Az allergiás bőrbetegségek igen sokfélék, és különéle eredetűek. Legjellemzőbb képviselőjük az ekcéma, melynek van akút, krónikus, veleszületett, kontakt és parazita eredetű, száraz vagy nedvező formája. Mivel az említett memóriába örökre beíródik az allrgén,a kiváltó ágens, ez a betegség bármikor, egyre rövidebb időn belül és egyre hevesebben jelentkezik a beteg egész életén keresztül.

Azaz tünetmentesíteni lehet, de az okát megszüntetni, így végérvényesen meggyógyítani nem tudjuk. Különösen kedvezőtlen a kilátás a veleszületett, ún. endogén ekcéma esetében, bár megfigyelhető a tünetek mérséklődése néha serdülőkön vagy terheseken, amikor a genetikai háttér mellett jelentős hormonális viszonyok is megváltoznak. Az ilyen csecsemőket már születéskor is a vörös, hámló bőr jellemez, hajas fejbőrükön "koszmó", korpázó hámlás figyelhető meg. Gyakran hozzák összefüggésbe ezt az "atópiás dermatítisznek" is nevezett kórképet különböző ételfehérjék allergizáló hatásával, ám emiatt csak akkor érdemes a piciket diétáztatni, ha konkrét megfigyelés alátámasztja gyanunkat, vagy vérvétellel kimutatható a konkrét allergén.

Sokkal fontosabb a bőr semleges környezetének megteremtése. Ebből a szempontból a fürdetőszerek kiiktatása, fürdőolajok használata önmagában csodákat tehet, de gondolni kell a mosó és öblítőszerek irritáló-allergizáló hatására is. Főként utóbbiak illatanyagukkal, a bennünk maradó detergensekkel, krómsókkal a felnőttek bőrét is károsítják, hiszen a ruhában, alsóneműben, ágyneműben, pizsamában sőt törölközőben maradva állandóan károsítják, ingerlik a hámsejteket.

Az összes tisztálkodó és tisztítószerben előfordul az egyik legveszélyesebb zsíroldó, emulgeáló, habképző szer a lauryl-sulphat (natrium vagy sodium lauryl /vagy laureth/ sulphat/e/, rövidítve: SLS) a fogkrémektől a samponokon át a habfürdőkig és a mosogatószerig, de még a legtöbb kozmetikai krém is tartalmazza ezt a hosszú távon egyébként rákkeltő anyagot. Javaslom, mielőtt valamit vásárpl, nézze meg az apróbetűs tájékoztatót a termékeken! Ez az erős detergens önmagában is allergizál, de zsírbontó hatása miatt nemcsak a szennyeződéseket távolítja el bőrünkről, hanem károsítja a sejtmembránok lipidjét is, így állandó javításra kárhoztatva a DNS-t is mutációkat válthat ki a sejt örökítő állományában, ezáltal rákkeltő.

SLS

A bőr zsíros barrieirjét károsítva olyan anyagok felszívódását is lehetővé teszi, amik ezáltal allergizálnak, de a mikrobák behatolását is segíti az ilyen tisztálkodószer. Emiatt hiába tesznek bele baktréiumölő anyagokat (melyek egyébként a sokkal érzékenyebb normál bőrflórát károsítják először), gyakran az ilyen készítmények fokozzák a bőr (különösen gombás) fertőzésének veszélyét. Nem hiába tűntek el az annak idején agyonreklámozott folyékony szappanok (Life Boy, Safe Guard stb.).

A "szappanmentes szappan" tehát pH-barát volta ellenére sokkal veszélyesebb, mint pl. a régi, lúgos háziszappanok. Ma már kapható olyan kemény szappanok, melyek nem tartalmaznak ilyen bőrkárosító anyagokat, én inkább ezt javaslom a tisztálkodáshoz.

A mosószerek tekintetében pedig azt kell tudni, hogy a néhány liternyi vízzel működtetett, modern automata mosógépekben a mosószer szinte koncentrálódik a ruhákban, törülközőkben, ágyneműkben, fehérneműkben. Az öblítés szintén kevés vízzel történik, így a mosószer bennük marad, s ehhez még a mesterséges illatanyagokat, fragrance-okat bővebben tartalmazó öblítők is "szennyezik" a később a bőrünkhöz érő textiliákat, melyekből ezek a veszélyes anyagok a verejték hatására kioldódnak.  Nincs igazán semleges mosó és öblítőszer azok számára, akiknek az érzékenysége már kialakult. Hasznos tanács lehet ilyenkor, ha a mosás utolsó fázisában pár csepp ecetet adunk a ruhaneműhöz - akkor biztosan pH 5,5-ös lesz!

Az allergiák kimutatása is sokféle. Legismertebb talán a beteg hátára felhelyezett ragtapasz csíkokból álló "rutin epikután teszt". Ma kb. 30 féle anyaggal exponálják a beteget, az eredményt 48-72 óra után lehet leolvasni. A leggyakoribb allergén manapság a króm - főként az előzőekben tárgyalt detrgenseknek köszönhetően még a mosógép dobjából is kioldódik -, de egyre sűrűbben találunk pozitív reakciót a mesterséges illatanyagok, festékek, tartósítószerek stb. esetében, de nem ritka a túlérzékenység a kamilla hatóanyagára, az azulenolra és a gyapjúzsírra, a lanolinra sem.

Az allergénkutatás másik lehetséges formája, amikor az alkar bőrét megkarcoljuk, és rácsöppentünk valamilyen oldatot - ezek általában növényi, állati, emberi szövetek anyagai, esetleg ételfehérjék. A vérvétellel főként utóbbiakat lehet vizsgálni allergológiai szempontból, és természetesen a gyógyszerek allergizáló szerepének tisztázására is ez a legveszélytelenebb próba.

újabban használatos az ún. "biorezonanciás" vizsgálat is allergén kimutatására, bár ez a módszer ettől sokkal többre hivatott. Alapjait talán az anyagok általános vizsgálatára alkalmas "spektrofotometriával" lehetne megmagyarázni.

Minden atomnak egyedi fénykibocsájtása van, ha - pl. hővel - gerjesztik. Ez a rezgés akkor is jellemző lesz rá, ha molekulákba rendeződik, a molekulák szövetekké, a szövetek organizmussá (baktérium, virág, ember) állnak össze. E rezgéseket levezethetjük az EKG-hoz hasonló módon egy komputerbe, s ha a szöveteink kóros elrendeződésűek, vagy valamilyen mikroorganizmus van a szervezetben, specifikus hullámok képében a számítógép képes megkülönböztetni az egészségestől eltérő rezgéseket, azaz pár perc alatt diagnosztizál.

Az ilyen készülékkel azt is meg lehet állapítani, mely gyógyszer lenne az adott betegségre a leghatékonyabb. Ilyenkor a komputer a készítmény rezgéseit hozzáadja a páciens rezgéseihez, és méri a változást anélkül, hogy be kellene venni a pirulát. Még utópisztikusabbnak tűnik, hogy ha a kóros hullámokat visszavezetjük a betegbe, az interferencia elve alapján azok kioltódnak. A biorezonanciás kezelésekkel így a homeopátiás vagy éppen az ún. "deszenzibilizációs" terápiához hasonlóan mérsékelhetők vagy megszüntethetők az allergiás reakciók.