó, élesen kirajzolódó, hámló foltok jelentkezése, mely foltok szélén gennyes pattanások is előfordulnak. Jellegzetes a körmök sárgás elszíneződés, megvastagodása a fonalas gombák fertőzésekor, ha a szín sötétebbé válik, gyaníthatóan penészgombák is rész vesznek a folyamatban.

Igen gyakori a nyáron sűrűbben jelentkező "napgomba", a pityriasis versicolor, melynek kórokozóját ki lehet mutatni a hajas fejbőr korpájában is. Emiatt sok bőrgyógyász gondolja úgy, hogy talán oki szerepe lehet e malassezia furfur nevű parazitának, s ennek megfelelően a modern shamponok zöme tartalmaz gombaölő anyagot is.

Talán a csecsemők szájpenészével kellet volna kezdeni a felsorolást, melynek okozója a napjainkban egyre többet emlegetett candida albicans. A fertőzött szülőutakon kijutva az újszülött szinte azonnal megfertőződik vele, s tápcsatornájába jutva e (fakultatív?) kórokozó egész életünkben testünk hívatlan lakójává válik. Néhány napos babákon már mint "pelenka dermatítisz" meg is jelenik, később a kislányok hüvelyi felfertőzése is bekövetkezik, ezáltal kezdődik az egész előlről az új generáció születésekor.

A hajlamosító tényezők előbb felsorolt példáiból kiemelendő az antibiotikumok gombás betegségre prediszponáló szerepe. Eredetüket tekintve maguk is a gombák (penész- és sugárgombák) önvédelmi anyagai, így nem képtelenség a feltételezés, hogy túlzott használatuk előkészíti a talajt az emberi szövetek konkurencia nélküli elfoglalására.

Candidiázis

Bármennyire furcsa, testünk nem steril. Mikrobák milliárdjai sőt billiói hemzsegnek bőrünkön, bélcsatornánkban, a nemi utakban, sőt akár a vérünkben is. Az egyetemen azt tanultuk, hogy utóbbiban egyáltalán nem lehet kórokozó, mert az egyenlő a szepszissel, a vérmérgezéssel, és ez halálos. Az utóbbi időkben ismét hassználatba vett sötétlátóteres mikroszkópokkal vizsgálva azonban rá kell ébrednünk, az éltető vérben nemcsak a tápanyagok keringenek, hanem bizony ott vannak a salakanyagok is.

Miután belenézünk ilyen nagyítókba, a festetlen, tehát semmivel sem károsított, még élő vérben alkalmunk van 20 percig működésük közben látni fehérvérsejtjeinket, nyiroksejtjeinket, a vörösvértesteket és vérlemezkéinket, de előtűnnek a rezgő, kis zsírcseppecskék, a koleszterin és húgysav kristályok is. Ha nem automatára bízzuk az ún. "alakos elemek" számlálását, pontosabban felismerhetjük a fehérvérsejtek különböző alakjait, s ha semmilyen sejthez sem hasonlító részecskéket látunk, a klinikai tünetektől néha függetlenül is, azokat akár évekkel megelőzve is rábbukkanhatunk sajnos kóros sejtekre vagy parazitákra is.

Az élővércsepp analízis azonban nem új találmány, Günther Enderlein módszerét azonban sokáig a feledést fedte, bár magát, a sötétlátóteres mikroszkópot minden orvosnak illene ismernie, sőt használnia.

A sötétmezős mikroszkópos élő vércsepp analízis segítségével szó szerint képet kaphatunk a sav-bázis egyensúly eltolódásáról, vitamin-ásványi anyagok hiányáról, zsír vagy fehérje túlzott vagy éppen elégtelen fogyasztásáról, a szervezet elsalakosodásáról (toxinok, nehéz fémek), bakteriális, gombás vagy vírusos fertozésről, vörösvértest és immunsejtek minőségéről, allergének hatásáról, stb. Az aktuális kép alapján történik a tanácsadás a betegség kialakulásának megelőzésére, vagy a már kialakult kór esetében a kezelés megtervezése.

Gombatelep                   Baktériumok                        Kristályok               Chlamydia a vörösvértestekben